110778. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú jelzőberendezés
— í — hosszúságának egész számú sokszorosa a vonalban nem foglaltatik, akkor a hullám a vonal távolfekvő végétől a vonal kezdeti végéhez megnövekedett, illetőleg 6 a vonalban foglalt félhullámok számával sokszorozott fáziseltéréssel verődik vissza. Azt találtuk, hogy e fáziseltérés olyan irányú, hogy az az oszcillátort ama frekvenciára hozza vissza, amelynél a vonal 10 a megfelelő egész számú félhullámhosszakat tartalmazza és a megnövekedett, a vonal nagy hosszúsága okozta fáziseltérés folytán az oszcillátor a helyes üzemi frekvenciához gyorsan visszatér. E gyors 15 visszatérést még elősegíti az a körülmény, hogy a vonal- vagy frekvenciastabilizáló- és szabályozóberendezés a hangolt katódaáramkörhöz van csatolva, amely — amint már kifejtettük — igen 20 hatékony olyan irányban, hogy a puslipull kapcsolású (2, 4) elektroncsövek Tezgéskeltését szabályozza. Ezenkívül a iutőáramkörhöz való kapcsolás is igen előnyös, minthogy az stabilabb. 25 A vonal nyitott is lehet, amely esetben a (74) hidat elhagyjuk és a vonalat a helyes hosszúságban levágjuk. Azonban szerkesztési okokból a jánlatos a vonalnak rövidrezáró híddal való befejezése, úgy 30 hogy e vonalvég feszültségi csomóponton van. A gyakorlatban a vonali egyszerű és hatásos frekvenciaszabályozó eszköznek bizonyult. Mindazonáltal fennáll annak 35 a lehetősége, hogy a frekvencia egy vagy több félhullámmal, ezek hozzáadásának vagy levonásának megfelelően, eltolódjék. Ez nyilvánvaló, amennyiben a vonal egymástól megfelelő távolságban levő 40 frekvenciákkal pontosan osztható, a kívánt működési frekvencia körzetében. Az ilyen frekvenciaugrás vagy eltolódás megakadályozásába a hosszú (70, 72) vonal feszültségi csomópontjaihoz (76,78) 45 ellenállásokat kapcsoljuk, amelyek •— amint az la. ábra mutatja — a vonal baloldali kezdetétől, vagyis attól a végétől számítva, ahol feszültségi maximum van, a vonal negyed- és félhosszúságában 50 vannak elhelyezve. Azt találtuk, hogy ha ez ellenállást, amelynek értéke a vonal hullámellenállásával egyenlő lehet, kb. a vezeték közepére helyezzük, megakadályozzuk a frekvenciának olyan ug-55 rásait. amelyek a fél'hulláimok páratlan szánni többszörösének felelnek meg. Hasonlóképpen a vonal egyik végétől egynegyed távolságban elhelyezett ellenállás megakadályozza a frekvencia olyan ugrásait, amelyek a kívánatos üzemi frek- 60 vencia félhullámhosszának párosszámú többszörösei. Amennyiben csak az kívánatos, hogy a párosszámú többszörösöket küszöböljük ki, akkor a középpontnál levő ellenállás nem szükséges és eltávo- 65 lítható, viszont, ha csak a páratlan félhullámhosszú ugrások megakadályozása kívánatos, akkor a negyedtávolságoknál levő ellenállás iktatható ki. Továbbá a vonalra tetszésszerinti számú feszültségi 70 csomópontnál szükség szerint ilyen ellenállások vagy más impedanciák, pl. kondenzátorok vagy indukciós tekercsek vagy ezek kombinációi helyezhetők. Megjegyzendő azonban, hogy az impedanciák 75 különleges megválasztása esetén szükségtelenné válhat ez impedanciáknak a csomópontokra való helyezése. A frekvenciaugrásokat vagy eltolódásokat megakadályozó ilyen ellenállások 80 vagy impadenciák hatása azzal magyarázható, hogy a vonalon a kívánt frekvenciától eltérő frekvenciáknál az ellenállások okozta nagy terhelések miatt állóhullámok nem jöhetnek létre. Másszóval, 85 az áramkörben alkalmazott nagy terheléssel a maximális feszültségi pontok kialakulása nem kívánatos frekvenciáknál megakadályozható. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy ez el- 90 lenállásoknak a vonalra való helyezése nincsen az említett pontokra korlátozva, hanem a feszültségi csomópontokban ellenállások alkalmazhatók, a frekvenciaszabályozó hosszú vonal egész hossza 95 mentén. Nyilvánvaló természetesen, hogy a vonal a főoszcillátorhoz inkább szokásos módon, pl. a főoszcillátor rácsáramköréhez vagy áramköreinek bármely más alkal- 100 mas részéhez is kapcsolható. A katódaáramkörhöz való kapcsolást azért emeljük ki, mert ez különlegesen alkalmasnak és állandónak bizonyult. Kisebb frekvenciaváltozások a frekven- 105 ciaszabályozó hosszú vonal ellenére is felléphetnek a (36) anódafeszültség-egyenirányító szolgáltatta feszültség ingadozásai miatt. E hibaforrás kiküszöbölésére a (VR1) és (VR2) feszültségszabályozót el- 110 kalmiazzuk; e szabályozót általában bárhol felhasználhatjuk, ahol ingadozó egyenáramú forrásból állandó feszültséget kívánunk kapni. A (VR1) feszültségszabályozó hatása a 115 következőképen magyarázható. Olyan beszabályozást eszközöltünk, hogy, ha a
