110363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hő- és hangszigetelő anyag előállítására hosszúrostú növényi anyagokból
Megjelent 1934 *.)1934. évi augusztus li ó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BIRÓSÍQ SZABADALMI LEÍRÁS 110363. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás hő- és hangszigetelő anyag előállítására hosszúrostú növényi anyagokból. Dorner Béla vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi március hó 30-ika. Hő- és hangszigetelés céljaira tudvalevőleg igen alkalmasak a növényi részek, mint pl. szecska, fűrészpor, növényi rostok stb., mert egyrészt gyakorlatilag igen 5 rossz hővezetők, másrészt a legporózusabb anyagok közé tarodnak. A mai építőiparban a különböző szigetelési célokra való burkolóanyagok, pl. lemezek vagy táblák úgyszólván nélkülözhetetl "nek. 10 A találmány szerinti eljárással olyan növényekből, amelyek a mezőgazdaságban bőven találhatók és csekély értékűek, de emellett olyan fizikai tulajdonságúak, hogy rostjaik hosszúak, eléggé szívósak és 15 rugalmasak, a fentemlített célra kiválóan alkalmas hő- és hangszigetelő testek, pl. táblák vagy lemezek készíthetők. Ilyen hosszúrostú növényi anyagok, pl. elsősorban a tengeriszár, továbbá a cirokszár, 20 szudáni fű (sorgum halapense) stb. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást tengeriszárra vonatkozólag írjuk le, a többi említett nyersanyag ugyanígy dolgozható fel. 25 Az új eljárás szerint a tengeriszalmát addig áztatjuk tiszta vagy gyengén lúgos vízben, amíg annyira megpuhul, hogy éles behajlításnál nem törik. Ilyen állapotban a bütykök közötti rostok hossz-80 irányban széthasíthatok. A széthasítást gyorsan forgó verőszerkezetben végezzük, amikor is azonban gondoskodunk arról, hogy a verőszerkezet a szalmára nyíró hatást ne fejtsen ki. Ennél a műveletnél a 35 tengeriszár belét alkotó részek is felaprózódnak és a kész terméknek igen lényeges részét alkotják, amennyiben a termék fajsúlyát csökkentik és annak porozitását növelik. 40 Miután a bélrészek darabosak és a felaprított anyagban még bütyökrészek is vannak, a szálas terméket homogénné kell tenni, ami legcélszerűbben úgy történik, hogy a terméket hollenderben dolgozzuk fel. A termék kimosását mellőzhetjük, 45 hogy a növényi anyagból az eljárás folyamán vízben kioldódó anyag, mint természetes ragasztóanyag a kész termékben maradjon. A hollenderben való foszlatás mértékeként felemlítjük, hogy az 50 anyagot nem szabad annyira foszlatni, mint pl. durva papír vagy még inkább lemezpapír készítésénél, mely utóbbi esetben nagy szilárdságra és tömörségre törekszenek, míg a találmány szerinti eljá- 55 rásnál ép ellenkezőleg a termék laza alkata és porozításának megtartása a lényeges. A hollenderezés után kapott terméket papírgépen vagy síkszitán lemezekké ala- 60 kítjuk. Kisajtolás és szárítás után a többé-kevésbé nemezesített rostok rugalmasságuknál fogva újból kiterjednek és igen könnyű (kis térfogatsúlyú) szivacsszerű szigetelő testeket, pl. lemezeket 65 vagy lapokat adnak, melyeknek vastagsága pl. 1—2 cm. lehet. E hatás fokozására a növényi rostokhoz még más növényekből származó bélrészeket, pl. napraforgóbelet vagy parafalisztet is adhatunk. 70 Ha nagyobb szilárdságú szigetelő testeket akarunk előállítani, akkor a hollenderben feldolgozott növényi rostokhoz papírpépet adunk. Ezáltal a hosszú rostoknak egymáshoz való kötését elősegít- 75 jiik, mert a papírgépben vagy a szitán való nemezesítés közben a papírpép hajlékony cellulózaszálai a rostokat mintegy átfonják. A növényi rostokhoz a papírgépben 80
