110955. lajstromszámú szabadalom • Malomipari fésűshengerpárok

3Iesjelent 1934. évi október hó 15-én MAGYAR KIRÁLYI W SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 110955. SZÁM. X/i. OSZTÁLY. Malomipari fésűshengerpárok. Nohel Miksa mérnök és Kacér Botiuslav mérnök Prága (Csehszlovák közt.). A bejelentés napja 1933. évi április hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi április hó 23-ika. Ha búza őrlésénél a finom lisztekben a legnagyobb hozadékot akarjuk elérni, akkor a magvakból mindenekelőtt a legnagyobb mennyiségű darát kell kitermelni. 5 Az általánosan használt ismert hengerszékekben, melyek recézett keményönlvényhengerekből állnak, melyek a szemeket összezúzzák és szétdörzsölik, míg azokat csak a legkisebb részükben vágják el, 10 a szemekből csak igen kis részben képződnek darák és hasonlóképen csekély részben kapunk rosszabb minőségű lisztet és dercéket, míg a legnagyobb rész az első őrlőjáratot durva törmelék és pelyhek 15 (korpa) alakjában hagyja el. Ezeket a darabokat tovább aprítják oly módon, hogy az őrlési folyamatot többször (6—12-szer) megismétlik. A darák kellő mennyiségének gyorsabb 20 elérésérc a szemeket koronghengerekből álló őrlőjáratokban szokás elvágni. Az e célra javaslatba hozott, különböző vastag vagy nem köralakú korongokból álló koronghengereknek vagy olyan koronghen-25 gereknek, melyeknek korongjai a másik henger szembenfekvő korongját nem érintik, az a hátránya, hogy a szemeket inkább zúzzák, mint vágják és hogy a hengerek között az elégtelenül aprított ré-30 szecskék áthullhatnak. Ha a hengereknek túlságosan nagy az átmérőjük, akkor a szemeket nem ragadják meg és külön etetőszerkezeteket kell alkalmazni. A hengerek közötti hézagokban összezúzott és nem 35 kellően aprított, áthulló részeket a daráktól külön kell választani és újólag őrlési folyamatnak kell alávetni. A találmány a daráknak egyetlen munkamenetben való előállítását célozza. Evégből a szemeket vágószerkezelben való elvágás- 40 sal meghatározott mennyiségű és előre meghatározható nagyságú, élesen határolt részekre bontjuk. Ennek elérésére olyan koronghengerpárokat alkalmazunk, melyek egyenlő vas- 45 tagságú, köralakú korongok sorából állnak, ahol is a henger tengelyén központos helyzetben nagyobb és kisebb korongok váltakoznak. A korongok átmérőjét úgy választjuk, hogy az egymással szem- 50 ben fekvő korongok egymást a hengerek tengelysíkjában érintik, ahol is a korongok egymást annyira megközelítik, hogy a nagyobb és a szembenfekvő kisebb korongok kerületei közötti hézagok kisebbek, 55 mint az előállítandó darák méretei. Az így kiképezett koronghengerekkel a magvaknak biztos elnyírását érjük el anélkül, hogy a szerkezet a szemekeL a korongok peremei között összezúzná és anélkül, hogy 80 a hengerek között elégtelenül aprított részek hullanának át. Ha a korongokat (és pedig vagy mind a nagy, mind a kis korongokat, illetőleg csak vagy a nagy vagy a kis korongokat) kerületükön ló- 65 gazzuk vagy recézzük, akkor még legnagyobb átmérőjű korongokból összetett hengereknél is a szemeknek az őrlőjárathoz való vezetését biztosítjuk. A nyíró hatás élességét még azzal is fokozhatjuk, hogy TO az egyes hengerek forgási sebességét különbözőnek választjuk. A mellékelt rajz a találmány szerinti hengerpár példaképem foganatosítási alakját mutatja. Az 75 1. ábra két egymással kapcsolódó koronghenger nézete, a 2. ábra ugyanezeknek keresztmetszete. A