110657. lajstromszámú szabadalom • Váltóáramú hegesztő berendezés

- 3 — •munkát elvégezze), ne menjen bele a különíben elektromos összeköttetésben lévő (o, n) áramköribe. Az (o) tehát elektromos szelep is, s olyannak kell lennie, hogy a 5 (b2)-iből kiinduló áramot az (n) tekercselésen keresztül ne engedje, viszont a (j2) transzformátor nagyfrekvenciájú és nagyfeszültségű rezgéseit teljes mértékben átengedje olymódon, hogy az a (d) és (c) 0 elektróda Iközötit ívet képezhessen. Az ily szelephatásra alkalmas berendezések ismereteseik, pl. Geisler-cső, kondenzátor st'b. A fenit leírt berendezéssel a hegesztés a 5 következőképen folyik le: Bekapcsoljuk a (ibl—b2) transzformátort az (al) és >(a2) kapcsok közé: így a (d) és (c) elektródák között feseültségkülönibsóg áll elő. E feszültségkülönbség azonban 0 arra nem elegendő, hogy ívet húzzon ós ez az ív csak akkor keletkezik, amidőn az (fl) és (Í2) sarkok közé (g) kapcsolóval bekapcsoljuk a (jl, j2) transzformátort. E pillanatban a (c) és (d) elektródák között meg-5 történik a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú átütés, illetőleg megindul a,z ív, s ezen a nagyfrekvenciájú íven keresztül megindul a '('bl, b2) transzformátorból jövő hegesztő áram is és a hegesztés kez) detét veheti. Aihihoz azonban, hogy az (o, n, c, d) elektromos áramkörben a (c) és (d) elektródák között a nagyfrekvenciájú átütés, illetőleg ívképződós fellépjen, feltétlenül szükséges, > hogy a már előbb említett onásodiik (o, n, b2) rezgőkörnek az (o, n, c, d) része olymódon legyen hangolva e rezgőkör (b2, c, d) részéhez, hogy az átütés a (c) és (d) között eififektíive keletkezihessék. E hangolás ) olymódon történik, hogy az (m) és (n) önindukciót nem mint álló tekercselést képezzük ki, hanem egymáshoz elmozgatható módon, amivel az előbb említett rezgőkörök hangolása megtörténik. Tehát a ) találmánynak fontos része az (n, e, c, d, p) második rezgőkör hangolási lehetősége. A (jl, j2) transzformátor áttételi feszültségét az alábbiakra való figyelemmel kétféleképen választhatjuk meg: 1 Az egyik választás szerint, — amely tulajdonképen az előbb elmondott gondolatmenet alapjául is szolgál, — a (j2) oldalon a (kl) és (k2) elektródák között mintegy 5—10.000 Volt feszültség jelentkezik, míg a második esetben megelégszünk a hálózati feszültséggel, tehát pl. 220 V.-tal. Két megoldás lehetséges. Az egyik szerint a hálózati feszülitséget először átalakítjuk nagyfeszültségű árammá és a nagyfeszültségű áramot nagyfrekvenciájúvá. 60 Ekkor a berendezésünknek van egy része, ahol veszélyes nagyfeszültség van. Igaz ugyan, hogy ezt a részt az egész hozzátartozó résszel az (x—x) ládába helyezzük el, olymódon, hogy az (il, i2) biztonsági ka- 65 poes azonnal kikapcsolja az áramkört, mihelyt az ajtóit kinyitjuk, mégis a rendszerünkben egy nagyfeszültségű, de normális periódusszámú áram van, mely adott esetben életveszélyes lehet. 70 A második lehetséges megoldás szerint a (jl, j2) transzformátor (j2) oldala kisfeszültségű áramot ad, s ezt a kisfeszültségű áramot alakítjuk át nagyfrekvenciájú árammá és az elért nagyfrekven- 75 ciájú áramot transzformáljuk nagyfeszültségűvé az (m—n) transzformátorral. Ebből a célból a (kl, k2) elektródákat mozgó, illetve rezgő elektródákká kell átalakítani. Ennek gyakorlati kivitelét a 80 2. ábra isimerteti, hol is a (q) és (r) periodikusan állandóan mozgó szikraközt jelent. E szikraköznek (q) és (r) sarkai nagy felületű lapelektrodák, s ezek közül az (r) elektróda áll, míg a (q) elektróda kb. 85 néhiány tized milliméter lökethosszal rezeg. A rezgése olymódon történik, hogy nyugalmi helyzetben az (u) rugó a (q) lemezelektrodát — mely rá van szerelve az (s—s) elektromágnes (t) záróoldalára 90 — a (v) rúdon keresztüli felsőtszélső helyzetbe húzza, tehát a (t) záróoldalt eltávolítja az (s—s) mágnes pólusoktól és így a (q) elektródát az (r) elektródától. Ha az áramot az (yl—y2) közé bekapcsoljuk — 95 ami úgy történik, hogy az (yl—y2) pontokat párhuzamosan kapcsoljuk az (fl, f2) áramkörbe, amikor a (q) elektróda rezgésbe jön, a (kl, k2) elektródák között a rezgésnek megfelelő rövid ideig tartó 100 szikraáramok indulnak meg, s ennek megfelelőleg a (j2, kl, k2) körben nagyfrekvenciájú áram keletkezik, de természetesen kisfeszültség mellett. A már nagyfrekvenciájú, de kisfeszültségű áramnak 105 a nagyfrekvencia mellett nagyfeszültségűvé való átalakítása az (m, n) transzformátorral történik, aholis az (m) és (n) oldal menetszámainak a viszonya a (c) és ;(d) között szükséges átütő feszültségnek 110 megfelelően választható. Az ívhegesztőkörrel páruzamosan kapcsolt nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú áram alkalmazásával, tehát a hegesztőtranszformátor eddig szokásos 70— 115 S0 Volt feszültsége lényegesen ősökkénthető és pedig egészen addig a feszültségig, mely szükséges ahhoz, hogy egy