110427. lajstromszámú szabadalom • Szádfal

Megjelent 1934. évi augusztus hó 1-én. KI 6 Ti E KIRÁLYI ^||jj|||| SZABADALMI BTEŐSlö SZABADALMI LEÍRÁS 110427. SZÁM. — XV/e. OSZTÁLY. Szádfal. Ifj. Halász Hubert épitési vállalkozó Budapest. A bejelentés napja 1933. évi október hó 4-ike. A találmány célja csatornaépítéshez és alapozásihoz készülő szádfálalknál a faanyagnak vassal való helyettesítése. A Larssen-rendszerű, isimert szá diainál 5 a vaselemek alkalmazását már megkísérelték. Ennek a szádfalnak azonban több hátránya van és így csatornaépítésnél és alapozásnál a gye/korlatban nem terjedhetett el. A leverés és a kihúzás ugyanis 10 körülményes, időt rabló, az elemek közötti súrlódás következtében nagy erőszükségleteít igényel s az elemek a leverés és kihúzás közben könnyen sérülnek úgy, hogy a Larssen-rendszerű szádfal végeredmény -15 ben költségesebb, mint a fából való szádfal, emellett az a további hátránya, hogy a védett földréteg felőli oldalon a szádfal nem sík, hanem tagozott, mert függélyes bordái vannak és így a Larssen-rendszerű 20 szádfallal való betómmunka anyagpazarlást jelent, mivel ezekre a boridákra szilárdsági szempontból nincsen szükség. A találmány szerinti szádfal mindezeket a hátrányokat kiküszöböli, az elemek, cse-25 kély súly mellett, nagy szilárdságúak, talajvíz áthatolásával szemben többszörös tömítést és leverésnél, valamint kihúzásnál, csekély súrlódás mellett, jó vezetést biztosítanak és a földréteggel szomszédos 80 oldalán, teljesen sík falú, tagozás nélküli betoncsatorna vagy alapozás készíthető. A találmány szádfal, vaslemezből való elemekből, melyet az jellemez* hogy az elemek törzsrészei egymáshoz tömítetten 85 csatlakozóan, egy síkban fekszenek, míg az elemek törzsrészeivel egy darabból álló, a védett földréteg felőli oldalon lévő száraik és a szárak meghosszabbításait alkotó nyúlványok nem teljes felületü-40 kön, hanem csak vezető- és tömítősávokon érintkeznek a szomszédos elemek száraival és a szárak meghosszabbításait alkotó nyúlványokkal. A szomszédos elemek legömbölyített sarkai között sarlóikeresztmetszetű csatornák vannak. A szomszédos -±5 elemek egymásban vezetett siarokrészei és egymásba nyúló bordái közül a be^ső sarkok, illetve bordák görbületi sugara nagyobb, mint a külső sarkoké, illetve bordáké. 50 A mellékelt rajz a találmány huszonegy ' példaképen vett megoldási alakját keresztmetszetben mutatja. Az 1.. 7. és 9. ábrákon két eltérő keresztmetszetű elem váltakozó elrendezése alkotja 55 a szádíalat, míg a többi ábrákon a szádfal egyenlő keresztmetszetű elemekből áll. Az 1. ábrán az (XI, Yl) szádfalelemek váltakoznak. 60 Az (XI) szádfialelem, lényegében, U-keresztmetszetű. Az (al) törzsrészhez az öszszehajló (bl, cl) szárak csatlakoznak. A (bl, cl) szárak folytatását az (al) törzsrésszel párhuzamos (dl, el) nyúlványok 65 alkotják. Az (Yl) szádfalelem szintén TJ-keresztmetszetű. Az (fl) törzsrészhez a széthajtó (gl, hl) szárak csatlakoznak. A (gl, hl) szárak folytatását az (fl) törzsrésszel pár- 70 huzamos (il, kl) nyúlványok alkotják. A (gl, hl) szárakon az (ml, nl) bemélyításek vannak. Az (ml, nl) bemélyítések célja az, hogy a szomszédos (XI, Yl) elemek egymással érintkező (bl, hl) és (cl, gl) 75 szárai ne a teljes felületükön, hanem csak a pontozott vonalakkal jelölt (o) vezető-és tömítősávokon érintkezzenek egymással. E kiképzéssel egyrészt az elemek leverésénél és kihúzásánál a súrlódást a 80