111108. lajstromszámú szabadalom • Zománcozó eljárás

Megjelent 1934. évi november hó 15-én. ' MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEIRAS 111108. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Zománcozó eljárás. Kreidl Alexander mérnök Wien. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége 1932. évi december hó 7-ike. A találmány eljárás vasnak, vagy más fémeknek z oim á n cozására. Eddigelé az volt a nézet, hogy az alapzománc csak fémesen tiszta felületen képes megtapadni, 5 illetve ráégetéskor csak ifémesen tiszta felülettel egyesül. Ebből folyólag a szokásos zománcozó eljárásoknál a nyers árut, mielőtt ia zománoozási folyamatnak alávetnék, először izzítják, majd maratják. 10 A nyersáru izzítása a maratás előtt arra való, hogy a gyártásból eredő szennyeződések, főleg a felülethez tapadó zsír-, olaj-, vagy szappanrétegek leégjenek. Ilyenkor a felületen egy oxidul-, illetve oxiduloxid-15 réteg, az úgynevezett reve keletkezik. Fontos, hogy a reve a fémes felületről könnyen, mintegy héjszerűleg, le legyen választható és ennek elősegítésére felhasználták azt a megfigyelést, hogy sósav-20 gőzök az izzítokemeincében a leválasztást megkönnyítik. Az ilyen leválasztással a a maratási művelet időtartama megrövidíthető. A rákövetkező maratás célja a fémesen tiszta felület előállítása. 25 A találmány azon a megállapításon alapszik, ihogy a vas zománcozásához a zománcnak egyidejűleg tapadóképesnek és buborékmentesnek kell lennie, hogy 'a zománcozás egyszeri zománcfel vitellel le-30 hetségessé váljék. A zománc tapadóképessége közbenső rétegek képződésén alapszik, amelyek a tapadó-fémeknek oxidjait, főleg a vascsoport féméinek (Fe, Mn, Ni, Co) oxid-85 jait tartalmazzák. Tapadó-oxidtól, ill. vastól mentes és fluorban gazdag zománc jelentős mennyiségű vasoxidot képes felvenni ós színtelen, ill. majdnem színtelen alakban oldani. Ezzel szemben tapadó-40 oxidokat, főleg a nikkel és a kobalt oxidjait tartalmazó zománc a vasoxidot csak nehezen oldja, úgy hogy a zománcozandó vas felületén levő vasoxid akadálya a tapadó-fémoxidokat tartalmazó zománcokkal való zománcozásnak, amiért 45 is a szokásos maratással eltávolítandó. A buborékok felléptét a vasfelületen gázfejlődés okozza; a buborékok a zomá nem asszál a megömlesztéskor hólyagossá tehetik. Ha a gázfejlődés csekély 50 és a megömlesztendő máz viszkozitása is kicsiny, aminthogy ez a. használatos, főleg a nagy bórtartalmú alapzománcok esetében tényleg így van, akkor buborékképződés csak nagyon porózus, vagy erő- 55 sen rozsdás vaslemezeknél áll elő. Ezzel szemben fehér, illetve fehérre zavarosított és a legtöbb színes máz esetén ezeknek a zománcoknak, mint pl. a fedőzománcoknak viszkozitása összetételük 60 folytán jelentékenyen nagyobb, ami billió rókképződésre vezet és emiatt lehetetlenné teszi a fedőzománcoknak vasra való felvitelét. A buborékképződés egyrészt a vasnak 65 a zománcozást megelőző maratására, illetve savas kezeléséire vezethető vissza, nevezetesen a vas pórusaiban és felületén a maratószernék és vegyületeinek nyomai visszamaradnak, amelyek azután a 70 máz hatására a ráégetéskor elbomlanak, másrészt hidrogéngáz fejlődésére, amely vízgőznek a vasra való behatásakor keletkezik a zománc ráégetésónél. A szokásos alapzománcoknak az a cél- 75 juk, hogy egyrészt közvetítsék a fedőzománc tapadását és pedig tapadó-fémek, mint nikkel, kobalt stb. oxidjainak hozzáadása útján, másrészt mentesítsék a fedő.... .„„.IMS^^'--'""^