110427. lajstromszámú szabadalom • Szádfal

minimumra csökkentjük, másrészt az (o) érintkező sávokon, a talajvíz áthaíolásá­val szemben, jó tömítést biztosítunk és az elemek pontos felületi megmunkálását iö-5 löslegessé tesszük. Többszöri leverés és Ki­húzás után az (o) sávok mentén az elemek felülete jól lecsiszolódik s a vezetés és a tömítés tökéletesebb lesz. Ugyanezt a célt szolgálják az (XI, Yl) elemek egymásba 10 illő, legömbölyített sarkai között hagyott, sarlcialaJkú keresztmetszetű (pl) csator­nák. A sarlóalak csúcsainál két vezető- és tömítősáv keletkezik. Az (Yl) elem legöm­bölyített sarkainál a sarkok görbületi 15 sugara nagyobb, mint az (XI) elem le­gömbölyített sarkainak görbületi sugara. Az (XI, Yl) elemek fecskefarkszerű kö­tésben kapcsolódnak egymással. A szádfaelemeket két vízszintes keret-20 sín vagy keretgerenda között állítjuk fel és egymásután leverjük. Az elemek, cél­szerűen, 3—4 m/m falvastagságú Martin­acéllemezből készülnek. Az elemek felső végén, a kiemelés megkönnyítésére, egy 25 vagy két lyuk van. Az (XI, Yl) elemek szorosan csatlakoznak egymáshoz, egymá­son tökéletes a vezetésük ós az (al, fl) törzsrészek összefüggő, résmentes, jól tö­mített, sík felületet alkotnak. A többszö • 30 rös tömítés következtében a talajvíz a szomszédos (al, fl) törzsrészek között nem hatolhat keresztül. A többszörös tömítés­nek az az előnye, hogy a talajvíz min­dig hoz magával finom homokot, iszapot, 35 stb., amely az (o) tömítési sávok mentén lerakódik és a többszörös tömítés bizton­ságát fokozza. Az (ml, nl) bemélyítések helyett a (:bl. cl) szárakon is lehetnek a bemélyítések. 40 Adott esetben úgy a (bl, cl), mint a (gl, hl) szárak bemélyítésekkel sajtolhatok. A 2. ábrán a szádfalat az egyenlő kereszt­metszetű (X2) elemek alkotják. Az (a2) törzsrészhez az egymással párhuzamos 45 (b2, c2) száraik csatlakoznak. Az (a2) törzs­résszel a (b2) szár tompaszöget, a (c2) szár pedig hegyes szöget zár be. A (b2) szár folytatása a (d2) nyúlvány, a (c2) száré az (e2) nyúlvány. A (c2) szár hosszabb. 50 mint a (b2) szár, úgy hogy az egyik <X2) elem (e2) nyúlványa szorosan a: szomszédos (X2) elem (d2) nyúlványára simul. A szomszédos elemek egymásba kapaszkodó vezetékei fordított, dőlt L-alakúak. Adott 55 esetben, ha az egymáson vezetett (b2, c2) szárak és (e2, d2) nyiilványok hossza az elem-törzsrész szélességének egyötödét nem lépi túl, az (m, n) bemélyítések el is hagyhatók, minit ezt a 2. ábra mutatja. A 3. ábra szerinti kiviteli alak a 2. ábra- 60 beli kivitel továbbfejlesztése. Az (X3.) elem (a3) törzsrészéihez az arra merő-leges ib3, c3) szárak csatlakoznak. A (b3, co) száraknak az (r3, s3) merevítő bordái van­nak. A szomszédos (X3) elemek (r3, s3) 65 merevítőibordái, melyek fél kör alakúak, csak a középrészükön érintkeznek egy­mással. Az érintkező sáv jó vezetést és tö­mítést biztosít. A 4. ábrabeli kivitel a 3. ábra szerinti ki- 70 viteli ailak továbbfejlesztése. A szomszé­dos (X4) elemek ívalakú (r4> s4) bordái csak a végeiken érintkeznek egymással és közöttük a sarlóalakú keresztmetszetű (p4) csatorna van. Az (r4) borda görbü- 75 leti sugara nagyobb, mint az (s4) bor­dáé. Az 5. ábrán látható kivitel esetében a szom­szédos (X5) elemek lépcsőalakú (b5, c5) szárai egymásra simulnak. A belső és 80 külső sarkoknál sarlóalakú keresztmet­szetű (p5) csatornák vannak. A 6. ábrán oly kiviteli alak van bemu­tatva, melynél az (X6) elem (b6, c6) szá­rai az (a6) törzsrészre merőlegesek, míg 85 a (d6, e6) nyúlványok, melyek egymással párhuzamosak, a (b6, c6) szárakkal hegyes szöget zárnak be. A (b6, c6), illetve (c6, e6) részek együttesen fordított V-alakot mu­tatnak, melynek egyik szára az (aG) törzs- 90 részre merőleges. A 7. ábrán látható kiviteli alaknál, mely az 1. ábra szerinti kivitel továbbfejlesztése, az (X7, Y7) elemek váltakoznak. A for­dított omega-ikeresztmetszetű (X7) elem 95 (a7) törzsrészéhez a körív-kersztmetszetű, homorú felületeikkel egymás felé fordí­tott (b7, e7) szárak csalakoznak. Az (Y7) elein (17) törzsrészéhez az ív-keresztmet­szetű (g'7, li7) száraik csatlak óznak, me- 100 lyeknek domború részei egymás felé for­dítottak. Az (i7, k7) nyúlványok a (g7, h7) szárak folytatásait alkotják és az (f7) törzsrésszel párhuzamosak a szomszédos (X7, Y7) elemeik (b7, h7) és (c7, g7) szárai 105 ékhoronykötéssel kapcsolódnak egymás­ba. E megoldás előnye az, hogy az (X7, Y7) elemeknek kétoldalt egyenlő vezeté­sük van és a talaj nyomása az egyes (X7, Y7) elemeket nem képes elfordítani, elcsa- 110 várni vagy kihajiítani. A 8. ábrában látható kivitelnél az ív-ke­resztmetszetű (b8, c8) szárak hasonlóak és az (a8) törszrészhez csatlakozó szakaszaik érintőd egymással párhuzamosak. A for- 115 dított L-alak hosszabb szára a törzsrésszel 90"-tói eltérő szöget zár be. A hajlásszög célszerűen 65°.

Next

/
Oldalképek
Tartalom