110313. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár és tartozékai, valamint eljárás azok előállítására

Megjelent 1934. évi julius hó 16-án. ÍÍA6YAR KIKÁLYI SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110313. SZÁM. — X/d. OSZTÁLY. Méhkaptár és tartozékai, valamint eljárás azok előállítására. Zolder Károly gazdálkodó Páka (Zala megye). A bejelentés napja 1933. évi október hó 4-ike. A kaptárkérdés a méhészetnek egyik legfontosabb, de egyszersmind legnehezebb problémája, mert a méhek életszükségleteire és a méhész részéről való könnyű 5 kezelhetőségre vonatkozó feltételek egymással több tekintetben ellentétesek és ezeket az ellentóteket igen nehéz kiegyenlíteni. A találmány célja ez ellentétek kiegyenlítését, a már eleve adott középúton 10 haladva, a viszonylag legnagyobb mértékben elérni, még pedig egyúttal a lehető legegyszerűbb szerkezeti megoldással, hogy a méhészkedés észszerű maradjon és ne váljék természetellenessé. 15 Bár a méhek bármilyen alakú ürt — ha nem túlnagy — elfogadnak lakásul, mégis, legalább elméletileg, legmegfelelőbbnek az oly méhlakás tekintendő, melynek fészke a gömbalakot leginkább közelíti 20 meg. Mivel azonban egymással párhuzamos, azonos nagyságú kereteknek gömbalakú méhlakásban való elhelyezése nem lehetséges, a találmány csúcsára állított négyszög, — előnyösen négyzet — kereszt-25 metszetű kaptáralakból indul ki és ebben négyszög- ill. négyzetalakú kereteket oly elhelyezéssel alkalmaz, hogy az összes kerétek, tehát mind a fészekkeretek, mind a mézürkeretek egymással és a kaptár-30 keresztmetszettel párhuzamos függélyes síkokban, még pedig egy-egy fészekkeret és mézürkeret egy-egy közös függélyes síkban, csúcsukra vannak állítva. Ily elhelyezéssel könnyen és pontosan 35 tudjuk a szükséges méreteket elérni. A négyzetkeresztmetszetű költőtér (tudva azt, hogy annak hazai viszonyaink között 50—60 liter ürtartalmúnak kell lennie) megadja a kellő keretméretet. így pl. 35 40 cm oldalhosszúságú tíz négyzetalakú keret esetén a költőtér 50 liter, 12 ily keret behelyezésével pedig 60 liter űrtartalmú. E méretek legalkalmasabb voltát a gyakorlat teljesen igazolja. A találmány célszerű megoldási alakja 45 szerint a mézürkeretek (melyeket, mint jeleztük, a találmány szerint egy-egy fészekkerettel, közös síkban, fölöttük helyezünk el) nem négyzetalaikúak, hanem kétkét, egymáshoz csatlakozó, téglalapalakú 50 félkeretből állanak. Az ily félkeretek magukban véve ismeretesek ugyan, de előnyeik a találmány szerinti kaptárban fokozottabb mértékben érvényesülnek. Legfontosabb előnyük, hogy a méhek gyorsan 55 kiépítik és szívesen meghordják mézzel, valószínűleg azért, mert a lép leszakadásától nem kell félniök. A méhész szempontjából pedig előnyük, hogy a műlépet nem kell drótozni és pergetésnél a lép qq nem szakad ki olyan könnyen; kiszedése ugyan valamivel több munkát igényel, de ez a munka korántsem oly fárasztó. A félkereteknek látszólag az a hátrányuk, hogy a költőtér és méztér kereteit 65 nem lehet cserélni, vagyis a költőtér „nem akasztható" a méztérbe, mint a rakodó kaptáraknái, melyeknél a költő- és mézteret cserélgetni lehet. E cserélhetőség azonban csak látszólagos előny, mert 70 egyrészt meglehetősen természetellenes eljárás ily felforgató módon a méhek életébe beavatkozni; másrészt világos, hogy ha a költőtér mézkészletét főhordás előtt átakasztjuk a méztérbe, ott majd több lesz 75 ugyan a kipergethető mennyiség, azonban azt beteleléskor a költőtérbe vissza kell juttatnunk. Egyébként a félkeretek, ha azokat fül nélkül készítjük és két-két keretet egy- 80