110798. lajstromszámú szabadalom • Elektródaelrendezés különösen többrácsú csövekhez

Megjelent 1934. évi október lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110798. SZÁM. — VII/íl. OSZTÁLY. Elektródaelrendezés különösen többrácsú csövekhez. Telefimken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1933. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi január hó 9-ike. A találmány oly elektródaelrendezés, mely különösen többrácsos csöveknél alkalmazható előnyösen és úgy mechanikai, mint villamos szempontból haladást 5 jelent. Az elektródák tartószerveinek feladata, hogy az elektródákat úgy hordják, hogy azok egymástóli távolsága állandó maradjon. Emellett azonban a tartószerkezetnek 10 bizonyos villamos követelményeket is ki kell elégítenie. Nevezetesen fontos, hogy az egyes elektródák között a szigetelés elegendő nagy, a kúszóáramok útja elegendő hosszú és a tartószerveik létesítette járulé-15 kos kapacitás a lehetőség szerint kicsiny legyen. Ezek a feltételek nem teljesíthetők csak megfelelő alakítással, éppen oly lényeges szerepet játszik az anyag megválasztása is. A konstruktív nehézségek nö-20 vekednek az elektródák számával. Ezenkívül, mivel az elektródák egymástóli távolságai általában kicsinyek, az is nehézséget okoz, hogy több elektróda esetén a rendszer méreteit a kellő értékeken tartsuk 25 és emellett a villamos szempontból támasztott követelményeket is kielégítsük. Hogy az egyes elektródák között a távolságokat betartsuk, szükséges, hogy a tartószervek végei között köztartó betéteket 30 alkalmazzunk. Ezek szigetelőanyagból, pl. üvegből, vagy kerámiai anyagból állanak és azokat eddig úgy képezték ki, hogy egyetlen tárcsa- vagy pálca-alakú szigetelődarab tartotta az összes hordozódrótökat. 35 A találmány szerinti megoldás ettől az ismert szerkezettől mindenekelőtt abban tér cl, hogy két szigetelőtestet alkalmazunk, melyek mindegyike a támaszlódrólok egy részét hordja és azok között a távolságokat biztosítja. így pl. elektródák kívül fekvő -50 csoportját keretalakú szigetelőtest tartja, míg az elektródák egy belül fekvő csoportját tárcsa vagy pálcaalakú rész köti össze egymással. Többrácsos csöveknél lényeges, hogy az 45 egyes elektródák közötti kapacitás lehetőleg kicsiny legyen. Ismeretesek már egyetlen árnyékoló ráccsal készült csövek, amelynél a rács célja, hogy a vezérlő elektródát az anódával szemben kapacitive ár- 50 nyékolja. Ismeretes továbbá olyan megoldás is, amelynél vagy az anódát, vagy a vezérlőrácsot az üvegtest felső részén kivezetik, míg a többi elektróda hozzávezetése a cső alsó talprészén át vezet. Az er- 55 nyőzőhatást azzal is megpróbálták fokozni, hogy az ernyőzőelektródát valamivel hoszszabbra készítették, mint a rendszerhez tartozó többi elektródát. Az ernyőzésnek még hatásosabbnak, illetőleg a vezérlő 60 elektróda és az arra következő ernyőző elektróda mögötti elektródák között lévő kapacitásnak még kisebbnek kell lennie, ha a csőben még további elektródák vannak, különösen azonban akkor, ha a ki- 65 sütőáramot több elektródával, több egymástól független tényező függvényében kívánjuk vezérelni. Mivel az ilyen többrácsos csövek általában igen meredek anódáramkarakterisztikával dolgoznak, szükség van 70 arra. hogy a vezérlőrács és a váltópotenciált vezető összes többi elektróda között a csatolás a lehetőség szerint kicsiny legyen. A találmány szerinti szerkezet lehetővé 75 teszi, hogy két vagy többrácsos csöveknél