110542. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos krómozó eljárás és krómozó fürdő az eljárás foganatosítására
Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. HAfiYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BffiÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 110542. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Elektrolitos krómozó eljárás és kromozó fürdő az eljárás foganatosítására. Bornhauser Oscar mérnök és tanár Strassbourg-ban (Franciaország). A bejelentés napja 1933. évi október hó 13-ika. A víztartalmú elektrolitokkal foganatosított elektrolitos krómozásra eddig használt számos eljárás mindegyikének az a hátránya, hogy a felhasználható 5 á.ramintenzitások egy bizonyos értéket nem haladhatnak túl, mert ez a körülmény a króm minőségét károsan befolyásolná. A szokásos krómfürdőknél az 50 amper 0 pro dm2 áramerősséget nem szabad túllépni. Ezzel az áramerősséggel elérhető kis hozam következtében bizonyos vastagságú krómbevonat készítéséhez hoszszú ideig tartó munkára van szükség. Ha > az áramerősséget igen nagy mértékben növeljük, ez a körülmény a bevont jó minőséget veszélyezteti. Már megkísérelték a krómozó fürdőknek íz legkülönbözőbb adalékokkal való ) javítását. Erre a célra például bikromátokat használtak anélkül, hogy ezzel jelentős előnyt értek volna el. Különben az adalékok mennyisége különösen a krómsavhoz viszonyítva annyira külön-1 böző, hogy elméleti irányelv felállítása lehetetlen. Módszeres kísérletek lehetővé tették mármost annak megállapítását, hogy az adagolási feltételek jelentős változásai i érhetők el, ha a krómsavhoz (az alant megadott módon meghatározható igen szűk határok között váltakozó mennyiségű) nátriumionokat adunk (nátriumbikromát [NasCraO?] vagy azzal egyenértékű mennyiségű semleges kromát vagy nátriumhidroxid alakjában). Ily módon a maximális áramintenzitást rz eddig alkalmazott áramintenzitás tízszeresére fokozhatjuk és az így kapott krómibevonat is sokkal jobb minőségű íO lesz, mint az ismert eljárásokkal készített. A bevonat sárgás színű, számottevően nyújtható és teljesen minta-mentes. Ezt az eredményt akkor érjük el, ka a krómozófiirdő összetétele olyan, hogy le- 45 hetővé teszi nátriumtetrakromátnak, vagyis a tetrakrómsav HsCríOia = H2 Cr04.3Cr03 egyik sójának a fürdőben való jelenlétét. Az erre a tárgyra vonatkozó irodalom- 50 ból ismeretes, hogy tömény oldatokban biztosan keletkezik nátrium-tetrakroimát, ha az oldat CrOa tartalma 67%, Nas O tartalma pedig 10%. Ha a nátriunnoxidtartalom 3.5%-nál kisebb, akkor tetra- 55 kromát már nem keletkezik. Ha CrOa tartalom altér az itt megadott százaléktól, akkor az oldatban levő tetrakromát mennyisége csökken. Ha az oldatok nagyon hígak, egyen- 60 súlyi okokból az egyenletből adódó rendes krómsavmennyiségen felül kis fölöslegre van szükség. Ez a fölösleg annál nagyobb, minél hígabb az oldat. Az elektrolízis úgy megy végbe, mintha 65 az oldatban nátriumtetrakromát és krómsav keveréke volna. Kísérletekkel megállapítottam:, hogy nagy hozamot a nátriumhidroxid és krómoxid viszonylagos mennyiségének a 70 következő határai között érünk el: Egyrészt 2 molekula nátriumhidroxid 2 molekula CrOa-ra és másrészt 2 molekula nátriumhidroxid 6 molekula CrOs-ra. 75
