111077. lajstromszámú szabadalom • Beállítószerkezet középütköző kapcsolókhoz
Megjelent 1934. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^ SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111077. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Beállítószerkezet középütközőkapcsolókhoz. Fried. Krupp Aktiengesellsehaft cég Essen. A bejelentés napja 1933. évi október bó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi november hó 9-ike. Hosszú vasúti járműveknél (nagy átmenetekkel) a, középütközőkapcsoló vágánykanyarulatokban. erősen kitér a vágányközépből, úgy, hogy két egymás-5 nak ütköző kapcsoló, különösen akkor, ha azok a vágá 11 ykanyarül atbó 1 az egyenesbe való átmeneti helyein vannak, egymással már nem kapcsolhatók! össze. Ismeretes ugyan forgóalvázas kocsiknál a forgó-10 alvázak elfordulását a középütközőkapcsolóknak olymódon való beállítására felhasználni, hogy a vágányközépből való kitérésük vágánykanyarulatok befutása közben szűk határok között maradjon. 15 Ehhez azonban meglehetősen bonyolult emelőszerkezetet alkalmaznak. A találmány célja középütközőkapcsolók beállítására egyszerű szerkezet létesítése, még pedig oly módon, hogy erre a célra rugó-20 kat alkalmazunk, amelyek a járműalváz keretén vannak befogva és vagy a kapcsolót hordó rugófüggesztővel vagy közvetlenül a kapcsolóval vannak összekötve. A rajz a találmány szerinti beállító-5 szerkezet egy példaképeni foganatosítását mutatja; az 1. ábra oldalnézet, részben metszve; a 2. ábra felülnézet; a 3. és 4. ábra az 1. ábra 3—3. 111. 4—4 ;Q vonala szerint vett metszet jobbról nézve; az 5. ábra a beállítószerkezetnek vágánykanyarulatok befutása közbeni működését feltüntető vázlat. 15 Az (A) kapcsolófej (a1 ) rúdja ismert módon a (B) keretben a (b2 ) görgőn hosszirányban eltolhatóan van ágyazva. A (B) keretnek függélyesen lefelé irányuló (b1 ) csapja van, amellyel a keret a (C) haránttartóban forgathatóan van ágyazva. A (C) 40 haránittartó az (E) rugók közvetítésével az (F) ingákra (3. ábra) van felfüggesztve. Az (F) ingák (fi) fejükkel a (G) alváz (g1 ) konzoljain úgy vainnaik ágyazva, hogy a (C) haránttartóval, a (B) kerettel és az (A) 45 kapcsolóval együtt oldalirányban kilenghetnek. A (C) keretet ezenkívül a (G) alvázon rögzített (g2 ) szögvasak úgy vezetik, hogy csak oldalirányban lenghet ki és lefelé rugózhat, a jármű hosszirányá- 50 ban való mozgásban azonban meg van gátolva. A (C) haránttartón továbbá két (c1 ) szögvas van megerősítve, amelyek közé a jármű hossztengelyében fekvő (H) laposrugó nyúlik, mely másik végével a 55 járműhöz tartozó járműforgóalváz (J) keretén van megerősítve. Mint az az 5. ábrán látható, a (J) forgóalvázkeretek vágánykanyarulatban a (G) alváz tengelyéhez képest úgy fordulnak el, 60 hogy a forgóalvázak külső vége a járműalváz tengelyéhez képest, a vágánykanyarulat görbületi középpontja felé kitér. Eközben az (A) kapcsolót a (H) laposrugó magával viszi és úgy állítja be, hogy az 65 (A) kapcsolófej közepe, amely a (G) alváz tengelyéhez képest elfoglalt helyzetének megfelelően különben a vágányközéptől igein távol feküdnék, ismét a vágányközép közelébe kerül. A (H) laposrugónak a (C, 70 E, F) rugófüggeszték visszaállítóerejének a hatása alatt való áthajtásának megfelelő megszabásával elérhetjük azt, hogy a kapcsolók minden vágánykanyarulatban elég közel maradjanak a vágányközéphez. 75
