110565. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljesítményű szövőszék

— 5 -nek a szádon való áthaladása közben a láncfonalakat megsértenék. Az 5. és 6. ábrák a vetélők hajtóművét szemléltetik. A hajtómű gyors anforgó for-5 gattyúmű, (9) forgattyúval, (10) hajtórúd­dal és (11) csúszó hüvellyel, amely (12) csúsztatórudon két holtponti helyzet kö­zött fut ide-oda. A (11) csúszóhüvelynek ki- és bekapcsolható (13) kilincse van, 10 amelyet a hátsó holtponti helyzetben p. o. (14) ütköző vezérelhet. Ezt az ütközőt fel nem tüntetett vezérlőszervek a bevetés előtt lenyomják. A forgattyúművet pl. villamos motor (K az 1. ábrán.) hajtja. 1 15 Az 5. ábra a kilincs helyzetét üres löket­nél mutatja. Minden bevetés előtt a for­gattyú néhány üres löketet végez, miköz­ben kissé felgyorsul. Ha azután az egyik (1) vetélő bevetési állásba került, akkor 20 a (13) kilincset a hátsó holtponti helyze­tében (14) ütköző lenyomja úgy, hogy az; (1) vetélővel működésbe lép. A vetélő tehe­tetlensége következtében a gyorsításnak el­lentáll, hozzászorul a (13) kilincshez és 25 a csúszóhüvellyel együtt felgyorsul. A két holtponti helyzetnek körülbelül közepén a csúszóhüvely elérte legnagyobb sebességét és a következő holtpontig lassul. Ezalatt az idő alatt a vetélő elhagyja a (13) kilin-30 eset és a csúszóhüvely előtt haladva, a (2) vetőzárból (3. ábra) kirepülve, a szö­vőszádon áthalad. A (13) kilincset fel nem tűntetett rugó hozza vissza és a csúszó­hüvely ismét üres löketet végez. 35 A 7. ábra a vetélőt lefékező berendezés kiviteli alakját szemlélteti, amely fokoza­tosan növekvő fékezőerőt fejt ki. Az (E)' felfogóműben elhelyezett (15) felfogózár (16) lécet tartalmazza, amelyre a (17) fé-40 kezőnyelvek egész sorát helyeztük el. A (16) léc a (18) könyökemelővel a felfogó-? zár (15) házával összekötött. A (19) vonó­rúddal a könyökemelőket nyújtott hely­zetükből a pontozott vonallal, jelzett hely­,45 zetbe hozhatjuk. Ilyen módon a fékezés hatékonyságát beállítjuk, illetve a fékbe­rendezést kikapcsolhatjuk. A befutó (1) vetélőt először az első féknyelv ragadja meg és nyomja a szemben levő falhoz. 50 Ezután a következő féknyelvek hatása alá kerül a vetélő, mimellett a fékező erő mindig növekszik, míg végül a vetélő leg­később az utolsó féknyelvnél nyugalomba jut. Ennek az ábrázolt, fokozatosan működő 55 féknek az a tulajdonsága, hogy a ve [élőket lökés nélkül mindig ugyanabban a hely­zetben fékezi le és a vetélők különböző sebességű behaladásával szemben érzé­ketlen. A 8. ábra a ve lül ék fonálnak az átadását 60 mutatja a bevetés előtt a fonáladogatóból a vetélőnek. (1) vetélőn (21) fonálkapocs van, mely az adogató (22) fonálkapcsához képest eltolt. Az adqgató lényegében (20), test, amelyen (22) kapocspofák vannak fel- 65 erősítve. A kapocspofák és az adogató, valamint a vetélő fonálkapcsánák vezér­lését nem ábrázoltuk. Az ábra csupán azt mutatja, hogy a fonálkapcsok eltolt elren­dezése folytán hogyan veszi át az egyik a 70 másiktól a fonalat. A vetülékcsévét ugyan­csak nem szemléltettük. A vetülékcsévét a gépen kívül, vagy a gép állványán helyez­hetjük cl. A (23) fonál a velülékcsévéről fut le. ' 75 9., 10. és 11. ábrák azt mutatják, hogy a fonálvéget a szövet szélén hogyan hozzuk a csapódásig előre és hogyan képezzük a szövet szélét. (23) vetülékfonál végét a bevetés után először (7) kapocs fogja 80 meg könnyedén. (M) bordának a vetülék­fonál hozzácsapására szükséges előrehala­dása közben a (7) kapocs is előre halad és a fonál véget fogva tartja. A velülékfo­nálnak a kész szövethez való hozzácsapás.a 85 után (7) kapocs elöl marad, míg (M) borda ismét visszatér hátsó holtponti helyzetébe, hogy átbocsássa a következő vetélőt. Amint a (24) szád (10. ábra) ismét kinyílott si szövet felett elhelyezett (25) kampós tű, 90 amely a (26) tengelyre forgathatóan ráerő­sített az (Y) láncfonalakon keresztül (23) fonálnak (7) kapoccsal tartott vége alá1 nyúl. A (25) kampós tű visszalengésekor' a (27) horog a fonál végébe akad és (7) 95 kapocsból kihúzva a 11. ábrán jelzett irányban bevezeti a szövőszádba. A fonal­véget azután a következő vetülékfonál hozzácsapásávai együtt a szövethez verjük, amivel tartós szövetszélt nyerünk. • 100 A 12. ábra a gép oldalnézete, amelyben láncfonalakat és a szövetet mozgató hen­gerek hajtását tüntetLük fel. A (30) kap­csolóműből kiindulva (28) és (29) láncok (31) és (32) fogaskerekek segélyével a lánc- Í05 fonalakat mozgató (P) és a szövetet moz­gató (0) hengereket forgatják a megkívánt sebességgel, amely a szövés közben alkal­mas láncfonalfeszességef létrehozza. A (P) és (O) hengerek sebessége olyan, hogy a 110 láncfonalaknak a vetülékfonál bevetése folytán előálló természetes megrövidülését kiegyenlíti és a láncfonalak kívánt feszes­ségét eredményezi. Az ábrán ezenkívül (L)

Next

/
Oldalképek
Tartalom