110800. lajstromszámú szabadalom • Vénaleszorító

Megjelent 1934. évi október lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110800. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Vénaleszorító. Dr. Zala Jenő orvos Hajdudorog-. A bejelentés napja 1934. évi március hó 2-ika. A vénaleszorító célja, hogy vele a beteg megfelelő vénáját különböző műveletelv számára (szúrás, vágás, érbefecskendezés) hozzáférhető tétel végett megduzzasszuk. 5 Az eddigi vénaleszorítók egy része vagy könnyen kezelhető, de komplikált, tehát drága műszer, vagy egészen egyszerű, de használat közben az orvos mindkét kezét igénybevevő, tehát nehézkes eszköz. Ho-10 lott éppen, a legtöbbször segédlet nélkül dolgozó orvos a leszorító „ellazításának" műveletét egy kézzel kell, hogy elvégezze, lévén a másik kézben a kezeléshez szüksé­ges eszköz (tű, fecskendő, stb.). Az ellazí-15 tás mozdulata egy kézzel csak az ú. n. automatikusan nyíló eszközökkel végez­hető legideálisabban. Viszont az ilyen műszer részben terjedelmes, részben drága is. Az egyszerűbb árleszorítóknál pedig 20 az „ellazítás" egy kéz mozdulatával csak nehézkesen és legtöbbször a vénába szúrt eszköznek nem kívánatos elmozdításával vihető csak keresztül, ami a vénákon vég­zett és amúgy sem veszélytelen művele-25 tek kockázatát növeli. A vénaleszorítás mindmáig legegysze­rűbb és beteg meg orvos szempontjából leginkább használatban levő eszköze a közönséges gumicső, mert a legrugalma-30 sabb, legnyujthatóbb és, legkevésbbé vágja be a beteg bőrét. Viszont a segédlet nél­kül dolgozó orvos szempontjából a gumi­cső megszorítása, illetve megosomózása, de főkép az ellazítása a legkényelmetle-35 nebb. A találmány szerinti vénaleszorító az egyszerű gumicső és a bonyolult automa­tikus műszerek előnyeit egyesíti magában azok hátrányai nélkül és pedig nem vág a 40 beteg bőrébe, egyetlen könnyű mozdulat­tal felrakható és ellazítható a vénában levő eszköz elmozdítása nélkül, emellett egyszerű, kisterjedelmű és olcsó. A csatolt rajz a találmány szerinti vénaleszorító egy példaképpeni kiviteli 45 alakját ábrázolja. Az 1. ábra a karra erősített vénaleszorító íölülnézete és a 2. ábra a karról levett vénaleszorító oldalnézete. 50 A vénaszorító lényegében egy (a) fémvázból és erre húzott (b) gumicsőből áll. Az (a) fémváznak a gumicsőből kinyúló része (c) fogantyút alkot. A fém­váz végén (d) csavarrugó van megerő- 55 sítve, mely egy darabon a fémvázon túl­nyúlik és célja az, hogy a gumicső meg­hajlításánál annak megtörését meggá­tolja. A gumicsővel burkolt fémváz egy helyen (e)-nél éles fordulatot (hegyesszö- 60 get) képez, melynek célja az, hogy a gumi­csőnek a fémvázon túlnyúló része ebbe a keskeny hézagba beszorítható legyen, amikor is az olyként beékelődik, hogy minden további eszköz nélkül abban tisz- 65 tán a súrlódás folytán fogva marad. A vénaszorító kezelése ezek után könnyen érthető; az egyik kézzel megfogjuk a (c) fogantyút és a vénaszorítót úgy illeszt­jük a kezelendő testrészre, • pl. karra, 70 hogy a fogantyútól távolabb eső (f) rész jusson a testrészre. Ezután a gumicsőnek a vázon túlnyúló részét a másik kézzel a testrész köré fektetjük, a gumicsövet kellő erővel meghúzzuk és a szabadon 75 maradt részt az (e) szögletbe szorítjuk. A vénaleszorító ebben a helyzetben megma­rad, mivel a gumicső az (e) szögletbe be­ékelődik úgy, hogy a fogantyút elereszt­hetjük. Az orvosi kezelés elvégzése után a 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom