110668. lajstromszámú szabadalom • Sírgödörbe elhelyezett, sírboltot helyettesítő koporsótartó
Megjelent 1934. évi szeptember h ó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110668. SZÁM. — XVm/e. OSZTÁLY. Sírgödörben elhelyezett, sírboltot helyettesítő koporsótartó. Pitlik János B-listás fővárosi altiszt Rákoscsaba és Csordás János kőfaragó Rákosszentmihály. A bejelentés napja 1934. évi január hó 22-ike. Az eddigelé ismeretes, kőből faragott szarkofágoknak, valamiint a betonból, vasbetonból vagy műlkőből készült, a megásott sírban elhelyezendő koporsó-5 tartóknak hátránya, hogy egyrészt aránylag költségeseik, másrészt pedig igen tekintélyes súlyúiknál fogva szállításuk és elhelyezésük igen körülményes és különös gondosságot igényel, miért is használó latuk nehezen illeszthető be a temetési szertartás kereteibe. E hátrányoklat hivatott megszüntetni a találmány, melynek lényege az, hogy a sírgödörben elhelyezendő és sírboltot lie-15 lyettesítő koporsótartó betonból, vasbetonból vagy műkőanyagból készült fenéklapból, erre helyezett, célszerűen ugyanolyan anyagú, a koporsótartó magasságának egy részére kiterjedő, az ol-20 dalakat alkotó, zárt keretekből és a legfelső keretre helyezett fedőlapból áll. A találmány szerinti koporsótartó tehát a fenékkel párhuzamos síkokkal részekre osztott szekrénynek tekinthető, mi-25 mellett gondoskodunk arról, hogy az így kapott részek, vagyis a fenék, az oldalkeretek és a fedél egymással való érintkezési vonalai mentén az egymásba kapcsolódás és a tömítés kifogástalan legyen. 30 a találmány szerint úgy érjük el, hogy két egymással érintkező rész közül az egyikben tömítőanyag, pl. cementhabarcs, gipsz vagy egyéb ragasztó felvételére való hornyot, a másikban pedig a 35 horonyba illeszkedő bordát létesítünk. Az ily módon előállított koporsótartó részékre való bontása következtében könnyen szállítható és kezelhető, a részeknek egymással való tömített kapcsolata azonban a koporsótartó légmentes el- 40 zárását biztosítja. A találmánybeli koporsótartónak előnye, hogy a földnek és az ebben lévő vegyi anyagoknak a koporsótartóban elhelyezett holttesttel való érintkezését 45 megakadályozza, ami sok esetben, így pl. különösen bűnügyi vizsgálat lefolytatása végett esziközlendő exihumálásoknál nagy fontosságú. Azonkívül a holttestet magába záró, rendszerint fakoporsó, mivel a 50 talajnedvességet a találmány szerinti koporsótartó távol tartja, hosszú időn keresztül védett a korhadástól, illetve elpusztulástól. A csatolt rajz a taláLmányíbeli koporsó- 55 tartó példáiké peri i kiviteli alakját keresztmetszetben tünteti fel. A találmány szerinti koporsótartót célszerűen a megásott sírban állítjuk össze és pedig akiként, hogy a sírgödör fenekére 60 helyezzük a vasbetonból készült (a) fenéikliapot, melynek széle közelében a felső oldalból kiemelkedő, körülfutó (b) bordája van. A fenéklapra helyezzük az ugyancsak vasbetonból készült, első (c) 65 keretet, melyneik alsó, illeszkedő homlokfelületében a körülfutó (b) bordát felvevő horony vagy vályú van kiképez/ve. Jó kötés és légmentes zárás biztosítása végett az érintkező felületeken kötőanyagot, pl. 70 cementhabarcsot, gipszet vagy ragasztót helyezünik el. A (c) keret felső homloíkfelületében az (a) fenéklaphoz hasonlóan, körülfutó (d) bordát képezünk ki, mely a következő (e) keret alsó hornyába kerül. 75 Ily módon további, kellő számú (f, g) keretet helyezünk egymásra, amíg a kívánt magasságot el nem érjük. Az egymásra
