110894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtárgyakon korroziálló bevonatok létesítésére

Megjelent 1934. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSA& SZABADALMI LEIRAS 110894. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás fémtárgyakon korrózióálló bevonatok létesítésére. Thielmann Adél magánzó Hilden (Németország-). A bejelentés napja 1932. évi május hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi december hó 29-ike. Korrózióálló bevonatoknak és szigeteléseiknek fémtárgyakon, mint pl. csővezetékeken, kábeleken és másetéién való előállítására eddig kátrányon, kőszén-5 kátrányszurkokon, aszfaltokon kívül kőolajbitumenéket is alkalmaztak. Az, ily módon kapott bevonatoknak azonban különböző vonatkozásokban: hátrányaik vannak, különösen, mert a fémtárgyak 10 alkalmamsára számbajövő hőmérséklethatárok között kellő mechanikai ellenállóképességük nincsen. Már most azt találtuk, hogy fémtárgyakon mind kémiai, miinid mechanikai vo-15 natkozásban rendkívül ellenállóképes védőbevonatokat létesíthetünk^ ha kőolajbitumen és viszkóz ásványolajokból és parafinekből, különösen protopaxafinekből való keverék, pl. vazellin elegyét, 20 adott esetben töltőanyagok hozzáadásával, alkalmazzuk bevonóanyagokként. E kőolajbitumenből és ásványolaj-parafin keverékből 'álló elegy parafintartalma az összkeveirékre számítva, mintegy 6—30% 25 lehet. A kérdéses ásványolajok viszkozitása körülbelül az orsóolajldk viszkozitásának felel meg. Kőolajbitumen gyanánt oxidált kődlajbitument is használhatunk. A kőolajbitumenből és az ásványolaj-30 parafinkeverékből kapott bevonatoknak vegyi befolyásokkal szembeni nagy állóságukon kívül mechanikai igénybevételekkel szemben is rendkívül nagy ellenállóképességük van. Az ásványölajparafin 85 keveréknek a kőola jbitumenhez való adásával a bevonómasszák képlékenysége és duktilitása lényegesen növekszik, míg egyidejűleg a lágyulási pont csupán lé-50 55 nyegtelen mértékben csökken. E masszák lágyulási ponitját töltőanyagok hozzáadá- 40 f ával, mely töltőanyagokként első sorban finomrostú azbeszt jön számításba, bizonyos határok között tetszőlegesen szabályozhatjuk. E masszákat mind forrón folyós álla- 45 pótban, mind oldószerekben oldva vihetjük fel a fémtárgyakra. Az eddig használt bitumenes masszákkal szemben az a további előnyük van, hogy szobahőmérsékleten szallagokká és csíkokká hengerel hetők ki és a fémtárgyakra e szalagok alakjában 'hevítés közbein vagy ragasztóanyag közbeiktatásával vihetők fel. E körülményníek a fémtárgyak megkárosult 'bevonlatainak az építkezési helyen való kijavítására, valamint összekötőhelyek szigetelésére különös jelentősége van, A találmány szerinti eljárás további előnye annak nagy gazdaságossága. Míg a kőolajiparban melléktermékként előfor- 60 dúló, viszkóz olajokból és paraflnokból álló keveréknek, pl. vazelinnek eddig kenőcs alátétként való alkalmazásnál kívül alig volt műszaki jelentősége, e melléktermékeknek a találmány utján új mű- 65 szaki alkalmazást nyitunk. A találmány szerint kapott bevonatoknak azonkívül az azi előnyös tulajdonságuk, hogy azoknál a viszkóz ásványolajok kis menyiségei látszólag izzadás révén 70 a bevonat felülétére lépnek és így állékony, vizet taszító réteget alkotnak. Ez a tulajdonság, a bevonatoknak a földben vagy vízben elfektetett fémtárgyak védelménél való felhasználásánál bir -nagy 75 jelentőséggel.