110267. lajstromszámú szabadalom • Porlasztó berendezés folyékony tüzelőanyagú lángzókhoz

Megjelent 1934. évi jnlius hó 2-án. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110267. SZÁM. — II/C. OSZTÁLY. Porlasztó berendezés folyékony tüzelőanyagú lángzókhoz. Mélot Henri Fabrice mérnök Páris-ban. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 7-ike. Franciaországi elsőbbsége 1932. évi julius hó 19-ike. í A találmány berendezés folyékony tüj zelőanyag elporlasztására és az elégetéséhez szükséges állandó arányú levegővel való keverésére. 5 A berendezés lényege helytálló szájeső és benne elrendezett, a depressziót sokszorosan fokozó koncentrikus forgó csövek sorozata. Ennek a forgó esővel egybeöntött cső-10 sorozatnak forgástengelye helytálló cső, amely a folyadékot állandó, de a forgástengely alatti szinten tartó tartállyal közlekedik. Ily módon a helytálló szájesövön és a 15 forgó csövek sorozatán átvonuló levegő bizonyos, vele mindig arányos mennyiségű folyadékot ragad magával. A csövek forgásától eredő centrifugális hatás hozzájárul a levegő átvonulá-JO^sától eredő tovaragadó hatáshoz és így | bármely fordulatszámnál tökéletes elpor-Uasztást kapunk. A rajz példaképeni megoldási alakot szemléltet, még pedig hármas hatású be>5 rendezés kapcsán, melynél a forgó csövek száma változtatható. Az 1. ábra a lángzó bejáratába szerelt porlasztó tengelyén át vett hosszmetszet. A 2. ábra harántirányú metszet az 1. ábra 10 2—2 vonala szerint. A 3. ábra a tulaj donképeni lángzó kisebb léptékű hosszmetszete. A tulajdonképeni (a) lángzó bejárata előtt fekvő, a légáram irányában nö-5 vekvő átmérőjű, egymást részben túlfedő koaxiális forgó (c) szájcsövek egybeöntöttek a forgó (d) csővel. A forgó (d) cső vége betorkol az első (c) szájcső bejáratába, melynek vége a második száj-0 cső bejáratába torkol és így tovább. Az utolsó szájcső vége egy síkban esik a helytálló (b) szájcső végével. A forgó (d) csőből és a vele egybeöntött (c) szájcsövek sorozatát tetszőleges módon, pl. az (í) szíjjal hajtott (e) szíjtárcsával forgat- 45 juk. A forgó (d) csövön a folyékony tüzelőanyagot betápláló (g) vezeték vonul végig, amelynek kiömlő nyílását a (h) tűzszelep szabályozza. A (g) cső a nyitott (i) edényből táplálja be a tüzelőanyagot, 50 mely edényben a folyadék szintje állandó. A levegő a gyűrűs (j) csatornán át fut be a szájcsőbe, melyben a légáramokat a tengellyel párhuzamos irányba terelő (k) a ima k. • -A forgó (d) cso végében ugyanolyan depresszió uralkodik, mint az első (c) szájcső bejáratában, míg a (d) cső másik vége légköri nyomás alatt áll. Az (e) nyomáskülönbség folytán meginduló folyadék- 60 áram hatályossága a depresszió függvén nye, a szájcső bejáratában uralkodó depresszió viszont a beadagolt levegő menynyiségétől függ. Miután a beadagolt mennyiségek és a 65 nyomások között fennálló törvényszerűség egyforma a két közeg (levegő és folyadék) tekintetében, a számítás azt mutatta, hogy a tüzelőanyagnak viszonya a levegőhöz teljesen állandó lesz, ha a fo- 70 lyadék szintje tengelymagasságba esik. Tényleg azonban néhány mm-rel a tengely szintje alá helyezzük a folyadék szintjét, nehogy kifolyjon. A folyadékszint e sülyesztése folytán a tüzelőanyag 75 és a levegő közötti arány nem változik lényegesen. A lángzó működése tekintetében megállapított két határ között a levegőnek és