110344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fonalaknak nyújtott állaptban való táplálására

mint (10)-nél (2. ábra) jeleztük, de az,mán, (ll)-nél, hirtelenebből csökken, mire a hen­ger aránylag mély (12) horonyban végző­dik. A hornyolt részek a hengerek tenge­tt Ivére merőleges síkban vannak, az ervyes hengerpárok .kúposodé részei azonban egy­máshoz képest ellenkező irányúak. Az egyik megoldás szerint mindegyik párnak csak egyik hengere kúposodó felületű, 10 A (6, 7) és (8, 9) hengerpároknak egy­mástól különböző kerületi sebességeit kü­lön-külön motorokkal érhetjük el, melyek az egyes hengerpárokat különböző sebes­séggel hajtják; .a két hengerpárt azonban 15 egymással egyidejűleg, közbenső fogaske­rék, vagy kerekek, vagy lánc-, avagy szíj­hajtás révén is hajthatjuk, amelyeket egyetlen villamos vagy más motor hajt. Az utóbbi esetben a különböző kerületi se-20 l;e'S'Ségeket oly hengerpárok alkalmazásával érjük el, amelyeknél a, hengerpárok egyi­kében a hajtott henger átmérője nagyobb, mint a másik pár hajtott hengerének át­mérője. 25 A második, vagyis kisebb sebességű (S, 9) hengerpár szorító réséből távozó fonal a laza (13) korongra vagy csigára jut, ahonnan a fonalat ,(14) hurok alakjában lecsüngeni hagyjuk. A hurok a lebegő (15) 30 korongot fogadja be, mely a (16) súlyt hordja. A (15) korong átmérője célszerűen akkora, hogy a hurok ágai egymással pár­huzamosak; világos, hogy a hurok mind­egyik ága a súlyteher egy-egy felét 35 hordja. Innen a fonalat egy második, laza (17) korongra vagy korongpár közé vezet­jük, hogy azután a fonalat további műve­leteknek vessük alá, pl, egy bevonó- vagy burkológép részei között. 40 A hurokban lévő, súllyal terhelt (15) ko­rong közvetlenül vagy közvetve a kétkarú (18) emelő végével van összekötve, mely emelő a berendezés tartóvázán, (19)-nél, lengethetően van ágyazva. Ekként a (18) 15 emelő másik (jobboldali) vége süllyed, va­lahányszor a (16) súly emelkedik és meg­fordítva. A (18) emelő szabad végének mozgását a (22) csap körül, az emelőhöz" haránt 50 irányban lengethető (21) szögemelőre visz­szük át. mely a (23) karban vagy villában végződik. Az utóbbi a henger szorítórésé­vel párhuzamos sík mentén mozog és így a fonalat a szorítórés irányában, jobbra 55 vagy balra téríti ki. A berendezés működési módja a követ­kező : A (16) súlyt vagy terhelő erőt akként állítjuk be, hogy midőn az a fonalra hat, a fonalat a bevonó vagy más gép a kívánt nyújtással húzza tova, mely eleve a fo­nalra gyakorolt húzóerőtől és a (2) tápláló csévére vagy kerékre gyakorolt súrlódási vagy más ellenállástól függ. Ha a fonalat tápláló cséve forgási ellen­állása pl. a tekercselésnek vagy a fonalak­egymás közötti tapadásának változásai folytán növekedik, ami a fonal nyújtásá­nak mértékét növelni iparkodik,' akkor a (16) lebegő súly emelkedik és a terelőkart arra kényszeríti, hogy a hengerekkei pár­huzamosan kilengvén, a fonalat az első hengerpár szorítórésébe bemozgassa. Minthogy azonban az első hengerpár ke­rületi sebessége nagyobb, mint a tápláló csévéé, ennélfogva e hengerpár a fonalra nagyobb megragadó vonóerőt fejt ki, mely eléggé nagy arra, hogy az ellenállás növekedését legyőzze. Ha azonban az ellen­állás a rendes mértékre csökken, akkor a (16) -súly esik és ezzel előidézi azt, hogy a fonal az első hengerpárral való hajtásbó' kikapcsolódjék, amikor is a fonal e henge­rek között átsiklik. Ha a tápláló csévén a lefejtési ellenállás a rendes mérték alá csökken, akkor a le­begő súly és korong süllyed és ennek kö­vetkeztében a terelőkar a lefejtési ellen­állás növekedésekor bekövetkező mozgásá­val ellenkező irányban mozog el. Ekként a terelőkar a fonalat a második hengerpár kisebb sebességű hengerei kö­zötti szorítórésbe kényszeríti, mely henge­rek kerületi sebessége kisebb, mint az a sebesség, amellyel a fonal a (2) csévéről le­fejtődik. A fonal a végső (17) vezetőkorongon vagy korongokon a lefejtődéssel azonos se­bességgel haladna tova, azonban a fonal­nak a második vagy lassú hengerpárnál bekövetkező'késleltetése a fonal nyújtását fokozza, amidőn a fonal a hengereket el­hagyja, ami a nyújtásnak a tápláló csévé­nél mutatkozó lefejtési ellenállás csökke­nése folytán bekövetkező csökkenését el­lensúlyozza. Ezután a lebegő súly és korong emel­kedni és így a fonalat a kis sebességű hen­gerekből kikapcsolni iparkodik, mihelyt a nyújtás túlnagy mértékben növekedik. Ha a lefejtési ellenállás ismét a rendes mértékre növekedik, úgy a fonalnak a táp­láló cséve és a végső vezető korong vagy korongok közötti nyújtása elegendő arra, hogy a lebegő súlyt ismét a rendes helyzet­ben tartsa, úgy hogy mindkét hengerpár

Next

/
Oldalképek
Tartalom