110828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó villamos gépeken

— 3 — rendszerben is a (36) és (37) pólusok kö­zötti egyenáramú feszültséggé egyeniríi­nyítódik. A fentismertetett berendezés úgy míí-5 ködik, hogy ha a (36) és (37) pólusokat egyenáramú feszültségre kapcsoljuk, ak­kor ezt a (26) és (27) kommutátorok két­fázisú váltóáramra bontják szét, E váltó­áramok feszültségét ezután az (5) és (6) 10 transzformátorok megváltoztatják és a (14) és (21) kommutátorok a (24) és (25) pólusok között fellépő olyan egyenáramú feszültséggé alakítják át, melynek fe­szültsége a (36) és (37) pólusok között fe'l-15 lépő egyenáramú feszültségétől eltér. Fentiekben feltételeztük, hogy az áram­irányváltoztatás azon idő alatt követke­zik be, mialatt a megfelelő kommutátor rövidre van zárva. Hogy ezt lehetővé te-20 gyük, vagy megkönnyítsük, a transzfor­mátorokban létrehozott váltófeszültség­nek időbelileg korlátozott, illetve vé­ges időtartamú nullfeszültsóg szakaszai kell hogy legyenek, valamint egyébként 25 is a célnak megfelelő alakú, megszabott feszültséggörbéjük kell hogy legyen. En­nek folytán a (7) gerjesztőgenerá tornak a (10, 11) tercier tekercseléseket szintén megfelelő feszültséggörbéjű feszültséggel 30 kell táplálnia. E célból a (7) generátor tulajdonképpeni mágnespólusai akként, vannak kiképezve és a rajtutk elrendezett és a (39, 40) sarkokhoz kapcsolt külön áramforrásból táplált (38) gerjesztőteker-35 cseléssel akként vanak gerjesztve, hogy ezt a szándékolt célt, amennyire csak le­hetséges, elérjük. Minthogy a transzformátorok tercier (10) és (11) tekercseléseiben folyó ger-40 jesztőáram fáziséltolása a rákapcsolt fe­szültséghez képest majdnem 90°, könnyen belátható, hogy a (7) generátor ama fá­zistekercseléseiben, melyek adott időpil­lanatban éppen e gép főipólusaival szem-45 közt (velük koaxiálisan) feküsznek, gyenge vagy nullerősségű áram folyik, míg a másik fázishoz tartozó és az ugyanézen időpillanatban a főpólusok között feikvő tekercselésekben a teljes 50 gerjesztőáram folyik. Ez utóbbi tekercse­lések ennek folytán olyan mágnesező erőt hoznak létre, mely részben tisztán gerjesztéscíölkkentő hatású, részben pe­dig a gép főfluxusának ama részét, mely 55 a főpólusok póluáhézagai közepe előtt fo­lyik, eltorzítja. • Ezeket a viszonyokat a 2. ábra szem­lélteti világosabban, melynek diagramján az (Eo) vonal a gerjesztőgenerátor fő­pólusai által indukált feszültséget jelzi, 60 melyet alantiakban röviden íofesziiltség­nek fogunk nevezni. A fázistekercselésa­ket terhelő áram, azaz a transzíormá to­rok gerjesztőárama által létrehozott magnetomotorikus erő, mely a fői eszült- 65 séghez képest fázisban 90 fokkal el van tolva és melynek alaphulláma a pólusok­hoz képest helytálló, az addicionális (Ei) feszültséget hozza létre. Az (Eo) és (Ei) feszültségek összeadása által kapjuk a 70 (7) gerjesztőgenerátorban terheléskor fel­lépő eredő (EB) feszültséget, A főpólu­sok gerjesztésének beállításával e görbe közepét nyilvánvalóan az (Eo) görbéhez illeszkedőre állítjuk be. A közbeeső (Esi) 75 és (EJS) részekben azonban a görbének el­fordulása áll be, mely az igen kívánatos nullfesziiltségperiódusok létrehozását le­hetetlenné teszi. Hogy a légrésindukció­görbének és ennek folytán az indukált 80 feszültségnek ezt az eltorzítását megaka­dályozzuk, a találmány szerint a főpólu­sok között külön segédpólusok vannak elrendezve, melyek feladata kettős lehet. A segédpólus ugyanis egyrészt „ernyő- 85 pólusként" működve a főifluxusnak a fő­pólus szélein bekövetkező, a fázistekercs­íelületnek a pólushézagokban fekvő része ; felé irányuló, nem kívánatos szóródását felveszi, miáltal a kívánt hosszúságú 90 (időtartamú) nullfeszültségperiódus jön létre. Másrészt pedig a segédpólusokon elrendezett és az 1. ábrán (41)-gyél jel­zett, célszerű kompenzálótekercseléssel a görbe fentemlített elfordulásának, me- 95 lyet a fázistekercselés magnetomotorikus ereje idézett elő, kompenzálását is elér­hetjük. Minthogy az az áram, mely a ge­nerátor fázistekercselésein át folyik, a transzformátorok gerjesz tő árama„> ez *az JQQ áram nyilvánvalóan az indukált feszült­ség függvénye, mely viszont a (38) mág­nestekercseléstől függ. Ennek folytán célszerű, ha a (41) kompenzálótekercselé­sen ugyanazt az áramot vezetjük keresz- 1 0 5 tiil, mely a főpólusok (38) mágnesteker­cselését járja át az 1. ábra szerinti el­rendezésnél. Világos, hogy a fent ismer­tetett rendszabályokkal és berendezések­kel üresjárásnál az indukált feszültsé- J^Q gekben közelítőleg helyes értékeit fenn­tarthatjuk, mimellett a feszültség egyen­irányítása gyakorlatilag szikramentesen történik. A berendezés terhelésekor azon­ban a viszonyok lényegesen megváltoz- 115 nak. Ekkor ugyanis a kommutálást nagy?

Next

/
Oldalképek
Tartalom