110917. lajstromszámú szabadalom • Szedésszorító

Megjelent 1934. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110917. SZÁM. — IX/a. OSZTÁLY. Szedésszorító. Strahin Róbert műszerész Bern. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 11-ike. Svájci elsőbbsége 1932. évi julius hó 16-ika. Szedés összetartására eddig egyszerűen zsineggel (zsinórral) való összekötést alkalmazták. Minthogy azonban eninek a kötésmódnak hátrányai különböző szem-5 pontból ismert módon meglehetősen nagyok, amennyiben a zsineg könnyen meglazul és a gépen a nyomtatás előtt el is távolítandó, erre a célra már keret alkalmazása is került javaslatba, amely azon-10 ban merevsége miatt bizonyos határok között csak meghatározott méretű szedésnél juthatott alkalmazásra. Tervbe került azonkívül zsineg helyett szalag és végeinek egymással zárás útján való összelő kötése. Ezek az ismert szedésszorítók nem teszik azonban a szedés 'körülfeszítését elég erőssé nemcsak a szedés öarzeszorítása, hanem a rendellenességek, íoieg az ürtöltő 20 (vakanyag) felfelé emelkedésének a gépben nyomás közben való meghiúsítása tekintetében is. Mellékelt rajzom az 1. és 2. ábra a találmány egy példa-25 képeni kiviteli alakját, hosszmetszetben és vízszintes metszetben, a 3. ábra pedig nézetben, végül a 4. ábra a 3. ábrának IV—IV vonala mentén húzódó síkkal vett metszetben 30 szemlélteti. A keresztmetszetében U-alakú, részhasábpallóként használható (1) sínnek pallója. (hátfala) a szárakkal szemközt egyik végén megrövidül. Ezen a végen & szárak-35 ban egy (2) tekercstengely nyer a szedés körül fektetendő (3)) fémszalag felte'kercselésére és feszesre húzására forgatható ágyazást. A (2) tengelyt egymás mellett párhuzamosan húzódó két hengeres huzal a/lkotjai A fémsizalagban szakadásképző- 40 désnek elhárítására a tengelyen minden éles sarkot, mellőzünk. A huzalokat adui a kerületén kiesztergályozott (8) tárcsa köti mereven össze. A (8) tárcsát leesztergályozott kerületi részével az U-alakú (1) test 45 alsó szárának köralakú (9) furatába alulról (kívülről) forgathatóan ágyazzuk. A (2)) tengelyt alkotó két huzalnak felső végét a (10) tárcsán dugjuk át, amely a kerületén szintén leesztergályozott és ez- 50 zei a tagjával az (1) sín felső szárába felülről (kívülről) való beillesztés útján talál forgatható ágyazást. A (2) tengely huzalainak felső vége a (10) tárcsa fölé emelkedik és a közéjük hegesztett (12) köz- 55 benső taggal együtt lapos csappá alakul, amelyre kulcs tolható a (2) tengely elforgatása céljából. A (12) tag meg a (8) és (10) tárcsáik a (2) tengelynek huzaljait olyan mereven kötik egymáshoz, hogy 60 egymáshoz képest még a megengedett legnagyobb forgató erő alkalmazása esetén sem mozdulnak el. A (12) tag továbbá a (8) és (10) tárcsák közötti távolságot is a legegyszerűbb módon határolja, miáltal 65 a tárcsáik az (1) test szárainaik furataiban (ágyazó helyein) biztonsággal tartatnak. A (2) tengelyre tekercselendő szailag végének bebocsátására szánt (5) hasítékot a két huzal közötti tér alkotja. A szalag 70 másik végét előnyösen az (1) sín pallója köré fektetjük és az (1) sín hátfalának függőleges (1') hézagába dugjuk. A (10) tárcsa nagyobb részének kerületén (11) kilincsfogazás van. Ezzel a mellső végén 75 megfelelően fogazott, aránylag széles (13) retesz kapcsolódik, amelynek felfelé hajlított hátsó végének nyílásába hatoló,