110828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó villamos gépeken

— 11 — közepével szemben bekövetkező eltorzulását kompenzálja, illetve megszünteti. Mihelyt azonbatn a gép terhelésekor a különböző fázistekercseléséken át váltóáram 5 folyik, az áram irányának megfordulásakor ezenkívül kommutálási nehézségek is jelentkezhetnek, minthogy az áram az, éppen rövidrezárt tekercsben fellépő önindukciójelenségek következtében önkén-10 tesen nem kommutálódik. E segédpólusban lévő (Si) tekercselésnek feladata ezért az, hogy a rövidrezárt tekercsiben megfelelő segédfészültségét, azaz kommutálófeszültséget indukáljon és pedig 15 olyan irányban, erősségben és időtartamban, hogy ennek kényszerítő hatása alatt az áramirány megforduljon és a kommutálási periódus végén az előbbivel ellenkező irányban már a kellő értékű legyen. 20 Az (Ss) sízabályozótekeroselés hatását alantiakiban fogom részletesebben ismertetni. Fentebbiekben feltételeztük, hogy a gép generátorként működik, noha természete-25 sen nincs semmi akadálya annak, hogy motorként is működhessék. Utóbbi esetben a fázistekercselésekben folyó áramok ellenkező irányúak, minek következtében e tekercselések létrehozta magnetomoito-30 rikus erő ugyan fordított irányú, de azt ezen irányában is megfelelő módon befolyásolja a (Qi) kompenzálótekercselés, melyet szintén ellenkező irányú áram jár át. Hasonló viszonyok között működik, 35 ez esetben is helyesen, az, (Si) kommutálótekercselés. A tekercselések elvi elrendezéséit a 11. és 12. ábrák vázlatosan síkba í ejt via mutatják. Mint a 11. ábrán látható, a (Q2) te-40 keresek az (Ii) pólusmagokat a szokásos módon körülvevő gerjesztőtekercsekként vannak elkészítve. A (Qi) kompenzálótekercsek ellenben az alant részletesebben ismertetendő, hornyokban elrendezett te-45 kérésekként vannak elkészítve, melyek jelen foganatosítási alaknál tíz, (81—90) vezetőből álló vezetőcsoportokból állnak, melyek a pólussarukhoz képest egyenletesen vannak elrendezve. E vezetőcsopor-50 tokból hat, és pedig a (83—88) vezetők, magában a pólussaruban foglalnak helyet, míg a többi (81—82) és (89—90) vezetők a pólussarnn kívül, az (Ti) főpólusok és a (Hi) segédpólusok között foglal-55 nak helyet. E tekercselés mágneses tengelye a (Hi) segédpólus középvonalával esik egybe. Így tehát a kompenzációs tekercselés összesen tíz vezetőből, illetve vezetőcsoportokból áll és ezáltal semlegesíteni képes azon magnetomotorikus erőt, 60 melyet tíz fázisvezeték, pl. az öt (138—142) horonyban fekvő fázisvezetékek, hoznak létre. A (137) horonyban ugyanakkor két olyan vezeték fekszik, amelyek áramkörében éppen kommutálás megy végbe. 65 A (Hi) segédpólusok (St) és (S2) tekercselései, jelen foganatosítási példánál, hornyokban elhelyezett tekercselések, melyek a (Hi) segédpólus pólussarujának szóleihez egész közel vannak elrendezve. 70 Az (S,) tekercselés a (176) és (179), míg az (S2) tekercselés a (179) ós (180) vezetőcisoportokat foglalja magában. E tekercselések mágneses tengelye szintén egybeesik a (Hi) segédpólusok középtengelyé- 75 vei. A stator horonytekercselése bornyonkint két tekercsoldalból, illetve vezetőből áll. Minden pólusosztás hat (136—142) hornyot, tehát tizenkét tekercsoldalt, illetve vezetőt foglal magában. Ezáltal 80 lehetővé válik az, hogy köpenytekercselést használjunk és ezzel kapcsolatban a különböző fázistekercseléseket szimmetrikus elrendezésben készítsük. A 11. ábrán látható elrendezésnél ezenkívül még a 85 (Hi) segédpólus magján az, (Sa) segédgerjesztőtekercselés is van. Míg a 10. ábra szerint feltételeztük, hogy a kommutáitorkefék szélessége a szegmensosztáshoz képest úgy van meg- 90 választva, hogy egyidejűleg mindig két kommutátor és ezért egyszersmind kát fázistekercselés is záródjék rövidre, a 11. ábránál egyszer őség kedvéért felvettük, hogy minden időpontban csak egy fázis- 95 tekercselés van rövidrezárva. Általában kívánatos, hogy ú. n. egyenesvonalú kommutálást érjünk el, melynél tehát az a görbe, mely a rövidrezárt tekercsben folyó áramerősség és idő függvényét szem- 100 lélteti, majdnem egyenes vonal, mely a kommutálás előtti áram amplitúdóját a, komjmutálás utáni áram ellenkező irányú amplitúdójával összeköti. Ez a cél a 11. ábra alsó részén levő diagrammban szem- 105. léltetett négyszögletes görbéjű kommutálófluxu&sal tényleg el is érthető. Ha ugyanis minden pillanatban mindig egy tekercs van kommutálás alatt, akkor a kommutált „áramtérfogatnak" az időegy- 110 ségben való változása a kommutálópólus közepe előtt egyenesvonalú kommutálás esetén mindig állandó. Ennek folytán a szükséges kommutálóíeszültség is állandó marad, ha a kommutáló áramkörben az 115 ohmikus ellenállás hatását figyelmen kí-