111149. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű transzformátor, főleg mérőtranszformátor

Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI HAS 111149. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Nagyfeszültségű transzformátor, főleg mérőtranszformátor. Koch & Sterzel Aktiengesellschaft cég Dresden. IV. Pótszabadalom a 108554. számú törzsszabadalomhoz. Apótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi május hó 27-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi junius hó 8-ika. A 108554. számú törzssz a b ada.1 om oly nagyfeszültségű transzformátort, különösen mérőtranszformátort ismertet, amelynél a nagyobb feszültségű tekercselését 5 szigetelő anyagból készült, egyrészű tekeresszekrényben akként tekercseljük rétegesen és akként kapcsoljuk, bogy potenciálja a kívülifekvő kezdőpotenciáltól a tekercseléssel körülvett mag felé nő és a 10 legbelső tekercselési réteg után a vezetéket a tekercsszekrény karimáján vezetjük át. Hogy az ilymódon alkotott nagyfeszültségű transzformátort a legegyszerűbb 15 módon kivezetéses, illetőleg lépesőtranszformátorként, pl. 'átkapcsolható mérőtranszformátorként vagy változtatható önindukciójiú fojtótekercsként használhassuk, a találmány értelmében a tekercs-20 szekrény karimáját a kivezetendő tekercselési rétegek magasságában akként lyukasztjuk át, hogy a feszültségek a karimán kívül kapcsolhatók. Pl. hengeres tekeresszekrény alkalmazása esetén a 25 lyukasztási helyek, ha azokat a kerület mentén elosztjuk, a tekeresszekrény középtengelyéhez excentrikus alakzatot adnak. A csatolt rajzon a találmány néhány 30 foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábra a (11) tekeresszekrény távlati képét mutatja a csőalakú (15) belső résszel és a (16) karimákkal. A felső karimát, a találmány értelmében egy-és vagy 35 az összes rétegek magasságában akként lyukasztjuk át, hogy a (63) lyukasztások felülről felismerhetők. A 2. ábra a törzsszabadalom szerinti 50 55 tekeresszekrény metszete, ahol is a tekercsszekrény (16) karimáján létesített 40 (64) kontaktusokat a tekercselésrétegeknek a (63) lyukasztásokon átvezetett kivezetéseivel kötjük össze. Az egyes kontaktusokat a karimán levő (65) koszorúk közt helyezzük el, és azokat közfalak szigete- 45 lik el egymástól. A (64) kontaktusok felületén két (66, 67) forgattyú alakú kefe csúszik, amelyekhez a feszültség vezethető, ill. amelyektől a feszültség elvezethető, A (66, 67) kefe-forgattyúk forgástengelyét a (13) magon elrendezett (68, 69) szigetelők alkotják. A (66, 67) kefék helyett kontaktus-dugaszok vagy más ismert áramelvezető szerkezetek is alkalmazhatók. A 3. ábra a 2. ábra szerinti elrendezés felülnézetét és a nagyobb-feszültség kirajzolt (12) tekercselését mutatja. Ez ábrából látható, hogy a tekercseilósrétegeknek baloldali, páratlan számokkal jelölt 60 végei a kontaktus-sorozat baloldalán fekvő kontaktusokhoz, a jobboldali páros számú kivezetések pedig a kontaktussorozat jobboldalán fekvő kontaktusokhoz csatlakoznak. A (13) mag az (1) és (2) 65 kontaktusok közt van úgy, hogy a legkisebb potenciálkülönbség helyén fekszik. A feszültség, a rétegeknek e különös, váltakozó kivezetése folytán csak akiként nő, hogy két-két szomszédos kontaktus közt 70 csak a páros, ill. páratlan számú kivezetések közti feszültségkülönbség van. így elérjük, hogy a legnagyobb feszültség a tekercsszekrónynek a maggal ellenkező oldalán van és hogy a feszültség a kezdő 75 potenciál felé kétoldalt fokozatosan csökken.