111037. lajstromszámú szabadalom • Betétnélküli ortopédcipő és hozzávaló kaptafa

Megjelent 11)34:. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAP SZABADALMI LEIRAS 111037. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Betétnélküli ortopédcipő és hozzávaló kaptafa. Schwenker Pál zenész Altenburg- (Németország). A bejelentés napja 1933. évi december hó 30-ika. Az ismeretes ortopédcipőknek szilárdan bedolgozott, merev vagy alig hajlékony, fémből vagy bőrből készült betétjeik vannak, melyek a sülyedt láb, illetve lúdtalp 5 alátámasztására valóik. Az általában használt oápőknél erre a célra acélból, parafából, gumiból vagy bőrből való betéteket használnak. E betétek azonban a tapasztalat szerint nem váltak be, mivel aa 10 egész testsúly az alátámasztott lábíven nyugszik és ezzel a lábizületek, úgyszólván használaton kívül kerülnek és időivel elsatnyulnak. A lá hív finom izületei tehát elveszítik rugalmasságukat és alkalmat-15 lanná válnak tulajdonképeni rendeltetésükre: a járásra. Ezenfelül a szokásos betétek helyenként még fájdalmas nyomásokat is okoznak, mivel a lábív természettől fogva nagy nyomások felvételére nem 20 alkalmas, célja egyedül az, hogy rugalmasan feszülő ívként működjék. A cipőbetéteknek még az is a hátrányuk, hogy a cipőket deformálják. Azt, hogy ilyen betétekre útailt személyek já-25 rásia merev és vontatott és hogy lábaik fáradtak és fájnak, főkép ezek az említett körülmények okozzzák. A találmány azon a megismerésen alapszik, hogy biztosítani kell a lábnak a ta-30 lajom való természetes „legördülését" és hogy a főcél az, hogy a láb természetes ruigaimfasságát megtartsuk. A lábív rugailmasantartásához azonban elsősorban az szükséges, hogy a láb csukló két leg-35 nagyobb csontját, a sarkcsontot és az ugrócsontot, emelőként működő főhely zetükben megtartsuk. A test egész súlya ugyanis először e két csontot éri és nagyobbrészt ezeken nyugszik. A sarkcsont emellett egykarú emelőként működik, 40 mely a fölötte lévő ugrócsont legkisebb behatására is lefelé nyomódik, és emellett a lábtövet (sajkacsontot, kockacsontot, ék,csontot és lábifejcsontokat) is lehúzza magával. A lábív ennek következtében sülyed. A találmány szerint tehát új sarokágyat kell létesíteni. Egyszesmiind azonban a láb keresztívét is tehermentesíteni kell, azért, hogy főkép a láb természetes ráilépési helyei (nagy- 50 ujj altat,ti húspárna és ötötdik lábfejcsont) érvényes üljenek és a, láb helyes legördülése lehetővé váljon. Mindenekelőtt a keresztíiv áttörését (terpeszlábat) kell megfelelő alakú talppal megakadályoz,nuaik. 55 A helyes legördülés szempontjából itt igen fontos azv

hogy először az ötödik lábfejcsont kidudorodását vegyük igénybe, mert ebben az esetben az egész sarkcsonttól kezdődően az ötödik lábfejcsonton át a 60 nágyujjig haladó kényszerített „legördü-> lést" kapunk. A találmány lényeges jellemzője, mely a „sarokprobilémát" hiánytalanul megoldja, eszerint az, hogy a sarokágynak 65 előre felnyúló, befelé magasított sarokvezetéket és a cipő belső oldalán, nneghoszszabított saroktámaszt adunk, míg a sarokvezetéket kifelé valamivel megrövidítjük. Ennek révén az ötödik lábfejcsont lép 70 először működésbe. Ennek viszont ílZ €L következményi©, hogy a láb kénytelen helyesen legördülni. A talpon a láb elülső rányomódó pontjainak helyes felfekvését biztosító, megfélelő mélységű bemélyedé- 75 sek vannak. A sarok vezet ék és talp iaíaik jának ezzel az új kombinációjával a csukló é,s az első lábfejcsont tehermentesítését