111085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és segédeszközök reflexkópiáklétesítésére
— 3 — fogjuk — a lapok ráccsal vannak ellátva, ezek a rácsok a laphoz, vagyis az egészhez tartozónak tekintendők. A lap vagy egyes részeinek esetleges megszakításai is 5 a laphoz tartozónak számítanak. A találmány értelmében a kívánt hatást úgy érjük el, hogy a besugározást ú. n. „rács"-on keresztül végezzük, melyet a sugárforrás és a fényérzékeny lap közé, 10 célszerűen a fényérzékeny lap közvetlen közelében, ezzel esetleg közvetlenül érintkezőén alkalmazunk. Ez a rács fedőrács, de akár lencsés, prizmás vagy másfajta rács lehet. 15 Azt találtuk, hogy bizonyos esetekben fedőrácsnak egymagában való alkalmazásakor jobb eredményeket érünk el, ha a rácsfelület — legalábbis a fényérzékeny réteg felé fordított oldalán erősebben 20 reflektáló, illetve tükröző. A fedő rácsrészeknek a sugárforrás felőli oldalon való reflektálóképessége is előnyös, mert a reflektált sugarak a fényforrás felé vettetvén vissza, úgy hogy ha a fényfor-25 rás reflektorral van ellátva, ez az, energia nem megy teljesen veszendőbe. További előny az is, hogy a rács kevésbé melegszik fel, úgy hogy esetleg nem kell anynyira hűteni, mint az az olyan rácsoknál, 30 melyek fedőrészei a sugarakat abszorbeálják, ajánlatos lehet. Célszerű az érzékeny lapot olyan rácsokkal ellátni, melyek az érzékeny lapról megint eltávolíthatók, pl. mechaniku-35 san vagy vízzel vagy más oldószerrel való mosással, vagy mindkettővel, vagy egyéb módon. Ez esetben is előnyös lehet, ha reflektáló rácsanyagot választunk. Ilyenkor is lehet akár fedő-, akár lencsés, priz-40 más, vagy más rácsot használni; a lencsés vagy prizmás rácsok a fényérzékeny lapon pl. mintás sajtolással (gaufrage) létesíthetők. Kácsanyag gyanánt a fényérzékeny la-45 pon olyan anyagot is vihetünk fel, mely fotokémiailag hatékony, pl. uviolsugarakat visszatart, a többi sugarat ellenben átbocsátja. Használhatunk olyan rácsanyagot is, mely kémiai behatásokkal 50 vagy besugárzással, stb. eltávolítható, vagy legalább gyengíthető, vagy láthatatlanná alakítható. Ha a fényérzékeny lap olyan anyagot, tartalmaz (mely pl. maga a fényérzékeny 55 anyag is lehet), mely a fotokémiailag hatékony sugarat visszatartja, akkor célszerű ezt az anyagot a lapon vagy lapban úgy elosztani, hogy a lap különböző kis területein különböző mennyiségű anyag legyen; vagyis az anyag eloszlása rács- 60 szerű legyen, úgy hogy helyenként több és helyenként kevesebb vagy semmi sugárzás hatolhasson át. A három utóbb felsorolt esetben a kép létesítése után esetleg semmit sem kell 65 már eltávolítani; ezek a módozatok akkor előnyösek, ha a, diazotipia, ismert módszereivel kombináltatnak, melyeknél ugyancsak nem kell semmit sem eltávolítani. Amennyiben ilyen esetben adalé- 70 kokra van szükség, ezeket úgy választhatjuk meg, hogy a rácsanyagot a kívánt módon változtassák meg, pl. elszintelenítsék; így pl. a rácsanyag olyan festőanyag lehet, mely az. utókezelésnél adagolandó 75 reagens, pl. alkália hatására elszinteienedik. Rácsozott vagy ráccsal egyesített fényérzékeny lapoknak az az előnye, hogy a besugárzás, illetve megvilágítás közben a rács nem tolódhat el és hogy a lapok 80 teljesen használatra készen hozhatók forgalomba. Természetesen az ilyen lapok is a találmány körzetébe tartoznak. A forgalombahozatalra különösen alkalmasak az olyan rácsozott fényérzékeny 85 lapok, melyeket már előzetesen megvilágítottunk, pl. lehetőleg egyenirányított sugárzással, abszorbeáló háttér előtt; ilyen lapok használatakor a fogyasztónak kevesebb fénysugárzási energiát kell 90 igénybe vennie. Megállapítottuk továbbá, hogy a rácsozás módja — még pedig akár külön, akár a fényérzékeny réteggel egyesített rácsról van szó —, továbbá a lapnak, a hordozó- 95 nak és a fényérzékeny rétegnek magának minősége is befolyásolja az eredményt. Különösen megállapítottuk, hogy azonos összterületen mérve a fedőrészek felületének és az összifelületnek viszonya is 100 befolyásolhatja az eredményt. Ez, a viszony a fedőrácsoknál általában pontosan, lencsés, prizmás vagy más rácsoknál átlagban középértékben állapítható meg. Ha ezt a viszonyt „fedési tényező"-nek 105 nevezzük, azt mondhatjuk, hogy ha a fedési tényező nagy, intenzívebb megvilágítás szükséges, de a másolat erőteljesebb lesz. Ha viszont a fedési tényező kicsiny, kevesebb besugárzásra van ugyan szűk- 110 ség, de a másolat gyengébb lesz. Az, eljárás keretében tehát a fedési tényező megválasztásával és más tényezőkkel összhangba hozásával befolyásolhatjuk az eredményt. így pl. gyenge eredeti máso- 115 lásához nagyobb fedési tényezőt választunk, ha ellenben az eredeti erőteljes és a másolatoknak nem kell különösen nagy
