110313. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár és tartozékai, valamint eljárás azok előállítására

— 4 — ábra baloldalán és alján látható alsó (10a) szegeket közös drótból kengyelalakúan hajlítjuk és a sarok mentén helyezzük el. Az ily U- ill. kengyelalakú távtartószegek 5 előnye, hogy nem hasít ják a keretléceket, mert a szegezések egymástól távol esnek, továbbá könnyen szegezhetők fel, alakít­hatók és rugalmasak. A távtartószegeket mindig a keretnek baloldalára szegezzük 10 fel, amivel elérjük, hogy a keretek jobbra „lapoz/hatók". A méztér kereteinek távtartó alkat­részeit a 3. ábrán oldalnézetben, a 4. áb­rán pedig távlati nézetben szemléltetett, 15 sajátos (11) távkapcsok alkotják. E kap­csok egy darab drótból sajátos módon többszörösen akként vannak hajlítva, hogy mindegyik kapocsnak két ívalakú (11a) oldalága van, melyek a középen két egye-20 nes (párhuzamos vagy konvergáló) (11b) ágba mennek át, melyek reájuk merőle­ges, közös (11c) könyökben, míg az előbb említett (11a) oldalágak egy-egy (lld) kampóban végződnek. Az utóbbiaknál 25 fogva mindegyik kapocs a keret belső sar­kába való egyszerű beakasztással minden szegezés szüksége nélkül rögzíthető és könnyen vehető le. Mindamellett e ka­pocs a keretet három irányban, még pe-30 dig a (11a) oldalágaknál fogva egy-egy oldalirányban, a (11c) könyöknél fogva pedig erre merőleges irányban tartja. Ezenkívül e kapcsok a keretek lábtáma­szait is alkotják, ami a pergetésnél jelent 35 nagy kényelmet és tisztaságot. E kapcsok révén a méztérkeretek tulajdonképpen a költőtér kereteire támaszkodnak és így az utóbbiak a méztérkeretek alapját ké­pezik. A méztér kereteinek ily felszerelése 40 azért fontos és előnyös, mert a méhészet­nek többnyire a méztér kereteivel van dolga. A költőtér lépvastagságú deszkákkal „szűkíthető", melyek bármelyik keret he-45 lyébe tolhatók be és amelyek természete­sen a falakig, illetve az ablakig érnek. Ily deszkákkal a kaptár 2—3 részre osztva méhanyanevelésre vagy két kisebb család behelyezésére is alkalmassá válik. Ily szű-50 kítődeszkák alkalmazása azonban, tekin­tettel arra, hogy a méhcsaládok amúgy is melegen tartják egymást, általában nem szükséges, különösen, ha a kaptár falát elég vastagra készítjük. 55 A találmány szerint, mint az L, 3. és 4. ábrákból látható, a méztér és költőtér el­választására nem használunk sem Hane­mann-féle rácsot, sem pedig választódesz­kát, hanem a meztér kereteit közvetlenül rakjuk a költőtér kereteire. Hogy pedig 60 az anya ne petézzen a méztérben, a talál­mány szerint mézsejtes műlépet alkalma­zunk. Ugyanis a méhek, nagyobb mennyi­ségben, tudvalevőleg háromféle lépet ké­szítenek: dolgozó-, here- és mézsejtes lé- 65 pet. Míg azonban a dolgozósejt apró, a heresejt nagyobbméretű és az anyaméh mindkettőt bepetézi, addig a mézsejtes lép nagyságra a kettő között van, szabály­talan és bepetézésre alkalmatlan. Ezért 70 a méztérben csak mézsejtes műlépet al­kalmazunk, ami azért is előnyös, mert így a méhcsalád egységét nem bontjuk meg, a közlekedést nem akadályozza, semmi, te­hát fokozottabb termelést érünk el, to- 75 vábbá a műlépek tekintetében minden fe­lesleges kiadástól és munkától mentesü­lünk, a lépek hizlalása is feleslegessé vá­lik és végül a lépek ily módon a viasz­moly pusztításától könnyebben óvhatok 80 meg. A mézsejtes műlépet célszerűen úgy készítjük, hogy a sejtek vízszintes irány­ban szélesebbek a dolgozó sejtnél, függő­leges irányban pedig ugyanakkorák. E tekintetben a találmány további céljai 85 a műlépek eddigi hibáinak kiküszöbölése. A találmány szerint célszerű műlépet ak­ként létesítünk, hogy a műlépek vázául pl. ünom hártyapapírból vagy cellofánból préselt, a kellő nagyságra vágott lapokat 90 használunk és ezeket két léc közé befogva, serpenyőben felmelegített viaszba márt­juk és innen kiemelve, kissé függve hagy­juk, míg megkeményednek. Az eljárás különösen méh-egészségügyi 95 szempontból fontos, mert egyrészt a mé­hész a saját termelésű viaszt használ­hatja fel, másrészt a viaszt nem kell ide­oda szállítani és elkerüljük annak esetle­ges ismételt kicserélését, amivel elejét 100 vesszük a ragadós költésrothadás elterje­désének és végül a műlép-hamisítást is megszüntetjük. A hártyapapír- vagy cel­lofán-váz a műlépnek kellő szilárdságot kölcsönöz, így az nem nyúlik meg és a 105 pergetésnél nem szakad ki, tehát az eddigi drótozás teljesen feleslegessé válik. A mű­lépek megőrzésének gondjaitól is mente­sülünk, ha mindig annyit mártunk, amennyi éppen szükséges. 110 Hasonló papír- vagy hártyavázas mű-Iépeket készítünk a költőtérhez, még pe­dig dolgozósejtes műlépeket. A méztérben a találmány szerint alkal­mazott (M) félkeretek (1. ábra) előnye kü- 115 lönösen akkor jut érvényre, ha lépesmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom