110943. lajstromszámú szabadalom • Felületükön vegyi- és hőbehatással szemben ellenálló, kovácsolható vas- és acéltömbök és öntvények, valamint alaköntvények és eljárás azok előállítására

— 2 — halik. E vastagság az ingótok vagy öntvények fajtájától és rendeltetésétől függ. Ha pl. 10 mm falvastagságú öntvény állítandó elő, a bevonat vastagsága kb. 1 mm 5 volna, tehát a termék 9 mm vastagságú közönséges szenesítetl acélból és 1 mm vastagságú, rozsdamentes fedő-ötvözelrólcgből állana. Ha kl>. 100 mm falvastagságú öntvényekéi állítunk elő, úgy a rozsda-10 mentes, borító ötvözelréleg vastagsága kb. 10 mm, tehát nem több, mint l()o/o. Oly öntött tömbök előállításánál, melyek vastagsága pl. 100 mm-nél nagyobb, a felületi bevonat vastagságát kb. 10 mm vastag-15 ságnál meghagyjuk. Igen nagy tömbök előállításánál a rozsdamentes ötvözeti fedőréteg vastagsága az ingót külső felületén egészen 100 mm-re rúghat. Leeszlergályozandó vagy 'lecsiszolandó 20 öntvényeknél az ötvözetmassza-réteg legnagyobb vastagsága 10 mm. Ez öntvényekhez 5 mm-nyi réteg leesztergálása elegendő; a kész öntvényen tehát a rozsdamentes és megmunkált felületi bevonatnak 25 5 mm-nyi rétege marad. Leesztergálást vagy legyalulást rendszerint csak bizonyos, nevezetesen a vegyi ipar, tejgazdaságok, sörfőzdék és más ily iparágak céljaira szánt öntvényeknél, to-80 vábbá gépkocsi-hengereknél stb. foganatosítanak, amelyeknél pontosan méretezett, sima felületeket kívánnak. Nagyolvasztórészek, szállítómű-láncok, retorták, égési terek, izzító és rakatedző tégelyek stb. cél-38 jaira szánt, hőálló öntvényeknél nem szokták a felületeket géppel megmunkálni. A találmány szerinti eljárásnak a gyakorlati öinlőinesterek és acélgyártók szempontjából az a nyilvánvaló előnye van, 40 hogy bizonyos, a találmány szerinti rozsdamentes és hőálló jellegű öntvények vagy ingotok az ismeretes öntési célokra használatos, közönséges széntartalmú acélokhoz való öntőserpenyőből önlhetők. Ezzel kü-45 lönleges öntési ötvözetkeveréknek a kemencében való előállítását elkerüljük. Az acélos vasöntvények öntőformáját ismeretes módon, a szabványos öntödei gyakorlat szerint állítjuk elő."Az öntőforma" felülelét 50 még fel nem hevített állapotában borítjuk a kívánt vastagságú ötvözetkeverékkel, melynek előállítását az alábbiakban néhány példa kapcsán ismertetjük. Az öntőforma fedésére alkalmazandó 55 keverék, pl. Gr, esetleg Gu, Ni, W, Moy Va és más ellenálló temeknek az olvadáspontot csökkentő fémekkel, pl, Al-al váló hő- és saválló ötvözetéből áll. Gél,szerűen szemesézeit ferrokróm-aluminiumot porított boraxxal és kötőanyaggal, pl. nátrium- 60 szilikáttal vagy olajjal, pl. lenolajjal és az utóbbiban oldott gyantával, pl. kolofoniummal keverve alkalmazunk. Az alkalmazóit ferrokróm összetétele a következő: Króm 20—80 % 65 Szén 0.10— 7 % Alumínium .... 0.50—20% A ferro-króm-alnmininmol. mint jeleztük, szcmcsézell alakban használjnk. még pedig annyira aprítjuk, hogy valamennyi ré- 70 szöcske cm-kénl hat szemű szitán átmenjen és cm-kénl 15 szemű szilán visszamaradjon. A szemcsézclt ferro-króm-aluminiumötvözelet nátrium-szilikát vagy lenolajban oldott fcolofonium hozzáadásával képlékeny 75 habarccsá keverjük össze, öntvényeknél ezt a keveréket közönséges módon, a szokásos öntőkanalakkal, vagy ecsettel vihetjük az öntőformák felületére. A boraxot porított alakban kell alkat.- 80 máznunk és azt a keverékhez az alkalmazott ferro-króm-aluminium kb. 1 súlyszázalékának megfelelő arányban adjuk, még pedig a kötőanyagok hozzáadása előtt. A három alkatrészt alaposan összekeverjük, 33 amikor is azoknak, mint előbb jeleztük, végül oly konzisztenciát : habarcs-konzisztenciát) kell mutatniok, hogy a keveréket közönséges csapókanál vagy ecset segélyével könnyen vihessük az öntőforma felületére. 90 A boraxnak a keverékhez való hozzáadása meggátolja, hogy az öntvény alapfiéinymek és a fedőréteg ötvözetfémjének oxidjai keletkezzenek. A borax feloldja azt a vékony oxidfi'.met, mely akkor képződik, 95 amidőn a megömlesztett, forró fém az ötvözeti fedőréteggel a formában érintkezésbe jut s így a bo.rax az alapfémnek és a fedőötvözetnek tökéletesen szilárd összetapadását biztosítja. Miután az öntőformát 100 a leírt ötvözelkeverékkel az előre meghatározóit vastagságban befedtük, az öntőformát •az egyébként öntőformáknál szokásos módon szárítjuk. A szárító- és sütőfolyamat befejeztével, az ölvözetréteg igen kemény 105 és a formaanyag felületéhez a leesés veszélye nélkül, szilárdan tapad. Az öntőformákat az oly acél- vagy vasöinlvényeknél szokásos módon készítjük, amelyeknél legalább 1350 G" 011 lési hő- 110 mé r sék le t e k e t alkalmaznak. Miután az öntőformát a masszával bemázoltuk és kiszárítottuk, az öntőéi járás a szokásos módon bonyolódik le. Acélönlvénynél az öntőhőmérséklet 1150—1550 G", 115 vasöntésnél pedig 1350-1150 G" közölt vál-