110778. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú jelzőberendezés

értékei a kilövelt elektronoknak a kató­dákkal szomszédos vezérlőrácsokhoz való ütődésót hozzák létre. Ilyen körülmények között, mágneses mező alkalmazása nél-5 kül, a harmonikus frekvenciájú teljesít­mény, ha arról egyáltalában szó lehet* igen kicsi. Azonban a hosszirányban; vagy tengelyirányban alkalmazott egy­irányú mágneses mező folytán a harmo-10 inikus frekvenciájú teljesítmény a han-J golt (160, 162, 190) kilépő-áramkörben lé­nyegesen megnövekedik és tekintélyes éitéket ér el. Az egyirányú mágneses mező a belépő 15 vezérlőfeszülitségek pozitív félhullámai­nak kezdeténél és megszűnésénél az. elek­tronoknak a kimenő-elektródákra való élesebb felcsapódását, valamint ez elek­tródákhoz menő elektronáramlás gyor-20 sabb megszakadását okozza és az elek­tronáramlás ez éles megindulása és meg­szakadása az, ami a harmonikus hullá­mok keletkezését nagy mértékben előse­gíti. 25 Általában a kilépő-teljesítmény növeke­dését, valamint sok esetben a nem mű­ködő csőnek működésbe való hozását vagy másszóval nagyobb hatásfokot, érünk el azzal is, hogy az ilyen áramkö-30 röket úgy hangoljuk, mint a szál-fűtő­áramkört. A tényleges kivitelnél jó eredmények­kel használtunk T-alakú üvegburás elek­troncsöveket, amelyeknek anódahossz-85 tengelyei a (180, 182) szolenoidokkal lé­nyegileg párhuzamosak voltak. A csövek egyes részei a mágneses jármokba vagy azokon át furt nyílásokba nyúltak, úgy hogy az alkalmazott tér-intenzitás növe-40 kett és így a szórási mező lényegesen csök­kent. A találmány szerinti javított frekven­ciasokszorozónál az is megjegyzendő, bogy inkább a katódákhoz közeleső rácso-45 kat vagy elektródákat használjuk kimenő­elektródák gyanánt, mint az anódákat. Minthogy a belépő-alapenergiáit tekin­tetbe véve az elektródák, azaz a rácsok és az anódák közötti csatoló kapacitás 50 igen nagy, nem lényeges, vájjon a belépő­alapenergiát a rácsokra vagy az anó­dákra alkalmazzuk-e. Azt találtuk ezenkívül, hogy fontos olyan csövek alkalmazása, amelyeknek 55 htengeralakú és koncentrikus elemeik vannak. Megállapítottuk továbbá, hogy a fűtőszálnak központos szimmetriájú el­rendezése szükséges. Az ilyen szimimetria­kövötelmények oka könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük, hogy a jó műkő- 60 dés az elektronok egyenletes sebességétől és, hogy úgy mondjuk, szabályos frontjá­tól függ. Ilyen tulajdonságú fűtőszálti­pusok az egyszeres huzalú, spirális és hengeres tipusúak. Egyes fűtőkatóda- 65 típusok úgy vannak elkészítve, hogy fűtőfelületeik a rács visszasugárzásával szemben kevésbé érzékenyek, ami külön­ben az elektronemissziót labilissá tenné; viszont más katódaformák, mint pl. az 70 egyeneshuzalú típusok is előnyösnek mu­tatkoztak. így tehát nyilvánvaló, hogy, bár a főoszcillátorral és a mágneses frekvenoiasokszorozó modulátorcsöveivel stb. kapcsolatban ábrázolt különböző csö- 75 vek katódáit, a szokásos alakban ábrá­zoltuk, azok bármilyen alkalmas tipu­súak, pl. váltóárammal fűtöttek is lehet­nek. Bár ilyen igen nagy frekvenciáknál 80 célszerűek a hengeres, koncentrikus szim­metriájú kételektródás csövek, minthogy úgy az alap-, mint a harmonikus frek­(veneiákat ugyanazokra az elektródákra, vihetjük fel és ugyanazokról az elektró- 85 dákról vehetjük le, mégis jól használha­tóknak bizonyultak a háromelektródásí csövek is és pedig különösen olyanok, amelyeknél a harmadik elektróda vagy anóda a csövön belül van. 90 Nyilvánvaló, hogy a frékvenciasokszo­rozó-berendezésben a frekvenciasokszoro­zónak két hangolt áramkörhöz, t. i. az alapfrekvenciájú belépő-áramkörhöz és a harmonikus frekvenciájú kilépő-áramkör- 95 höz kell kapcsolva lennie. Ez a körül­mény a frekvenciasokszorozó összes faj­táinál nehézséget okoz és e nehézség a ta­lálmánynál sem kisebb. Ha a belépő­áramkört az anódákhoz, a kilépő-áram- 100 kört pedig a rácsokhoz kapcsoljuk és egyúttal a fűtőszál áramkörét hangol­juk, igen hatásos és igen könnyen ke-, zelhető áramkört kapunk. Megyjegyzendő, hogy a harmonikus 105 frekvenciáknál a legnagyobb kilépő-ener­giát akkor kapjuk, ha a fűtőszál és a rács közötti tér feszültség-gradiensének a le­hető legnagyobb változása van, amit meg­határozott belépő-energia még megenged. 110 Ez annyit jelent, hogy különösen a rács feszültségváltozásának nagynak kell len­nie. Avégből, hogy ilyen változást elér­jünk, a rácsot olyan árairfkörrel kell az alapfrekvenciára hangolni, amelynek leg- 115 nagyobb impedanciája a rácson van. A rácsnak azonban, a harmonikusok szem­pontjából megfelelő impedanciájú kilépő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom