110638. lajstromszámú szabadalom • Doboz

Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110638. SZÁM. — XIII/c. OSZTÁLY. Doboz. Herzfelder Ignác magánzó Budapest. A bejelentés napja 1933. évi december hó 21-ike. Ismeretesekké váltak már oly papírzacskók, vagy oly aránylag vékony papírból készült táskák, melyeknél a régebbi, aránylag körülményes csomagolást (a zacskó-5 nak vagy táskának zsineggel való körülkötözését, a zsineg csomózását vagy hurokra kötését és esetleg külön tartófogantyú behelyezését) úgy egyszerűsítették, hogy a zacskó egyik oldalán maradandóan meg-10 erősített, vonóelemből (zsineg-, zsinór- vagy drótdarabból) álló fogantyút, a zacskó másik oldalának amazzal szembenié vő helyén pedig a fogantyút átbocsátó nyilást alkalmaztak. A csomagolás e módja, noha 15 igen előnyösnek mutatkozott, mindezideig csak a zacskókra vagy vékonyfalú papirtáskákra szorítkozott. A találmány ama felismerésen alapszik, hogy e csomagolási mód még nagyobb előnnyel alkalmazható 20 részben vagy egészen merev falakkal határolt (pl. fából vagy kéregpapirből készült) dobozokra, még pedig egyrészt azért, mert a túlnyomórészt nagyobbméretű dobozoknál a körülkötözéshez használt anyagban 25 és a ráfordított munkában való megtakarítás előnye hatványozottan jut érvényre, másrészt pedig a vékonyfalú papírzacskókkal szemben, melyeknél a fogantyú kellő megerősítésére, vagyis kiszakadásának el-30 kerülésére, valamint a fogantyút átbocsátó nyilas kidörzsölődésének vagy beszakadásának elkerülésére való tekintettel a zacskó e részeit külön, szilárd lapokkal, illetve' szegélyekkel merevíteni kellett, — a do-35 bozok falai már eleve eléggé merevek, semhogy az eddigi külön mereyítésekre szükség volna. Ehhez képest a találmány szerint a hordozó fogantyút alkotó vonóelemet, pl. zsinórdarabot a dobozon minden külön me- 40 revítés nélkül erősítjük meg, hasonlóképpen a fogantyút átbocsátó nyilást, a doboz másik részén, magán a dobozfalon létesítjük. A találmány szerint továbbá a doboz zárási biztonságának fokozása végett segéd- 45 rögzítéseket is alkalmazunk; maga az átfűzött fogantyú a doboz két részét összetartja ugyan, azonban a doboz ledobásánál vagy általában lökések hatása alatt mégis előfordulhat, hogy a fogantyú a nyílásból 50 kihúzódik és a doboz kinyílik. Segédrögzítésül célszerűen a fogantyútól kétoldalt, az egyik dobozrészen megerősített vonóelemeket, pl. zsinódarabokat és a másik dobozrészen megerősített tartóelemeket, pl. 55 gombokat vagy korongocskákat alkalmazunk, melyekre, illetve melyek mögé a se< gédrögzítés vonóelemeinek végei pl. feltekerhetők. A találmány egyszerűsített megoldási 60 alakja szerint azonban a segédrögzítés mellőzhető, ha a hordozó fogantyút átbocsátó nyílásul oly hosszhasítékot alkalmazunk, melynek szélessége a fogantyú vastagságával egyezik. Ekkor ugyanis az átfűzött 65 fogantyú meglehetősen szorosan jár át a hasítékon és így önmagától nem húzódván ki, a dobozt a csukott állapotban egymaga is biztosan tartja. Hogy azonbain a fogantyúnak a szűk hasítékon váló átfű- 70 zése ne okozzon nehézséget, a találmány szerint a hasítékot, célszerűen a középen, annyira bővítjük, hogy a kéz egyik ujjával a fogantyú közepe alá nyulhatunk s így a fogantyút az alább leírt módon könnyen 75 húzhatjuk át a hasítékon. A rajzon a találmány megoldási példája látható. Az