110501. lajstromszámú szabadalom • Tartály
leivel derékszögbe áthajlítva helyezzük a (10) és (11) részektől bezárt szög aljára, a (11) részeket a 8. ábrán, szaggatott vonalakkal jelölt módon hajlítjuk a tartály 5 szélei mögé. A kinyúló (11) részek tehát a tartály szélei borítják. Ezután azokat egymástól részarányosán elhajlítjuk és az (1) törzs külső részére lapítjuk. A kötést ezt követőleg nagy nyomásnak vet-10 jük alá, amivel a (9) és (10) részek benső érintkezésibe jutnak és olyan vékony részt képeznek, mely a kartonlap két széle húzóhatása alatt gyakorlatilag nem hajlik meg és így a kötés szétnyílását meg-15 akadályozza. Ha azít kívánjuk, hogy a tartály tartalma a kötés (9) fémrészét vagy az (1) kartonlapot ne érintse, utóbbit vízhatlan papirosból vagy más anyagból való vékony 20 (3) lappal borítjuk, melynek oldálszélei a (4) szerv és az (1) kartonlap egyik széle közé vannak helyezve. A kötés elkészítése után a (3) védőbélés a kötés (9) részét borítja és azt a tartály tartalmától 25 elszigeteli. Ha erősfalú tartályt kívánunk előállítani, több (1) kartonlapot alkalmazunk (10. ábra). Ez esetben mindegyik lap széleit a (4) egyesítőszervvel külön-külön 80 kapcsoljuk össze, mely a fent leírt alakú vagy a találmány szerinti egyéb alakú is lehet. Ezek az említett szervek a tartály kerületén célszerűen egyenlő távolságokban vannak, mint a 10. ábrán szemlélte-35 tett három kartonrétegű tartálynál egymással szemben 120°-kal eltoltan. A tartálynak a 11. és 13. ábrákon szemléltetett módosított foganatosítási alakjá nál az egyszerűbb kivitelű, S-alakra haj-40 Irtott, fémből vagy más anyagból való (4) egyesítőszervet alkalmazzuk, mely így kiét egymás fölé helyezett csatornát képez, melyekbe a tartály törzsét alkotó egyetlen (1) kartonlap széleit vezetjük be. i5 A kötőszerv megfelelő összenyomásával a kartonlap széleit szorosan egyesítjük. (13. ábra). A tartály e példakénti kiviteli alakjánál annak tartalma a kötőszervvel érintkezik. Ha ezt el akarjuk kerülni, ak-50 kar a laza (3') bélést alkalmazzuk, úgy mint fent; e bélelő lap széleit a tartály összeállítása közben az (1) kartonlap széle és a (4) szerv belső széle közé helyezzük (12. ábra). Akkor a védőbélés a tartály 55 belső felületét és a fémes egyesítőszervet is borítja. Díszesebb kivitelnél a (4) egyesítőszerv külső széle fogazott vagy hullámosított lehet, mint a 11. ábra (12) jelzésű helyén látható. 60 Minit fent már említettük, a találmány -/Szerinti tartály feneke közönséges ónozott bádogbál vagy más anyagból, azonban a találmány értelmében kartonból vagy más efféle anyagból is lehet, amint 65 alább leírjuk. Ha a tartály említett fenéklemezeit (13) kantonlapból készítjük, egyik oldala előnyösen, a (3) béléshez hasonlóan, áthatlan réteggel' van borítva. A lemezt és a bur- 70 kolatát ismeretes eszközökkel sajtoljuk, amivel a kinyúló (15) karimák keletkeznek. , Elsősorban az egyik, pl. felső fenéklemezt úgy helyezzük el, hogy belső oldala 75 a 14. ábrán látható módon kifelé fordxiljon, ahol is baloldalon a fenéklemezt a megerősítés előtt láthatjuk; jobboldalon láthatjuk a fenéklemez elhelyezését a tartály törzsén való rögzítés után. A fe- 80 néklamez az ábrán látható módon a tartály végébe van nyomva, amikor is az áthatlan (14) bélés belül van, amivel a tartály törzsének a (3) bélésével együtt tökéletesen megakadályozza, hogy a tar- 85 tály tartalma az (1) és (13) karton- vagy más efféle lapokkal érintkezzék. A fenékleimeznek a tartály végébe való illesztése után rája, valamint külső felületére a papirosból vagy más anyagból 90 való (16) korongot helyezzük, melyet rányomhatunk vagy burkolatként is alkalmazhatunk. A (16) korongot a (17) fémgyűrű rögzíti, mely fémből, pl. ónozott bádoglemezből való csíkból készült. A ko- 95 rongot a gyűrűhöz bármilyen megfelelő eszközzel, pl. a (17') kapcsokkal és lyukakkal erősíthetjük. (14, ábra). A fenéklemezt azután úgy erősítjük meg, hogy a tartályon belül a (18) ütközőszervet helyezzük 100 el, mely megakadályozza, hogy a fenéklemez befelé nyomódjék. A fenéklemez külső oldalán második (19) üitköző van és ezen a (17) gyűrű felső végét görgővél vagy más megfelelő eszközziel ráforgat- 105 juk. A gyűrűnek ez a vége ekkor a 14.. ábrán szaggatott vonalakkal jelölt helyzeteket fokozatosan foglalja el, melyed ezután a tartály törzsét körülvevő (20) Icarimává hajlítjuk és a tartály (1) falára 110 nyomjuk. A fenéklemezt ily módon rögzítjük a tartályhoz. Az átellenes fedőlemezt hasonlóképen rögzítjük, de mivel a (18) ütközőszervet itt nem alkalmazhatjuk, a művelet a kö- 115 vetkező:
