111044. lajstromszámú szabadalom • Mágneses anyag
- 3 — tételű lakk, illetve kence, megfelelő oldószerrel, például toluollal vagy benzinnel a kívánt folyékony állapotba hozható és azutáin vasporral keverhető. Az oldószer 5 elpárolgása után a lakk, illetve kenee súlya a vas súlyának 2—5 százaléka. Az ilyen kence, illetve lak előnye, hogy a felületen gyorsan oxidálódik és megakadályozza, hogy az anyagrészecs-10 kék lepénnyé vagy más alakú tömeggé süljenek össze. A keveréket ezután kemencébe helyezzük és több órán át magas hőmérsékleten, (például négy órán át 340 C° hőmérsékleten) alaposan hevítjük, 15 illetve égetjük, amíg az anyagrészecskéken kemény, de rugalmas burkolat nem keletkezik. Az ismertetett módon elkészített port megfelelő vizsgálatoknak vetjük alá, annak megállapítása végett, 20 vájjon az anyagrészecskében levő burkolat vegyileg állandó és oldhatatlan-e. Az ismertetett módon szigetelt kristályos anyagrészecskéket (2. ábra) egyetlen összefüggő tömeggé kell egyesíteni (3. 25 ábra). Különböző kötőanyagok, például fenolgyanta, természetes gyanta, mestersége® gumik folyékony vagy száraz porított állapotban használhatók. Ha, folyékony kötőanyagot használunk, az oldó-30 szert teljesen ki kell szárítani. A kötőanyag súlymennyisége, esetről-esetre a követelmények szerint változtatható, előnyösen azionban a legjobb kész magoknál a vas súlyának 10 százalékát nem haladja 35 túl. Ha a szigetelő anyag kinafa-olajkence, illetve lakk és a vas súlyának 3 százalékát teszi, a kötőanyagul használt fenolgyanta mennyisége körülbelül 7%, úgy hogy az összesajtolt mag súly sze-40 rint 10% közömbös anyagot tartalmaz. 90% mágneses anyaggal szemben. Az ismertetett anyagból készült mag körülbelül 100 C° hőmérsékletre hevített mintákban különböző alakba hozható és 45 azután a mintában cm2 -ként körülbelül 800—3900 kg nyomásnak vethető alá ai kezdeti térfogatnak például négytizedéire való csökkentése végett. A 4., 5., 6., 7., 8., 9. és 11. ábrák a magok különböző alak-50 jait tüntetik fel, szilárd testté való összesajtolás után. Ezek a magok hengeres tekercshez (4. és 10. ábra), körgyűrűalakú tekercshez (5. ábra), kétnyílásos vagy nyolcasalakú tekercshez, (6. ábra), 55 illetve zárt mágneses terű, csavarvonalalakú hengeres tekercshez (7., 8., 9. és 11. ábra) alkalmasak. Hevített mag sajtolásánál az anyagrér szecskék jelentékeny eltolódása következik be és a nyomás, amelynek az anyagot 60 alávetettüli, a szigetelő hártyát elszakíthatja és az örvény áramok számára hoszszabb utak keletkezhetnek. Az egyes anyagrészecskék szigetelésének épségbentartása végett nagyon fontos tehát, hogy 65 a, szigetelő hártya, valamint a kötőanyag bizonyos mértékben képlékeny vagy rugalmas legyen. A képlékenység fokai rendszerint a mag mágneses és villamos tulajdonságait is befolyásolhatja, minél- 70 fogava azt a kívánt eredmények elérése végett ellenőrizni, illetve szabályozni kell. A kötőanyag képlékenységének szabályozására alkalmas mód az, hogy a szi- 75 getelt vasport száraz fenolgyanta porral elegyítjük, az elegyet és a mintát 100 CJ hőmérsékletre hevítjük, mire a magot a mintában sajtoljuk. Oly módon is járhatunk el, hogy a szi- 80 getelt vasport a fenolgyantakencével, illetve lakkal keverjük és azután, amint a lakk, illetve kence oldószerének nagyobb része már elpárolgott ós a keverék még kissé tapadós, a magot sajtolás- 85 nali vetjük alá. Azt a módot is alkalmazhatjuk, hogy vaspor és száraz, fenolgyantapor keverékéhez kis mennyiségű oldószert adunk, úgy hogy a kötőanyagot félig képié- 90 kénnyé tesszük. Lehetséges továbbá a vasport porított természetes gyantával keverni és a keveréket addig hevíteni, amíg a gyanta képlékennyé nem válik. 95 Folyékony kötőanyagok használatát mellőzzük, mert azok a mintában nyomás alatt a vasrészecskéktől elfolynak és így azok burkolat nélkül maradnak. A sajtolás után a magok szilárdítha- 100 tók és pedig a kötőanyag természete szerint bizonyos gyanták esetén hűtéssel vagy ha kondenzációs termékeket használtunk a magoknak kemencében vagy mintában magasabb hőmérsékletre, (pél- 105 dául kemencében 2—4 órán át 140 C° hőmérsékleten) való hevítés útján, amíg a kötőanyag vegyileg állandó termékké nem alakul át. A szigetelésnek, az anyagrészecskék 110 egymással való kötésének és összesiajtolásának az előzőkben ismertetett módjainál szigetelő anyag gyanánt kinafagyanta-kence, illetve lakk és kötőanyag gyanánt száraz bakelitpor vagy pakelit- 115 kence mutatkozott a legelőnyösebbnek.
