110491. lajstromszámú szabadalom • Összrakható csöves árbóc

Megjelent 1934. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110491. SZÁM. VlII/j. OSZTÁLY. Összerakható csöves árboc. Pfistershammer József mérnök München. A bejelentés napja 1933. évi december hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi december hó 15-ike. A találmány összerakható csöves árboc. Ilyen árbocoknak kúpos és elliptikus vagy ovális keresztmetszetű csövekből hossz­irányban való összeállítása eddig is is-5 mert volt. E csődarabokat eddig szilárd­ságuk növelésére, másrészt a korrozió és egyéb sérülések elleni védelem végett kí­vül és belül betonnal vonták be. A cső­darabok súlya emiatt nagy volt, rosszul 10 voltak szállíthatók és az árbocot nehéz volt összerakni és felállítani. Erős szél okozta nagy igénybevétel esetében ilyen árbocok fejének nagy súlya igen hátrá­nyos hatású. Azt is tapasztalták még, hogy 15 a csövek betonbevonata nem emeli az ár­boc szilárdságát abban a mértékben, mint ahogy azt feltételezték, mivel az árboc ellenállóképessége és szilárdsága egyedül az elliptikus csődarabtól függ. 20 A találmány abban van, hogy legalább az árbocfelsőrész csődarabjait, kisebb ár­bocoknak pedig valamennyi csődarabját kívül és belül merevítő és időálló fém-, üveg- vagy zománcbevonattal ellátva 25 használjuk. Ezzel azt érjük el, hogy az árbocfej súlya csökken, az árboc hajlé­konysága pedig nagyobb lesz, anélkül, hogy az árboc ellenállóképessége is csök­kenne. A csődarabok kúposságát emellett 30 akkorára választjuk, hogy az alulról fel­felé egymásután következő csődarabokat szilárdan egymásra illeszthessük, a felül­ről lefelé egymásután következő csődara­bokat pedig teljesen egymásba dughas-35 suk, ami különösen a szállítás szempont­jából fontos. A találmány szerint csak a legalsó, vagy legfeljebb a két legalsó csö­vet vonjuk be betonnal, a betonbevonatat pedig úgy készítjük, hogy a külső beton-40 köpenyen, az árboctag felső részén, a cső­köpenyt szabadon hagyó köralakú rés ma­radjon, melybe a következő csődarabot bevezethetjük és a betonnal bevont árboc­tag szabadon hagyott csőköpenyére rá­illeszthetjük. A köralakú rést ezután szí- 45 vós masszával kiöntjük. A rajz a találmány egy példaképeni ki­viteli alakját mutatja, melytől a gyakor­latban a találmány lényegének érintése nélkül többféleképen el is térhetünk. Az 50 1. ábra az árboc alsó részének hosszmet­szetét, a 2. ábra az 1. ábrának a B—B vonal szerinti keresztmetszetét, a 3. ábra pedig az 1. ábra A—A szerinti 55 hosszmetszetét nagyobb léptékben mu­tatja. A 4. ábra a találmány szerinti árboc há­rom felső tagjának hosszmetszetét kisebb léptékben, az 5. ábra végül a 4. ábra C—C szerinti ke­resztmetszetét nagyobb léptékben láttat ja. Az árbocnak a találmány szerint leg­alább felső tagjai acélbádogból való, kb. két méter hosszú (al, a2, a3) csődarabok­ból állanak. A csődarabok alulról felfelé szűkülnek és elliptikus vagy ovális ke­resztmetszetűek. Az egyes csődarabok kú­possága akkora, hogy mindegyik csődarab végére az alulról felfelé rákövetkező cső­darabot rövid darabon ráilleszthetjük, a felülről lefelé egymásra következő cső­darabokat pedig teljesen egymásba dug­hatjuk, hogy a csődarabokat kényel­mesen csőm agol hassuk és szállíthas­suk. A csődarabok falát sehol sem vastagítjuk meg, kívül és belül pedig időálló és merevítő, horganyból, ólomból, vörösrézből, üvegből vagy zománcból való (b) bevonattal látjuk el. Ezt a bevonatot 60 65 70 75 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom