110614. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló szerkezet összefűzendő szegélyekhez, különösen cipők és fűzők szegélyeihez

Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. HA GYÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110614. SZÁM. — Xl/a. OSZTÁLY. Kapcsoló szerkezet összefűzendő szegélyekhez, különösen cipők és fűzők szegélyeihez. Török Ferenc szerszámlakatos Újpest. A bejelentés napja 1934. évi január hó 11-ike. A cipőknek közönséges fűzőzsinórral való öls'szefűzése a zsinór csekély tartóssága és így teljes kicserélésének (egy ponton való elszakadása esetén is beálló) 5 aránylag gyakori szükségessége sok kifogásra adott okot. Ezért a tartósabb é!s egyúttal rugalmasabb, tehát kellemesebb viseletű gumizsmórokra tértek át, melyeket továbbá egyágú, egyszersminden-10 korra befűzött zsinór alakjában akként alkalmaztak, hogy a cipő le- és felhúzásánál a fűzőzsánórt nem kellett minden alkalommal kibontani, illetve összefűzni, hanem az állandóan összefűzve maradt 15 cipőt ösupán a szoikásos cipőhúzókanál segélyével kellett felhúzni, illetve enélkül lehetett levetni. Ezt éppen a gumizsinór rugalmassága tette lehetővé, de még mindig megmaradt az a kettős hát-20 rány, hogy ha a zsinór egy helyen elszakadt, ki kellett cserélni, a cipő felhúzásához pedig, mint jeleztük, oipőhúzókanalat kellett használni. Ez utóbbi két hátrány kiküszöbölésére 25 volt hivatva az a javaslat, mely szerint a két összefűzendő szegély egyikének lyukaiba helyezett kis fülekkel egy-egy, egymással párhuzamos (a szegélyekre merőleges) külön-külön fémcsík vagy pánt 30 egyik vége csuklósan kapcsolódott, míg a fémcsíkok másik (lefelé hajlított) kampó alakú végié a másik szegély mentén ágyazott fülekbe oldhatóan kapaszkodott. E fémcsíkok a régebbi fűzőzsinóroknál 85 tartósabb kapcsolatot adtak ugyan, mert egy fémesik 'törése esetén csak ezt az egyet kellett kicserélni és azonkívül az egyes fémcsíkok kiakasztása után az öszszekapoiolt szegélyek egymástól annyira •j • -j távolodtak, hogy a cipő ujabbi felhúzásá- 40 nál cipőhúzó kanalat többé nem kellett használni; mindamellett e szerkezet nem felelt meg a fokozottabb igényű gyakorlati követelményeknek, mert egyrészt a kampóknak a fülekibe való beakasztása 45 aránylag körülményes használattal járt, különösen akkor, ha a kampókat befogadó egyik-másik fül a cipő szegélyének azt ágyazó lyukában elfordult, másrészt pedig a fémcsíkok a kapcsoláls irányában 50 (a szegélyekre merőleges irányban, amelyben a cipőnek járás közben bekövetkező tágításával és összehúzódásával kell számolni) nem voltak eléggé rugalmasak, illetve amennyiben rugós akasztókampót 55 alkalmaztak, a sok fémalkatrész éta fémrugó sem a gyakorlati célszerűség, sem a tetszetősség követelményeinek nem felelt meg. A találmány úgy a régebbi, mint az 60 említett javaslat szerinti kapcsolószerkezetek valamennyi hátrányát kiküszöböli. A találmányt elsősorban az jellemzi, hogy egyik végükön a két összefűzendő szegély egyikének mentén megerősített, pl. 65 ennek lyukaiban ágyazott, egymással párhuzamos, engedékeny anyagból, pl. gumiból vagy gumizsinórból készülit, legalább is egyik végükön hurok- vagy ív alakú, külön-külön kapcsoló vonóe'lemeket alkal- 70 mázunk, melyeknek hurokalakú (illetve egyik hurokalakú) végét a másik szegély mentén alkalmazott akaszt0fejek.be akasztjuk. A találmány ama jellemzője, mely szerint a vonóelemnek legalább is egyik 75 vége hurokalakú, úgy értendő, hogy akár oly egyágú vonóelemeket alkalmazhatunk, melyeknek egyszerű, egyenes vége foglaló-