110305. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viaszszerű anyagok előállítására

Megjelent 1934. évi juliu.s lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI jHKH| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110305. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás viaszszerű anyagok előállítására. I. G. Farbenindustrie A. G. cég" Frankfurt am Main. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi augusztus hö 6-ika. Az eddig ismeretes viaszoknak és viaszszerű anyagoknak általában az a hátrányuk, hogy olvadáspontjuk aránylag alacsony, minek következtében az iparban 5 számos esetben nem alkalmazhatók. Azt találtuk, hogy igen értékes, nevezetesen magas olvadáspontú viaszszerű anyagokat kaphatunk akkor, ha természetes vagy mesterséges viaszokat, zsíro-10 kat, olajokat vagy természetes vagy mesterségesen előállított nagyobb molekulasúlyú szerves anyagok oxidációs termékeit olyan katalizátorok jelenlétében, melyek széndioxid lehasadását elősegítik, oly mó-15 don hevítjük, hogy nagy molekulasúlyú vegyületek álljanak1

elő, melyeknek molekulája lényegesen nagyobb számú szénatomot tartalmaz, mint a kiindulási anyagé és a kapott termékeket adott eset-20 ben, egyidejűleg vagy csatlakozólag, hidrogénezésnek vetjük alá. Kiidulási anyagokként tekintetbe jöhetnek pl. "a méhviasz, karnaubauviasz, kandellilaviasz, montánviasz, spermacetolaj, oktodecil-25 stearát, olívaolaj, ricinusolaj, kókuszdióolaj, arachiszolaj, marhafaggyú vagy keményített olajok és más hasonló anyagok. Az említett anyagok helyett előnyösen alkalmazhatók az ezekből elszappa-80 nosítás útján előállítható zsírsavelegyek is. A természetes vagy mesterséges viaszok, illetve a bennük tartalmazott karbonsavak helyett az ezekből pl. észterezés útján vagy az említett kiindulási 85 anyagoknak átészterezésével kapott észterek is alkalmazhatók, így pl. a viaszokból előállítható viaszsavak észterei, pl. montánsav, metil-, etil-, vagy glikolészterei, továbbá a stearingavéi, az olajsavéi stb., valamint ezek anhidridjei és más effélék. 40 Kiindulási anyagokként alkalmasak továbbá olyan termékek, melyek szilárd vagy folyékony nagymolekulasúlyú paraffinszénhidrogének és hasonló anyagok, pl. a kemény- vagy lágyparaffin petro- 45 leumszénhidrogének, földi- vagy montánviasz, nehézolajok, szén- vagy kátrányok hidrogénezési termékeinek oxidálása útján állíthatók elő. Tekintetbe jönnek to- • vábbá a zsírok vagy olajok és más effélék, 50 pl. szójaolaj, olívaolaj, ricinusolaj, halzsírok, spermaecetolaj stb. oxidációs termékei is. Az oxidációs termékek, az alkal-> mázott munkafeltételeknek megfelelően, ; nagyobb molekulás zsírsavaik, aldehidek, 55 ketonok, laktonok, észterek, észtolidok és más effélék elegyéből állnak. Az említett oxidációs termékeket pl. a 405.850., 566.450. és 579.988. sz. német szabadalmi leírásokban ismertetett eljárások segélyével állít- 60 hatjuk elő. Az eljárást pl. oly módon valósítjuk meg, hogy a kiindulási anyagokat széndioxid lehasadását elősegítő katalizátorok hozzáadása mellett magasabb, pl. 200 C° 65 feletti hőmérsékletekre hevítjük oly módon, hogy széndioxid lehasadása mellett igen hosszú szénláncú alifás vegyületek keletkezzenek. Eközben nyomás és pedig előnyösen a reakció folyamán képződő 70 széndioxid nyomása alatt is dolgozhatunk. Katalizátorokként pl. a nikkelt, vasat, mangánt, wolframszulfidot, aluminiumoxidot vagy ezek elegyeit alkalmazhatjuk. A katalizátorokat célszerűen finoman el- 75 osztott alakban alkalmazzuk; gyakran előnyös, ha azokat nagyfelületű hordozókon, pl. kovaföldön (Kieselgur), kovasavgélen,