110791. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevő készülék

— 3 — A következőkben az 1. ábra szerinti vevőkészülék működését ismertetjük, különös figyelemmel a találmány szerinti működésre. Ismeretes, hogy az (A, G) an-5 tenna-áramkör által felfogott jelenergiát a rádiófrekvencia-erősítő belépő-ár amkőrébe, a felerősített energiát pedig az első egyenirányítónak a jelfrekvenciára hangolt belépő-áramkörébe vezetjük. A helyi oszcil-10 látor-áramkör (M4)-né!l az első egyenirányító belépő-áramköréhez van csatolva és ennélfogva az az első egyenirányító belépőáramkörébe olyan frekvenciájú energiát táplál, amely a jelfrekvenciától a kí-15 vánt középfrekvenciával különbözik. A középfrekvencia-erősítő belépő-áramköre fixen van a kívánt középfrekvenciára hangolva. A középfrekvonciájú energia az első egyenirányító anóda-áramköréből a 20 középfrekvenciaerősítő belépő-áramkörébe jut. Amint már említettük, az oszcillátor anódaárama a frekvenciával növekszik és ennélfogva a (10) ellenállás mentén fellépő feszültségesés a frekvenciával egye-25 nes arányban változik. Ez utóbbi összefüggés abból a körülményből következik, hogy a (10) ellenállás a (8) cső anódakatóda árampályájában van elhelyezve. Nem szükséges annak elméleti vagy fizi-30 kai magyarázatába belemenni, hogy az anódaáram a frekvenciával miként növekedik, hanem elég arra rámutatni, hogy szakértők e jelenséget jól ismerik. Az (1) és (5) csövek rácsainak a (10) 35 ellenállás kisfeszültségű oldalához való kapcsolásával c rácsok előfieszültségének olyan szabályozása válik lehetővé, hogy a rádiófrekvencia-erősítőfokozatban és a frekvenciaváltoztatófokozatban fellépő erő-40 sítés a vevő üzemi frekvenciakörzetében belül lényegileg állandó értékű marad. Ezt azzal érjük el, hogy, amint a három hangolt áramkör a frekvenciák növekedése következtében változik, mindegyik (1) és (5) 45 cső rácsának előíeszültsége negatív értelemben fokozatosan növekedik, minthogy a (10) ellenállásmenti feszültségesés fokozatosan mind nagyobb lesz. Ilyen módon az (1) és (5) csövek, valamint a kapcsolt 50 áramkörök ama sajátos tulajdonságát, hogy az erősítés a frekvencia növekedtével nő, kiküszöböljük, minthogy a növekedő negatív előfeszültség az erősítést csökkenti. Az is megjegyzendő, hogy a frekvencia-55 változtatócső növekvő rácselőfeszültsége elegendő nagy rácselőfeszültséget biztosít olyan frekvenciáknál, amelyeknél a legnagyobb hetcrodinfeszültséget vezetjük a frekvenciaváltoztatócsőbe. így tehát láthatjuk, hogy a helyi (10) oszcillálorellenálMs 60 a rádiófrekvenciaerősítőáramkörhöz, annak szabályozása céljából, úgy van kapcsolva, hogy a rádiófrekvenciák erősítése nagyobb frekvenciáknál nem erősödik annyira, mint amennyire állandó rácselőfeszültségnél erő- 65 södnék és emellett ez ellenállás a frekvenciaváltoztatóáramkörrel olyan irányban működik együtt, hogy elegendő nagy előfeszültséget biztosít olyan frekvenciáknál, amelyeknél a frekvenciaváltoztatócsőbe a 70 legnagyobb heterodinfeszültség jut. A fentiekben a bejelentés tárgyát képező olyan általános eljárást ismertettünk, amely a frekvencia függvényében változó rácselőfeszültség alkalmazására, különösen 75 pedig az oszcillátoráramkörből leágaztatott előfeszültség alkalmazására irányul. Ez általános eljárást szuperheterodinvevőkészülékkcl kapcsolatban mutattuk be, amely szükségképpen oszcillátoráramkört 80 tartalmaz, mimellett az oszcillátoráramkörből leágaztatott rácselőfeszültséget használjuk fel arra, hogy a rádiófrekvenciaerősítő és az első egyenirányító működésénél fellépő nem kívánatos hatásokat ki- 85 küszöböljük. Azonban a találmány nincsen az 1. ábrán bemutatott különleges vevőkészülékre korlátozva, minthogy az itt ismertetett alapelvet máshol is alkalmazhatjuk. így pél- 90 dául a vevőkészüléknek nem kell szükségképpen szuperhéterodintípusúnak lennie, hanem az helyi oszcillátort kizárólag azon célból is tartalmazhat, hogy az, a rádiófrekvenciaerősítő erősítésének szabálvozá- 95 sára, a frekvencia függvényében változó rácselőfeszültséget szolgáltasson. Hasonlóképpen nem kell szükségképpen független helyi oszcillátort alkalmazni, minthogy a találmány olyan készüléknél is felhasznál- 100 ható, amelynél a fcözépfrekveínciaerősftő és a rádiófrekvenciaerősítő között kombinált egyeínirányítóoszcillátor áramkört alkalmazunk. Természetesen a hangolható rádiófrek- 105 venciájú áramkörök az antenna és a frekvenciaváltoztatócső között is alkalmazhatok, anélküli, hogy rádiófrekvenciájú erősítést használnánk. Ilyen esetekben az oszcillátor szolgáltatta előfeszültséget a frdk- no venciaváltoztatóra, a középfrekvenciaerősítőre, sőt a hangfrekvenciaerősítőre is alkalmazhatjuk, hogy lényegileg állandó értékű eredő erősítést kapjunk. A 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli n5 példa változatát mutatja, amelynél előnyösen azt a körülményt használjuk fel, hogy — amint az oszcillátor anódaárama afrek-