110410. lajstromszámú szabadalom • Önműködően záró, kézi bilincs

Megjelent 1934. évi augusztus hó 31-én. MAGIAK KIRÁLYI jKBgfiL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110410. SZÁM. — XVI a. OSZTÁLY. Önműködően záró, kézi bilincs. Fegyver- és Gépgyár Részvény társaság- cég Budapest. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 21-ike. A találmány olyan kézi bilincs, amely a csuklókra helyezve, önműködően záródik és csakis kulcs segélyével nyitható. A bilincs nyitható ágai olyan rugók hatása g alatt állanak, amelyek azokat a zárás helyzetébe igyekeznek mozgatni, de a kézzel való kinyitáskor a bilincs belseje felé, ' vagyis a csukló felé nyúló, rugós karral, nyitott helyzetben rögzíttetnek. Mihelyt a 10 bilincset pl. a kézcsuklóra helyezzük, ezáltal az említett, rugós karok, rugójuk ellenében, a bilincsgyűrűkbe szoríttatnak s így a nyitható bilincskarok felszabadulnak úgy, hogy rugójuk azokat a zárt hely 15 zetbe csappantja, A találmány szerinti bilincs egy célszerű kiviteli alakjánál a két bilincsgyűrű csukló körül egymásra fektethető, miá^al kis helyet foglal el ós így zsebben hordoz-20 ható. Összehajtott állapotban a nyitható ágak lezárására való' szerkezet olyan helyzetben van. hogy az ágakat nem képes le• zárni, miáltal a bilincs ilyen összehajtott állapotban, kulcs nélkül, tehát egy pilla-25 nat alatt nyitható. A csatolt -rajzon a találmány szerinti bilincs egy célszerű kiviteli alakja van feltüntetve. Az 1. ábra az összehajtott bilincs r'«»z-30 ben metszett elölnézete, a 2. ábra a bilincsnek az 1. ábra jobb oldaláról tekinteti nézete. részben metszve, míg a 3. ábra az 1. ábrához tartozó fölülnézet. A 4. ábra a széttárt bilincs részben metszett nézete. 35 amelynél az egyik bilincsgyűrű zárva, a másik pedig nyitva van. 1 Az (1, 2) félgyűrúk. a (3) csuklócsan körül, egy síkba forgathatók (4. ábra) és egymásba fektethetők (1—3. áihrA Mev 40 a gyűrűk a teljesen széttárt helyzetben rögzíttessenek, az (1) félgyűrűben a (28) rugó által kifelé szorított (3. ábra) (29; rugós pecek van vezetve, mely a teljes"ü széttárt helyzetben a (2) gyűrűfél (3 i) bevágásába csappan és így azt ebiben a hely- 45 zetben rögzíti; egy kis erő kifejtésénél azonban a bevágásból kimozdul úgy, hogy a két gyűrű egymásra fektethető. Az (1, 2) gyűrűfelekkel, (6, 7) csnklócsapok utján, (4. ábra) a nyitható és zár- 50 ható (4, 5) gyűrűfelek vannak összekötve, melyeket a csuklócsapokat körülvevő (14. 15) torziórugók (1. és 2. ábra) a zárás helyzetébe igyekeznek forgatni. Az (1, 2) gyűrűfelek vájataiban vannak a (8, 9) 55 csapok körül lengethető (12, 13) karok, melyeket a (10, 11) rugók a gyűrűk belseje felé szorítanak úgy, hogy a bilincs nyitott helyzetében a gyűrűk belseje felé kinyúlnak (4. ábra, felső [12] kar). A (12, 60 13) karoknak a (6, 7) csuklók felé fordított végén (35) él van, mely a (4, 5) félgyűrűk nyitott helyzetében ezeknek (36) vájatába kapaszkodik és ezáltal a fé'gyűrűket a nyitott helyzetben rögzíti. Ha már 65 most a bilincset a kézcsuklóra fektetjük, a (12, 13) karok, (10, 11) rugóik ellenében, vájataikba szoríttatnak, miáltal a karok (35) élei a (36) vajatokból kifordulnak és így a (14. 15) torziósrugók a (4, 5) félgyű- 70 rűket zárt helyzeteikbe csappantak, vagyis a bilincs, mihelyt 'csuklóra helyezzük. önműködően záródik. Természetes, hogy a (12, 13) karok bármilyen megakasztó elemmel helyettesíthetők, amelyek 75 a (4. 5) igyűrűrészeket nyitott helyzetben rögzítik és a bilincsnek a kézcsuklóra való helyezésénél akként mozdulnak el, hogy a (4, 5) részekbői kikapcsoltatnak és így eze • kei felszabadítják. 80