111153. lajstromszámú szabadalom • Talajvértezetek
— 156 — illeszkedően elcsúsztatott rostélyfelület; felülnézetében a 2. ábra és egy másik elrendezésben a (2a) ábra mutatja. Az egyes rostélyok felfekvési felületei-5 nek a közbenső részben való csökkentése s a rostély szélei felé való növelése által oly irányú kiegyenlítődés áll be, hogy az erők, első sorban nyomási igénybevételnél, ha azok a rostély belsejében lépnek 10 fel, nagyobb felületre osztódnak el s az alapépítménynek kedvezőbben adódnak át, mintha azok a rostélyok felületére hatnának. Ezt pl. egy és ugyanazon rostély cellanagyságának egyik, vagy mind-15 Ivét irányban a kerület felé való állandó csökkentésével (3. ábra), vagy a szelvények alátétkarimájának kifelé való széleyítésével (4. ábra) érhetjük el. A normálisan a rostélyrudak lábánál 20 elrendezett karimáknak a rostély széleinél való elmaradásával (5. ábra) kiküszöböljük azt a veszélyt, hogy oly rostélyok nál, melyeknek kerületénél kifelé irányuló karimáik vannak, nem eléggé gon-25 dos elhelyezés esetén az egymással szomszédos rostélyok karimái egymásra felfeküdjenek, egymást feltámasszák, mimellett igen nagy emelőkarral ható túlterhelés lépne fel a rostélyelemekre. A rosté-30 lyokat egyidejűleg előnyösen a 2. ábrában látható módon megfelelő köz meghagyásával fektetjük le. A kívánt közök biztosítására a rostélyok külső kerületeit pl. a 6. ábra szerinti 35 toldalékokkal láthatjuk el. A rostélyok oly kiképzésének, melynél a rudak egymás felé való haladásával képződő csomópontok, vagy azok egyrésze, a rostélyfelületnél magasabban felt-40 szenek, mimellett a gerincfelület pontrólpontra az egyik, vagy mindkét irányban alacsonyabban fekhetik, pl. oly módon, hogy a gerinceket az 1. ábrán feltüntetett rostélyoknak A—B vonal szerinti hossz-45 metszetét mutató 7. ábra szerinti megoldásban homorúan vagy éles szögben viszszaugróan képezzük ki, az az előnye, hogy az úttest felületén csak a különösen nyomásellenálló csomópontok kerülnek elő-50 térbe s a terhelést elsősorban azok veszik fel s ezáltal a rostélyelemek gyengébbre méretezhetők. A rostélyok e kiképzési módjának még az az előnye, hogy a rostélyok bemélyített részein a víz lefolyá-55 ,sát elősegíti. Rácsszerű rostélyok alkalmazása esetén, ha egyébként a cellák egyenlő oldaluau vannak kiképezve, pl. nem teljesen merev alátétnél a celláknak egyik, vagy másik irányban való megerősítése válik 60 szükségessé s ha ezt nem a rostélyok összfeliiletének csökkentésével akarjuk elérni, akkor a találmánynak a 8. ábrában felülnézetben látható, további kiviteli alakja szerint úgy érhetjük el, hogy a szerel- 65 vénynek egyik, vagy másik irányban való igénybevétele szerint a cellákat elhatároló szelvényeket egymáshoz közelebb helyezzük el, vagyis a közöttük lévő szelvényrudakat rövidítjük. 70 Ha rácsozatszerű vértezetet rézsútos síkokon, pl. erősen emelkedő úttesteken akarunk elhelyezni és azt az alépítményen nem kapcsoltuk szorosan össze, a vértezet az alépítményről lecsúszhatik. A 75 találmánynak ezt a veszélyt hatékonyan kiküszöbölő kiviteli alakjait a 9a., 9b. és 9c. ábrák, a 9. ábra szerinti rostélyok felülnézetének A—B vonala szerinti metszetben mutatják, mimellett az A—B met- 80 szé&i vonal az úttest haladási irányát is jelenti. E megoldások közös alapgondolata az, hogy a rostélyok betétkarimáinak felfekvési felülete a vértezet rézsútos felületével és pl. az úttest felületével nem §5 párhuzamos, hanem az emelkedés irányában, melyben a vértezetet el kell helyezni, a rostély belsejében lépcsőzetesen van kiképezve. Az erőket, melyek az emelkedésben a vértezetre hatnak — itt elsősor- 90 ban az emelkedés síkjába eső nyíróerőkről van szó — ebből a síkból való elvezetéssel a rostélyfelület minden egyes lépcsőjéről merőleges irányban a szerelvény alátétjének adjuk át. Azt a találmányi 95 gondolatot, hogy a felfekvő felületek a rostély felülethez képest többé-kevésbé a talajfelület emelkedési szögének megfelelő szögben vannak lépcsőzetesen elhelyezve, a 9—9c. ábrákon csak példaképen 100 ábrázolt kiviteli alakokon kívül természetesen még hatszöglettől eltérő alakú részekből összeállított vértezetegységek esetében is megvalósíthatjuk. A lecsúszási ellenállást a például az 105 előbbiek szerint, vagy egyéb módon be épített szerelvénynél, pl. a 9d. és 9e. ábrákon látható módon az úttest haladási irányára merőlegesen elrendezett szelvényrudaknak lefelé való részbeni, vagy 110 teljes meghosszabbításával növelhetjük. Ha az 1. ábra szerinti rostélyok általában keretvonalnak, úgy az egyik rostélytól a másikig vonuló megterhelések teljes
