110935. lajstromszámú szabadalom • Bilincs
Megjelent . 1934. évi október li ó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110935. SZÁM. — XVI/a. OSZTÁLY. Bilincs. Tulbits Jolán háztartásbeli Dombóvár. A bejelentés napja 1932. évi október hó 25-ike. A találmány szerinti bilincs elsősorban kézbilincs, vagyis karbilincs, melynek az ismert bilincsekkel szemben előnyei a következők: zárószerkezete feltétlenül meg-5 bízható és annál nagyobb erővel zár, minél jobban igyekezünk a bilincset szétfeszíteni. Ennek dacára, bármily erősen szorítottuk a bilincset a kézcsuklóra, azt mégis könynyen nyithatjuk, mivel a zárószerkezet 10 olyan, hogy a bilincsrészekre ható feszítőerők azon súrlódást, melyet nyitáskor le kell győzni, csak lényegtelenül fokozzák. További előnye a bilincsnek, hogy összecsukva zsebben hordható és zsebből kivéve 15 önműködően ugrik használati helyzetébe. Emellett szerkezete tartós, egyszerű, olcsó és megbízható. A rajzon a találmány egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, melytől a gya-20 korlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az !. ábra a bilincset használatra készen, a 2. ábra zsebben hordásra alkalmas, öszszecsukoti helyzetben, távlatilag multat -25 ja, a 3. ábra a zárószerkezet egy részét, távlatilag mutat jia, míg a 4—5. ábrák a zárószerkezeten át eszközölt, függélyes hosszmetszeteket kétféle 30 munkahelyzetben mutatnak. A bilincs két-két (c, b) részből áll, melyek egymáshoz képest az (e) forgáscsap körül elforgathatok. Mindegyik (c, b) bilincsrészt az (e) forgáscsap egy-egy (g, g') tartóhoz 85 erősíti, melyeket közös (f) forgáscsap úgy köt össze, hogy e (g, g') tartókat, a (b, c) bilincsekkel együtt, az 1. ábra szerinti használati helyzetből, melyben a (g, g') tartók és a (b, c) bilincsek közös síkban vannak, a 2. ábra szerinti hely- 40 zetbe forgathatjuk, melyben a (g, g') tartók, a (b, c) • bilincsekkel együtt, egymásra fekszenek és így helyszükségletük kisebb. A (g, g') tartóknak az 1. ábra szerinti, használati helyze- 45 ten túl való élforgását e tartóknak (g") ütközőorrai akadályozzák, míg a tartókat, e használati helyzetükben, a (j) rugó (2. ábra) tartja meg. A (g, g') tartókat, a (j) rugóerő ellenében, összecsukott, 2. ábra 50 szerinti helyzetében, bármely ismert rögzítőszervvel, pl. a (k) forgóretesszel biztosíthatjuk. A (k) retesz oldása után a (j) rugó a bilincseket, a (g, g') tartók közvetítésével, azonnal, önműködően, használati 55 helyzetükbe hozza,. Az egyik (c) bilincsrészen a bilincs síkjára merőleges (d) furatok vannak (1. és 5. ábra), melyek az (e) forgáscsaphoz képest központosán fekszenek. A másik (b) bilincs- 60 részt két i(b, b*) ágból áll, melyek közé záróhelyzetében a (c) bilincsrész hatol. A (b, b') részieknek kiszélesedő (1, 1') végében a (d) furatokkal együttműködő zárószerkezet van, mely az alsó (1') részhez erősített L 65 alakú (m) lemez,rugóból áll, melynek hoszszabb szár végét az (!') részhez erősítjük, míg e lemezrugó másik, a (d) lyukisor fölé nyúló (m") szárvégén, az (m) szárral párhuzamos, a (d) lyuksor fölé hajló (m') tol- 70 dat van. Az (m) lemezrugószár olyan alakú, hogy e rugónak (m') vége, az (m) szár rugalmassága folytán, a (d) lyukak, iílletve furatok egyikébe igyekszik kapcsolódni. Míg az (m") rugószár vízszintes, addig 75 annak (m') toldata a vízszintessel szöget zár be, aminek következtében a (b, c) bilincsrészek zárásakor az (m') rugótoldat
