111187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ultrarövid hullámok előállítására több vezetőnek a közöttük létesített elektron-rezgésekkel való szakaszos felgerjesztése útján

nákban, maguktól az elektródáktól szigetelve, azonban ugyanazon potenciálon vannak elhelyezve a (7, 8) izzó huzalok, melyek az elektronemisszióra valók. Az 5 elektronok izzóhuzaltól izzóhuzalhoz való irányban rezegnék, a rezgésben amplitúdóik kisebbednek anélkül, hogy eközben rezgésszámukat megváltoztatnák és végül az erősen pozitív (3, 4) elektródákról le-10 huzatnak. A találmány szerint az elektronrezgések irányában mágnesmező rendezhető el, mellyel az elektronok rezgési síkjukban tartatnak. A mágnesmezők az ábrákon a 15 (9, 10) mágnespólusokkal vannak jelezve. A rezgések levétele végett az (1, 2) elektródák végein egy (11) Locher rendszert, illetve egy kisugárzó rendszert rendezünk el. 20 A Lecher-huzalok rövidre záró hídja és a (3) és (4) elektródák között kapcsoljuk be az anódfeszültséget és pedig oly módon, hogv a negatív pólus az (1, 2) elektródákhoz', a pozitív pólus a (3, 4) elektró-25 dákhoz van kapcsolva. A Leoher-rendszer ellenkező oldalán keletkezett hullámok áram- és feszültségdudorjai magábanvéve ismeretes módon kimutathatók. Vételi és egyéb speciális célokra a (7) vagy (8) izzó 80 katódok egyike elhagyható, mikor is azonban a megfelelő (1) vagy (2) védőelektróda továbbra is izzókatód-potenciálon marad. Lehetséges több ily elemet egy csőben 35 egymás mellé vagy egymás mögé elrendezni. A keresztirányú méretek léptéke a kívánt hullámhosszhoz és a rendelkezésre álló feszültséghez igazodik. így pl. az (1, 2) elektródák közötti 0.6 cm távolság 40 esetében a hullámhossz 500 voltnál kb. 30 cm lesz, a méret csökkenésével azonos értéken maradó hullámhossznál a feszültség négyzetesen csökken. A mágnesmező változtatásával a rács-45 áram minimumra csökkenthető és ezzel az elrendezés hatásfoka növelhető. Más esetekben az elektronok harmonikus kötése a találmány szerint mágneses erőmezővel eszközölhető. Célszerű ki-50 viteli alakot tüntet fel a 7. és 8. ábra. Ez elrendezésnél a mágnesmezőt egy elektront kibocsátó (12) elektródával párhuzamosan rendezzük el, úgy hogy a belőle kilépő elektronok ismeretes módon egy 65 görbevonalú, a mágneses erő vonalára merőlegesen lefolyó mozgásra kényszeríttetnek e (12) elektróda és egy vagy több (13, 14) felfogó elektróda között. Az eddig ismeretes elrendezéseiknél a keletkezett elektronpályák semmiképen nem körala- 60 kúak, tekintve, hogy a mozgást nemcsak a mágnesmező, hanem az elektródák között teljesen egyenetlenül eloszló elektromos mező is befolyásolja. A találmány szerint az elektromos mező befolyását és 65 ezzel a körpályától való eltérését oly módon küszöböljük ki, hogy az elektront kibocsátó (12) elektróda körül, vagy annak közelében (15, 16) elektródákat rendezünk el, melyeknek potenciálja a (13, 14) fel- 70 fogóelektródák potenciáljával egyenlő, vagy közel egyenlő és mely (15, 16) elektródákkal az elektronok gyorsítási útját lehető kicsi értéken tartjuk és az elektronok körmozgásához elektromos mezőtől 75 mentes teret teremtünk. Ennél az elrendezésnél tehát az elektronokat a (15, 16) elektródák gyorsítják és az elektromos mezőtől lehetőleg mentes térbe .lövélik lei, melyben homogén mág- 80 nesmező uralkodik. Az elektronok a mágneses erővonalakra merőleges irányban repülnek, tehát körpályákon mozognak. Az elektronok fordulatszáma és ezzel az általuk előidézett köralakúan polarizált 85 elektramágneses rezgések frekvenciája függ az elektronok sebességétől és a körök nagyságától. Az, elektronos mező kiküszöbölésével tehát a rezgőelekíronok tökéletes harmonikus kötését biztosítjuk. 90 A példaként bemutatott kiviteli alaknál az izzóhuzal lehető szorosan van beillesztve két (15, 16) sík lemez közé. A (15, 16) lemezek a (32) izzóhuzalra vonatkoztatva erős pozitív töltésűek. Ugyanazon a pozi- 95 tív potenciálon vannak a (14, 13) felfogóelektródák. A mágnesmező az elektronkibocsátó (12) elektróda irányában terjed ki. A mágnesmezőt úgy szabályozzuk, hogy a keringő elektronok a (13, 14) fel- 100 fogóelektródákat éppen súrolják. A felfogóelektródák egyúttal végpontjai egy hozzájuk kapcsolt Lecher-rendszernek, amelyen a keletkező ultrarövid hullámok kimutathatók, illetve egy kisugárzórend- 105 szer hozzákapcsolásával levehetők. A hullámok frekvenciája kizárólag a mágnesmező intenzitásától függ. A felfogóelektródák távolsága az alkalmazott feszültséghez igazodik. A találmány sze- 110 rinti eljárás előnyösen alkalmazható ultrarövid hullámok vételénél is, ahol az különleges előnyöket biztosít az elválasztás élessége tekintetében.