110347. lajstromszámú szabadalom • Gép főleg zöldnövénypép előállítására

Megjelent 1934. évi julius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110347. SZÁM. — IY/e. OSZTÁLY. Gép főleg zöldnövénypép előállítására. Ereky Károly oki. gépészmérnök ny. miniszter Budapest. Pótszabadalom a 95006. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1933. évi március hó 23-ika. A 92680. sz. szabadalomban védett eljárás zöldnövénypép előállítására célszerűen a 95006. sz. szabadalomban védett géppel vihető ki. Ez a gép lényegileg két, egymásban koaxiálisan elrendezett, egymáshoz képest elforgatható forgási test, amelyeknek egymásfelé fordított felületén nyírószerszámok vannak. A 92680. sz. szabadalom szerinti eljárás kivitelére durván aprított zöldnövényt viszünk be az egymáshoz képest forgó két test közé, amelyet a felületeken elrendezett szerszámok egészen a sejtek szétroncsol ásáig aprítanak. Az előzetesen durván aprított zöldnövény bevitele a forgási testek közé ennél a gépnél folyadékárammal történt, ami a táplálás egyenletessége, továbbá az egyszerű szabályozhatósága szempontjából előnyösnek mutatkozott. Hogy az önmagában is nagy víztartalmú zöldnövényhez a további feldolgozás során rendszerint ismét elvonandó vizet ne adjunk, folyadékul célszerűen egy előző munkaszakaszban előállított pépet használhatunk fel. Ahhoz, hogy a zöldnövényt folyadékárammal vigyük be a gépbe, tekintettel a feldolgozandó nyersanyag tömegére, nagyméretű tartányokra van szükség. A gépen átvezetendő összes anyag térfogata a folyadék hozzáadásával természetesen szintén nagymértékben növekszik a feldolgozandó zöldnövény térfogatához képest, ami viszont a gép munkaszükségletét a folyadék mozgatásához szükséges munkával növeli, vagyis nagyobb méreteket tesz szükségessé. A zöldnövénysejtek eloszlása is ritkább ez esetben, mint folyadék felhasználása nélkül lehetne, úgy hogy egyegy szerszámtalálkozásnál aránylag kevés 40 sejt nyíródik el. Azoknál a kísérleteknél, amelyek a zöldnövénynek a gépbe közvetlenül, vagyis folyadékáram nélküli bevitelére irányultak, figyelemmel kellett lenni a zöld- 45 növény (pl. lucerna stb.) sajátos tulajdonságaira. A forgási testek közötti térbe ugyanis kellő, tehát jó kihasználást biztosító mennyiségű nyersanyag bevitele esak bizonyos nyomáson lehetséges. Ha a nyo- 50 más elégtelen, a célszerűen előszecskázott lágy növényrészek csak kis mértékben töltik meg a szerszámok közötti tereket, a nyírások száma kevés és a gép részben üresen jár. A megfelelőnél nagyobb nyo- ö5 más alkalmazása esetén viszont a szerszámok közötti terek eltömődnek és a súrlódás hatására a bevitt zöldnövény a megengedettnél jobban felmelegszik, ami a benne foglalt anyagokra és ezzel a kész termékre gQ hat károsan; a nagy nyomás továbbá a gép munkaszükségletét számottevően növeli, sőt a szerszámok a nagymennyiségű lágy zöldnövénytömegbe annyira beágyazódhatnak, hogy a gép a korlátolt teljesítményű hajtómotorral együtt teljesen lefékeződik. A különféle táplálóberendezésekkel való kísérletek folyamán a zöldnövények betáplálására használt szokásos szerkezetek- 70 kel szem-ben a szállító-, illetve sajtolócsavar mutatkozott legmegfelelőbbnek. Ezen csavar méreteinek, emelkedési szögének és fordulatszámának bizonyos, a feldolgozandó nyersanyaghoz igazodó különleges 75 megválasztásával a bevitt anyag mennyisége és az összesajtolás mértéke kedvezően szabható meg és így biztosítható a gépnek