111044. lajstromszámú szabadalom • Mágneses anyag

Megjelent 1934. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111044. SZÁM. Vll/.j. OSZTÁLY. Mágneses anyag. Johnson Laboratories, Incorporated cég1

Chicago, mint Polydoroff John Wladimir chicagói lakós jogutódja. A bejelentés napja 1932. évi március hó 17-ike. A találmány nagyfrekvenciájú áramkörökhöz való indukciós vjsévék és transzformátorok mágneses magja. A találmány mágneses maganyag, mágneses mag, 5 valamint eljárás maganyag és mag előállítására. Számos eljárás ismeretes, melyekkel másodpercenként 10.000 periódus nagyságrendű frekvenciákhoz alkalmas mag-10 anyag állítható elő. Az ismeretes eljárások gyakorlati foganatosításánál különböző finoman elosztott ötvözeteket használtak, amelyeknél az egyes szemcsék egymástól el voltak szigetelve. A fő cél 15 emellett az volt, hogy távbeszélő üzemben kis frekvenciákhoz használt terhelési csévék és más hasonló induktanciák magjainak nagy kezdeti permeabilitást adjanak. 20 Minthogy a magveszteségek a frekvencia növekedésével rohamosan nagyobbodnak, az ismeretes magok magasabb nagyságrendű, például 150—1500 kilociklusig terjedő frekvenciáknál üzemképtelenné 25 válnak. A mag permeabilitása tekintetében felállított követelményeknek nagy frekvenciáknál sokai kisebb jelentősége van, mint távbeszélő üzemben használatos kisebb frekvenciáknál. A találmány 30 célja olyan mágneses maganyag és magok előállítása, amelyek az említett nagy frekvenciákhoz használhatók. A találmányt a következőkben a mellékelt rajzok kapcsán részletesen ismertet-35 jiik. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti eljárással készült magokhoz használt mágneses anyag részecskéit erősen nagyított léptékben tünteti fel. A 2. és 3. ábra az előző ábrában feltünte- 40 tett anyagrészecskóket az eljárás két egymást követő szakaszában ábrázolja. A 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. és 11. ábra a találmány szerinti finoman elosztott anyagból készült mágneses magok különböző kivi- 45 teli alakjait szemlélteti. A 12. és 13. ábra a találmány szerinti magok mágneses és villamos karakterisztikagörbéit tünteti fel. A 421.067. számú északamerikai szaba- 50 dalmi leírásból ismeretessé vált, hogy nagyfrekvenciájú üzemhez való mágneses magokat egymástól szigetelt és megfelelő alakba sajtolt, kicsiny vasrószecskékből lehet előállítani. 1000 kilociklus nagyság- 55 rendű frekvenciáknál tekercs mezejébe helyezett vasrészecskékkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy vas alkalmazása következtéiben 3—4-szeres nagyságrendű induktaneia-növekedés, úgynevezett lát- gg szólagos permeabilitás érhető el. Ha az anyagrészecskék mérete nagyon kicsiny, a tekercsben fellépő össz-vesztesógek elég kicsinyek és ilyen indukciós szerkezetek rádióáramkörökben eredményesen működ- 65 hetnek. Abban az esetben, amikor mágneses magot olyan induktanciaváltozásoknál kívánunk használni, mint aminők például rádió adóállomások üzemében fordnlnak elő, az ilyen maggal elérhető lát- 70 szólagos permeabilitás nagyságrendjének 8-nak kell lenni. Kétségtelenül világos tehát, hogy laza, porított vas nem alkalmas rádió-áramkörök követelményeinek kielé-