111187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ultrarövid hullámok előállítására több vezetőnek a közöttük létesített elektron-rezgésekkel való szakaszos felgerjesztése útján

Megjelent 1934. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111187. SZÁM. Ylí/g. OSZTÁLY. Eljárás ultrarövid hullámok előállítására több vezetőnek a közöttük létesített elektron-rezgésekkel való szakaszos felgerjesztése útján. Dr. Heil Oszkár fizikus Göttingen. A bejelentés napja 1933. évi junius hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi junins hó 16-ika. A találmány eljárás ultrarövid hullámoknak előállítáisára több vezetőnek a közöttük létesített elsktronrezgésekkel való szakaszos felgerjesztése útján. 5 E cél elérésére ismert eljárás pl. rezgések létesítése a Barkhausen-Kurz kapcsolás szerint. Az e kapcsolásban alkalmazott csövek hatásfoka azonban eddig igen rossz volt és rendszerint 1 % alaitt 10 maradt. Lényeges ezzel összefüggően az, hogy e csövek hatásfoka, annál inkább rosszabbodik, minél kisebb a hullámhossz. További hátránya az ismert elrendezéseknek az, hogy nem nyújtanak lehető-15 séget a hullámhossz tetszés szerint való változtatására s különösen megrövidítésére, hanem a hullámhossz, csupán aránylag szűk határok között változtatható a feszültség változtatásával. Ez a köirül-20 mény annak tulajdonítható, hogy a pozitív rács körül reiz;gő elektronok .frekvenciája az elektronok amplitúdójától függ. Kiviláglik ez a mellékelt rajzokon: vázlatosan feltüntetett, ismeretes elrende-25 zésből és az ezekhez tartozó diagrammokból. A mellékelt ábrákon: az 1. ábra egy ismert Barkhausen-féle kapcsolást tüntet fel, hengeres elrendezéssel; a 2. ábra tünteti fel a potenciál katód és anód közötti változásnak diagrammját ez elrendezés esetében. A 3. ábra egy kaitód-rács-katód tipus ismert elrendezését tünteti fel és végül a 4. ábra a potenciálnak a két katód közötti változására vonatkozó diagrammot tünteti fel ez utóbbi elrendezés mellett. 30 35 A két elrendezés magyarázatánál ismertnek tételezzük fel azt, hogy az elektromos mezőben az elektron oly erő ha- 40 tása alá kerül,, mely őt mozgás Végzésére kényszeríti. Az elektron teljes mozgása attól a mezőerősségtől függ, mely pályájának minden pontján uralkodik. Ugyanúgy, ahogyan egy lejtős felületen 45 legördülő golyó mozgását az illető felület profilja szabja meg, éppen úgy az elektron mozgását a potenciálnak az elektron pályáján való mikénti változása határozza meg, tekintve, hogy ez okozza az 50 elektron mozgását ós ezzel együtt az általa létesített hullámokat is. Az 1. és 3. ábrán feltüntetett ismert elrendezés mellett oly potenciálelos'zlások adódnak, mint amilyenek a 2., illetve 4. 55. ábrán vannak feltüntetve. Az elektronok mozgása ez elrendezéseknél hasonló módon megy végbe, mintha ily módon golyók gördülnének le oly profilokon, amelyek megfelelnek a po- 60 tenciálelosztást feltüntető görbéknek. Az ily felületeken gördülő golyók a katódtói a rács felé gördülnének le és azutáni a görbe felmenő ágán ismét felgördül^ nőnek. Miután elérték új, legmagasabb 65 helyzetüket ezen az ágon, ugyanez ágon legördülve, ismét megkezdenék rezgésüket és folytatnák azt addig, amíg teljes energiájukat el nem vesztették. Ismerem tela, hogy a 2. és 4. ábrákon feltüntetett 70 pályák esetében a golyók tompított rezgést végeznek, amelynél a rezgéstartam a mindenkoiri amplitúdótól függ. Ugyané törvényeket követik a hasonló potenciáleloszlású elektromos mezőben 75