110715. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet csőalakú elektromos izzólámpák izzószálának rögzítésére

Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZÁBADAtMI

BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110715. SZÁM. VII/h. OSZTÁLY. Szerkezet csőalakú elektromos izzólámpák izzószálának rögzítésére. Patent-Treuhand-Gesellscliaft für elektrische Glühlampen m. I). H. cég Berlin, mint Mayer Hermann berlin-lichter-feldei lakos jogutódja. A hejelentés napja 1933. évi junius hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi december hó 10-ike. Egyenes és hajlított csőalakú izzólámpák, melyeknek a cső egész hosszán végighaladó izzószáluk van, ismeretesek. Az eddigi kiviteleknél a tartóállványnak 5 hosszabb drótrészei voltak, melyek az üvegcső belső falát érintették és homályosított vagy opálüvegcsörveknél ezeknek egyébként élénken megvilágított és világító felületére erősen elhatárolt verő 10 árnyékot vetettek, mely az egyenletes fénysáv képét zavarta. Az ilyen árnyékok eltűnnek, ha az árnyékot vető drótok nem fekszenek a belső falon, hanem a eső belsejéhez közelebb vannak, mivel 15 ekkor a drótok mögött levő falrészek nem maradnak teljesen sötétben, hanem azokat a vonalas fényforrás távolabbi részei közvetlenül és a homályosított üvegeső belső fala közvetve világítják meg. A 2o csövek nagy fénysűrűsége miatt a még megmaradó elmosódó félárnyékok már nem láthatók. Az eddigi tartóállványok további hát ránya, hogy a spirálisalakú izzószálak 25 fonáltartói között nincsenek egyenesen kifeszítve, s így még új csöveknél is előfordul, hogy az izzószál egyes részei áthajlanak. Ha a cső üvege aránylag nem vastag és kevéssé átlátszó, ami viszont 30 nagy fényveszteség hátrányával jár, akkor, pl. áttetsző homályosított vagy opálüveg alkalmazásánál az elektromos áram által átfolyt izEÓszál világító vonala mint a fénysáv világos középvonala éle-35 sen látható. Ha az izzószál nincs teljesen kifeszítve, akkor egyes helyeken füzéralakú képet ad, ami a kép egyenletességét zavarja, sőt gyakran azt a benyomást kelti, mintha a világítócső nem új, hanem régi, már hosszú ideig használt 40 volna. Az izzószál áthajlása javarészt onnan származik, hogy a spirális részei, miközben az izzószálspi rál ist a merev tartóálLványlba helyezik, túlságos mértékben kinyújtják, ami a. kézzel végzett 45 munkára és a minden húzásnak utánaengedő izzószálspirális érzékenységére való tekintettel nehezen kerülhető el. Ezt a hátrányt olyan tartószerkezet alkalmazásával kerülhetjük el, mely megengedi, 50 hogy az izzószá'Lspiráli sokat a tartószerkezetbe való helyezésük után a szükséges hosszra tovább kinyújtsuk. így az izzószálspirálisnak . mindenütt egyenletes nyújtott alakot adhatunk. 55 A találmány értelmében a leírt hátrányokat, nevezetesen az árnyékképződést és az izzószál áthajlását olyan tartószerkezettel kerüljük el, mely a világítócső egész hosszára kiterjedő zeg-zugos vagy 60 hullámos, célszerűen lapos hosszirányú drótból van, melyen az izzószálspirálist úgy erősítjük meg, hogy a zeg-zugos vagy hullámos hosszirányú drótot burkoló képzeletbeli felületnek egyik lapos 65 oldalán fekszik. A hosszirányú drótot célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy lágy, nem rugalmas fémből való drótot két fogaskerék között vezetjük át, amikor is a drótot W-alakra hajlítjuk és egyidejűleg 70 laposra nyomjuk. A mellékelt rajz a találmánynak számos módosítást megengedő példakénti foganatosítás] alakjáí szemlélteti. Az ábi'á-