110800. lajstromszámú szabadalom • Vénaleszorító

Megjelent 1934. évi október lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110800. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Vénaleszorító. Dr. Zala Jenő orvos Hajdudorog-. A bejelentés napja 1934. évi március hó 2-ika. A vénaleszorító célja, hogy vele a beteg megfelelő vénáját különböző műveletelv számára (szúrás, vágás, érbefecskendezés) hozzáférhető tétel végett megduzzasszuk. 5 Az eddigi vénaleszorítók egy része vagy könnyen kezelhető, de komplikált, tehát drága műszer, vagy egészen egyszerű, de használat közben az orvos mindkét kezét igénybevevő, tehát nehézkes eszköz. Ho-10 lott éppen, a legtöbbször segédlet nélkül dolgozó orvos a leszorító „ellazításának" műveletét egy kézzel kell, hogy elvégezze, lévén a másik kézben a kezeléshez szükséges eszköz (tű, fecskendő, stb.). Az ellazí-15 tás mozdulata egy kézzel csak az ú. n. automatikusan nyíló eszközökkel végezhető legideálisabban. Viszont az ilyen műszer részben terjedelmes, részben drága is. Az egyszerűbb árleszorítóknál pedig 20 az „ellazítás" egy kéz mozdulatával csak nehézkesen és legtöbbször a vénába szúrt eszköznek nem kívánatos elmozdításával vihető csak keresztül, ami a vénákon végzett és amúgy sem veszélytelen művele-25 tek kockázatát növeli. A vénaleszorítás mindmáig legegyszerűbb és beteg meg orvos szempontjából leginkább használatban levő eszköze a közönséges gumicső, mert a legrugalma-30 sabb, legnyujthatóbb és, legkevésbbé vágja be a beteg bőrét. Viszont a segédlet nélkül dolgozó orvos szempontjából a gumicső megszorítása, illetve megosomózása, de főkép az ellazítása a legkényelmetle-35 nebb. A találmány szerinti vénaleszorító az egyszerű gumicső és a bonyolult automatikus műszerek előnyeit egyesíti magában azok hátrányai nélkül és pedig nem vág a 40 beteg bőrébe, egyetlen könnyű mozdulattal felrakható és ellazítható a vénában levő eszköz elmozdítása nélkül, emellett egyszerű, kisterjedelmű és olcsó. A csatolt rajz a találmány szerinti vénaleszorító egy példaképpeni kiviteli 45 alakját ábrázolja. Az 1. ábra a karra erősített vénaleszorító íölülnézete és a 2. ábra a karról levett vénaleszorító oldalnézete. 50 A vénaszorító lényegében egy (a) fémvázból és erre húzott (b) gumicsőből áll. Az (a) fémváznak a gumicsőből kinyúló része (c) fogantyút alkot. A fémváz végén (d) csavarrugó van megerő- 55 sítve, mely egy darabon a fémvázon túlnyúlik és célja az, hogy a gumicső meghajlításánál annak megtörését meggátolja. A gumicsővel burkolt fémváz egy helyen (e)-nél éles fordulatot (hegyesszö- 60 get) képez, melynek célja az, hogy a gumicsőnek a fémvázon túlnyúló része ebbe a keskeny hézagba beszorítható legyen, amikor is az olyként beékelődik, hogy minden további eszköz nélkül abban tisz- 65 tán a súrlódás folytán fogva marad. A vénaszorító kezelése ezek után könnyen érthető; az egyik kézzel megfogjuk a (c) fogantyút és a vénaszorítót úgy illesztjük a kezelendő testrészre, • pl. karra, 70 hogy a fogantyútól távolabb eső (f) rész jusson a testrészre. Ezután a gumicsőnek a vázon túlnyúló részét a másik kézzel a testrész köré fektetjük, a gumicsövet kellő erővel meghúzzuk és a szabadon 75 maradt részt az (e) szögletbe szorítjuk. A vénaleszorító ebben a helyzetben megmarad, mivel a gumicső az (e) szögletbe beékelődik úgy, hogy a fogantyút elereszthetjük. Az orvosi kezelés elvégzése után a 80