110425. lajstromszámú szabadalom • Armatura szárazlemezekhez

Meg.je 1 ent 1934. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110425. SZÁM. — VII g. OSZTÁLY. Armatúra szárazelemekhez. Domán Aladár vegyész Budapest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 9-ike. A világítási és gyújtási célokra való szárazelemek ismert armatúráinak (elemhüvelyeinek) használatánál az a hátrány mutatkozott, hogy aránylag kevésszámú 5 be- és kikapcsolás után a szárazelem kimerült, a feszültsége hirtelen esett. További hátrány, hogy a gyártási körülményektől függően és a mindenkori raktározás időtartama szerint a szárazelem 10 feszültségi adatai egy- és ugyanazon típusnál sem azonosak, mimellett ezek a feszültségek sohasem egyeznek pontosan a mindenkori használatba kerülő izzólámpák méretezési üzemfeszültségével. 15 Rendes körülmények között más gyárak készítik a szárazelemeket és más gyárak az izzólámpákat, tehát a szárazelemek méretezései már csak ebből az okból sem voltak az egyes izzólámpák feszültségi 20 méretezéseivel pontos összhangban. Ezekből az eltérésekből az a hátrány származik, hogy első üzembehelyezéskor az izzólámpa túlfeszültség alá kerül, vakítóan világít, a fémszál gyorsan szubli-25 málódik és emellett a gyakori be- és kikapcsolás következtében a szárazelem gyorsan kimerül. A találmány szerinti armatúra a fenti hátrányokat kiküszöböli, a fényerőnek a 30 mindenkori szükséglet szerinti szabályozását lehetővé teszi s a szárazelem ós az. izzólámpa méretezései közötti eltérések ellenére egyrészt az izzólámpa hely es igénybevételét biztosítja, másrészt a szárazelem 35 gyors kimerülését meggátolja és állandóan egyenletes világítást tesz lehetővé. Az armatúra elnevezés alatt teljes általánosságban a kapcsolót és az izzólámpafoglalatot magában foglaló, a szárazelemet 40 részben vagy teljesen körülvevő, azon oldhatóan vagy oldhatatlanul rögzített burkolatot értünk. A találmány armatúra világítási és gyújtási célokra való szárazelemekhez, jellemezve az armatúrába beépített sza- 45. bályozható ellenállással. A mellékelt rajz a találmány öt példaképen vett megoldási alakját vázlatosan, részben metszetben, kapcsolási vázlattal együtt mutatja. 50 Az 1. ábrát ismertetve, a szárazelem (1), az izzólámpa (2), az ellenállás (3), a kapcsoló, illetve csúsztatható kontaktus (4), a (4) kapcsoló vezetősínje vagy kulisszája (5). Az (5) vezetősín az armatúra 55. fémtestével egy darabból áll vagy azzal vezetően összekötött. Az (1) szárazelem egyik pólusát a (6) vezeték a (2) izzólámpa egyik pólusával, míg a (2) izzólámpa másik pólusát a (7) vezeték az armatúra 60 fémtestével, illetve az (5) vezetősínnel köti össze. Az (1) szárazelem másik pólusa a (8) vezeték útján a (3) ellenállással összekötött. Az 1. ábra a kikapcsolási helyzetnek felel meg. Ha a fémből való 65 (4) kapcsolót az (5) vezetősínen a (3) ellenállás felé csúsztatjuk, úgy az a (3) ellenállás (3a, 3b, 3c) stb. kontaktusgombjaival egymás után érintkezésbe kerül és a jobboldali határhelyzetében a 70 (3) ellenállást teljesen kikapcsolja. A (4) kapcsolót, a (2) izzólámpa fényerejét figyelve, oly mértékben toljuk el a (3) ellenállás mentén, hogy a kivánt fényerősséget elérjük. Friss, illetve rövid ideig 75 raktározott (1) szárazelemnél természetesen a (3) ellenállás egy része beiktatva marad, ellenben a szárazelem kimerülésének arányában, mindig több és több ellenállást kell kiiktatni. Mivel a kikap- 80