110793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mozgóképek távolba való átvitelére

— 4 — fragma-nyílás a (12) ernyőre újból fényt bocsát át. A 3. ábrán tehát a külső kör a diafragma mozgását és az ernyő megvilágí-5 tását szemlélteti, amint fent leírtuk. E körön bíeliil kívülről befelé haladva az (EF, GH) és (IK) köríveket látjuk. Az (EF) körív a sugár letapogatási periódusát jelzi, még pedig az (E) pontnál a su-10 gár normális intenzitású és letapogatási működését megkezdi, az (F) pontnál pe-* dig e működését befejezi és megszakad. A (GH) körív a megszakító mozgási időtartamát jelzi, mialatt az a következő 15 filmképet az előző helyére tolja, még pedig a megszakító a (G) pontnál indul meg és a (H) pontnál áll meg. Az (IK) körív a film állóhelyzetének időtartamáit mutatja. 20 Amikor egy-egy kép az aránylag rövid 36°-os szögnek megfelelő időtartamig a (12) ernyőre vetítődik, az ernyőn elektrosztatikus' töltések tárolódnak, mi mellett az ernyő egy-egy elemi területén 25 tárolt töltés nagysága a kép megfelelő elemi területén lévő fényintenzitás értékével arányos. Amikor a (16) sugár az ernyőt a (BCDA) periódus alatt letapogatja, az előzetesen tárolt töltések neu-80 tralizálódnak és így képjelek keletkeznek. E jelek az (54) vezeték útján az (56) erősítőbe jutnak. A felerősített szinkronizáló impulzusok a (42) erősítőből szintén ez (56) erősítőbe jutnak ós azután a fel-35 erősített képjelekkel együtt a a (58) rádióberendezésbe lépnek. Amint egy-egy kép a (12) ernyőn megjelenik, a fényelektromos hatás zavart okoz egy erős impulzus útján, amelynek 40 amplitúdója a 36"-os periódus alatt az ernyőre eső átlagos fényintenzitással egyezően változik. Ez imxjulzus az (54) vezetéken és, innen az (56) erősítőn át az (58) adóberendezésbe jut és ha azt egy távol-45 eső ponton felfogják, akkor ott az erősítőket esetleg túlterheli, a vételt pedig mindenesetre zavarja. Avégből, hogy eme, a (38) tárcsa mindegyik körülforgása alatt fellépő zavaró impulzust kikiiszö-50 böljük, a (60) fényvillamos cellát alkalmazzuk, amely a (12) ernyőtől jövő fényt felfogja; e cella a (62) vezeték útján az (56) erősítőhöz van kapcsolva. Amint egy-egy kép a (12) ernyőn megjelenik, a 55 (60) cellában a fentemlített zavaró impulzusnak megfelelő amplitúdójú ós tartamú impulzus lép fel és ez az (56) erősítőbe jut. A (62) vezeték úgy van kiképezve, hogy a (60) cellában fellépő impulzus polaritása az erősítőbe az (54) ve- 60 zeitéken át jutó zavaró impulzus polaritásával ellenétes. Ez az, egyidejűleg fellépő két impulzus az (56) erősítőben villamoson egymás fölé helyeződik és egymást lényegileg kiegyenlíti. A (60) cellában 65 fellépő impulzusok tehát a zavaró impulzusokat kompenzálják. E kompenzáló impulzusok más módon is kelthetők, amint szaggatott vonalak jelzik. Ez esetben a (38) tárcsának (64) nyílása 70 van, amely a (68) forrásból a (66) fényvillamos cellához, fényt bocsát át. A (64) nyílás alakja és helyzete olyan, hogy a, kompenzáló impulzus lényegileg ugyanolyan alakú és tartamú, mint a zavaró 75 impulzus és ez utóbbival egyidejűleg lép fel. E kompenzáló impulzus a (70) erősítőben felerősödik és a (72) vezeték útján az (56) erősítő belépőáramkörébe jut. A (72) vezeték úgy van kiképezve, hogy a; 80 kompenzáló impulzus polaritása ellentétes a zavaró impulzus polaritása val az (56) erősítő ama fokozatában, ahol e két impulzus egymás fölé helyeződik. Az előzőkből láthatjuk, hogy a talál- 85 mány szerinti rendszer előnyei az ismertekkel szemben a következők: képenként százalékosan hosszabb letapogatási idő, ami azt eredményezi, hogy a vevőállomáson felvett kép fényesebb és ugyanannyi 90 részlet átvitelére kisebb sávszélesség szükséges; az ernyősitruktura egyes elemi fotócelláinak lényegileg teljes kisülése, úgy hogy egy-egy letapogatási periódus után töltések nem maradnak vissza és a 95 következő képben elhomályosodás nem lép fel; az ernyöstruktura minden egyes elemi fotócellájának ugyanannyi ideig tartó megvilágítása a sugár által való kisütés előtt, ami a, felvett képnek ha.tá- íot rozottabb jelleglet (élesebb körvonalakat) kölcsönöz, valamint a fény és árnyék megközelítően pontos eloszlását eredményezi. A találmány lényege tehát a leírt jellegű távolbalátó adóberendezés, amely- IOÍ nél a film képe a fényérzékeny ernyőn a működési ciklusnak csak aránylag kis részében jelenik meg, majd az ernyőhöz menő fény megszakad és a katódasugár kitéríttetik, hogy az ernyőt letapogassa és m az előzetesen tárolt elektrosztatikus töltéseket kisüsse. Bár a fentiekben a találmánynak csak egy foganatosítási alakját ismertettük.