110828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó villamos gépeken

— 11 — közepével szemben bekövetkező eltorzulá­sát kompenzálja, illetve megszünteti. Mi­helyt azonbatn a gép terhelésekor a kü­lönböző fázistekercseléséken át váltóáram 5 folyik, az áram irányának megfordulása­kor ezenkívül kommutálási nehézségek is jelentkezhetnek, minthogy az áram az, éppen rövidrezárt tekercsben fellépő ön­indukciójelenségek következtében önkén-10 tesen nem kommutálódik. E segédpólus­ban lévő (Si) tekercselésnek feladata ezért az, hogy a rövidrezárt tekercsiben megfelelő segédfészültségét, azaz kommu­tálófeszültséget indukáljon és pedig 15 olyan irányban, erősségben és időtartam­ban, hogy ennek kényszerítő hatása alatt az áramirány megforduljon és a kommu­tálási periódus végén az előbbivel ellen­kező irányban már a kellő értékű legyen. 20 Az (Ss) sízabályozótekeroselés hatását alantiakiban fogom részletesebben ismer­tetni. Fentebbiekben feltételeztük, hogy a gép generátorként működik, noha természete-25 sen nincs semmi akadálya annak, hogy motorként is működhessék. Utóbbi eset­ben a fázistekercselésekben folyó áramok ellenkező irányúak, minek következtében e tekercselések létrehozta magnetomoito-30 rikus erő ugyan fordított irányú, de azt ezen irányában is megfelelő módon befo­lyásolja a (Qi) kompenzálótekercselés, melyet szintén ellenkező irányú áram jár át. Hasonló viszonyok között működik, 35 ez esetben is helyesen, az, (Si) kommu­tálótekercselés. A tekercselések elvi elrendezéséit a 11. és 12. ábrák vázlatosan síkba í ejt via mutat­ják. Mint a 11. ábrán látható, a (Q2) te-40 keresek az (Ii) pólusmagokat a szokásos módon körülvevő gerjesztőtekercsekként vannak elkészítve. A (Qi) kompenzáló­tekercsek ellenben az alant részletesebben ismertetendő, hornyokban elrendezett te-45 kérésekként vannak elkészítve, melyek jelen foganatosítási alaknál tíz, (81—90) vezetőből álló vezetőcsoportokból állnak, melyek a pólussarukhoz képest egyenle­tesen vannak elrendezve. E vezetőcsopor-50 tokból hat, és pedig a (83—88) vezetők, magában a pólussaruban foglalnak he­lyet, míg a többi (81—82) és (89—90) ve­zetők a pólussarnn kívül, az (Ti) főpólu­sok és a (Hi) segédpólusok között foglal-55 nak helyet. E tekercselés mágneses ten­gelye a (Hi) segédpólus középvonalával esik egybe. Így tehát a kompenzációs te­kercselés összesen tíz vezetőből, illetve vezetőcsoportokból áll és ezáltal semlegesí­teni képes azon magnetomotorikus erőt, 60 melyet tíz fázisvezeték, pl. az öt (138—142) horonyban fekvő fázisvezetékek, hoznak létre. A (137) horonyban ugyanakkor két olyan vezeték fekszik, amelyek áramkö­rében éppen kommutálás megy végbe. 65 A (Hi) segédpólusok (St) és (S2) teker­cselései, jelen foganatosítási példánál, hornyokban elhelyezett tekercselések, me­lyek a (Hi) segédpólus pólussarujának szóleihez egész közel vannak elrendezve. 70 Az (S,) tekercselés a (176) és (179), míg az (S2) tekercselés a (179) ós (180) vezető­cisoportokat foglalja magában. E teker­cselések mágneses tengelye szintén egybe­esik a (Hi) segédpólusok középtengelyé- 75 vei. A stator horonytekercselése bornyon­kint két tekercsoldalból, illetve vezetőből áll. Minden pólusosztás hat (136—142) hornyot, tehát tizenkét tekercsoldalt, il­letve vezetőt foglal magában. Ezáltal 80 lehetővé válik az, hogy köpenytekercse­lést használjunk és ezzel kapcsolatban a különböző fázistekercseléseket szimmetri­kus elrendezésben készítsük. A 11. ábrán látható elrendezésnél ezenkívül még a 85 (Hi) segédpólus magján az, (Sa) segédger­jesztőtekercselés is van. Míg a 10. ábra szerint feltételeztük, hogy a kommutáitorkefék szélessége a szegmensosztáshoz képest úgy van meg- 90 választva, hogy egyidejűleg mindig két kommutátor és ezért egyszersmind kát fázistekercselés is záródjék rövidre, a 11. ábránál egyszer őség kedvéért felvettük, hogy minden időpontban csak egy fázis- 95 tekercselés van rövidrezárva. Általában kívánatos, hogy ú. n. egyenesvonalú kom­mutálást érjünk el, melynél tehát az a görbe, mely a rövidrezárt tekercsben fo­lyó áramerősség és idő függvényét szem- 100 lélteti, majdnem egyenes vonal, mely a kommutálás előtti áram amplitúdóját a, komjmutálás utáni áram ellenkező irányú amplitúdójával összeköti. Ez a cél a 11. ábra alsó részén levő diagrammban szem- 105. léltetett négyszögletes görbéjű kommu­tálófluxu&sal tényleg el is érthető. Ha ugyanis minden pillanatban mindig egy tekercs van kommutálás alatt, akkor a kommutált „áramtérfogatnak" az időegy- 110 ségben való változása a kommutálópólus közepe előtt egyenesvonalú kommutálás esetén mindig állandó. Ennek folytán a szükséges kommutálóíeszültség is állandó marad, ha a kommutáló áramkörben az 115 ohmikus ellenállás hatását figyelmen kí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom