110778. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú jelzőberendezés

— 13 — legjobb fázisviszonyban vannak, a harmonikus frekvenciáknak az (556) vezetékeket és a kapauitive földelt (554) tolókát magábanfoglaló kilépőáramkörben való 5 előállítására. Az (570) kilépővezeték vagy átvivővonal a kilépőáramkör (572) megcsapolásához kapcsolódik, hogy a kisugárzó lineáris (574) antennának lehető legnagyobb hatásfokkal adjon át ener-10 giát, mimellett az (570) átvivővonal a kihúzható (576) hurkot tartalmazza. Tökéletesebb kiegyenlítés céljától e csatolás inkább induktív, mint ohmikus. A 3. ábrán bemutatott elrendezésnél 15 (és ez áll az eddig leírt összes elrendezésekre is) modulált frekvenciájú energiát kaphatunk, úgy hogy a mágneses frekvenciasokszorozó és/vagy a főoszcillátor hideg elektródái közül valamelyiknek fe-20 szültségét egyszerűen változtatjuk. Az így kapott frekvenciaváltozás e rendkívül nagy frekvenciáknál sokkal nagyobb, mint a hasonló rendszerrel elért amplitudó'modulálás. E célból a mágneses fre-25 kvenciasokszorozó (542) hideg elektródájának feszültségét a megfelelő (580) áramforrásból váltóárammal táplált és az (582) billentyűvel szaggatott (578) transzformátorral ingadoztatjuk. Az (580) 30 áramforrásból jövő váltóáram az (542) hideg elektródára felvitt egyirányú feszültségre szuperponálódik. Hasonló eredményeket érhetünk el, ha az (578) transzformátort az (528) cső 35 nnódavezetékébe vagy az (500) főoszcillátorcső anóda- vagy vezérlőrács-vezetékébe, vagy a push-pull elrendezésekkel kapcsolatos bármilyen hasonló polarizáló vezetékbe iktatjuk. Megjegyzendő, hogy 40 a váltóáramú (580) áramforrás és az (582) billentyű mikrofonnal vagy hasonló váltóáramú áramforrással helyettesíthető. Modulációs célokra a váltakozó modu-45 láló feszültséget az (540) szolenoidot tápláló áramkörrel sorosan is alkalmazhatjuk. Az esetben, ha az (574) antennán modulált amplitúdójú hullámot kívánunk 50 kisugároztatni, akkor előnyösen az előbb kifejtett elvek alapján készített elnyelőrendszert alkalmazunk. A frekvenciasokszorozó hatást olyan csővel is elérhetjük, amelynek hengeres 55 hasított anódája és a hasított anódával koaxiálisan elrendezett vonalas fűtőszála van, mimellett a hasított anóda két, egymástól teljesen szigetelt és a vonalas fűtőszál egy-egy oldalán elhelyezett teknőalakú részből áll. A két anódafélhez 60 az alapfrekvenciájú belépőfeszültségeket egyszerű vonalvezetékes hangolható áramkörrel vezethetjük — amint már ismertettük — és a vezetékek mentén megfelelő pontokhoz megfelelő harmonikus 65 frekvenciára hangolt áramkört köthetünk vagy csatolhatunk. A fűtőszál hosszirányával párhuzamos irányban alkalmazott mágneses mező a harmonikus frekvenciára hangolt áramkörben természe- 70 tesen harmonikus frekvenciájú kilépőenergiát eredményez. Az ilyen elrendezésnél előnyösen két, vonalas, hangolt áramkört alkalmazunk. Mindkét áramkör nyitott végei a különböző anóda- 75 részekhez kapcsolhatók. Ez áramkörök egyikét ezután úgy szabályozzuk, hogy az, anódarészekbe alapfrekvenciát vezet és a másik áramkört úgy szabályozzuk, hogy erre harmonikus hullámokat helyez go rá. Előzetesen az alapfrekvenciájú energia amplitúdója, frekvenciája vagy fázisa modulálható, aminek eredményeként a kilépő harmonikus frekvenciájú energia megfelelően modulált lesz. Másszóval az g5 ilyen rendszer a csövek push-pull elrendezését helyettesíti és közös, vonalas fűtőszálat alkalmaz, amelynek fűtővezetékei az anódarészek hasítékain és a cső oldalán az anóda hossza mentén kivezet- 90 hetők. Rendkívül kis hullámhosszúságú, frekvencia és/vagy amplitúdó szerint modulált hullámokat nagy teljesítménnyel leadó rendszer módosított foganatosítási 95 alakját a 4a. és 4b. ábra mutatja. A mikrofonnal előállított és az ezt követöleg hangerősítővel felerősített hangáramokat kristályvezérlésű oszcillátorba „thyrite" ellenállást tartalmazó áram- 100 kör útján tápláljuk be. A vezérlőáramforrásból és pedig a mikrofonból vagy billentyűs hangoszcillátorból eredő vezérlőfeszültségek a kristályvezérlésű oszcillátor keltette rezgések frekvenciáját IQÖ rendszerint egyenlőtlenül vagy nem lineárisan változtatják. E hiba kiküszöbölésére a hang- vagy feszültségvezérlő áramforrást az oszcillátorhoz nem lineáris és egyenlőtlen, a „thyrite" ellenállást no tartalmazó áramkör útján csatoljuk, amely ellenállás nem lineárisan, de úgy változik, hogy az arra alkalmazott feszültségeket kiegyenlíti, miért is a kilépőenergia már lineárisan és a kívánt 115 módon változik. Hivatkozunk a General Electric Review 1930 februári számának 33. kötet, 2. szám, 92. és további oldalaira,