110257. lajstromszámú szabadalom • Lovas, lapokhoz és kártyákhoz

Megjelent 1934. évi jn

lius hó 2-án

. . MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110257. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Lovas, lapokhoz és kártyákhoz. Schulzué szül. Voigt Friderika háztartásbeli Pyritz (Németország). A bejelentés napja 1933. évi junius hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi junius hó 8-ika. A találmány lapokhoz vagy kártyákhoz való lovas (vagy papírkapocs), kétoldali szárakkal és járulékos, a kártya széle közelében lévő, felfelé álló szorítónyelvekkel. ! 5 A felfelé álló szorítónyelves lovasok a különböző lovasfajtáktól több tekintetben különböznek. Majdnem minden más lovas-I sal szemben a vastagabb kártyákon kívül egy vagy több vékony papírlapon is alka'l-10 mjazhatók, szorító hatásuk, a száraknak a használat közben való gyengülésétől gyakorlatilag független és a lapoknak a rendes használatnál szokásos előlyukasztása is elmaradhat. Az olyan lovasok ugyanis, 15 melyek csupán előlyukasztásoknál használhatók, csupán akkor tartanak szorosan és elég biztosan a lapokon, ha száraik rugófeszültsége nagyon nagy. Az ilyen lovasok csupán megfelelő erőkifejtéssel he!0 lyezhetők fel vagy vehetők le és mindamellett az a hátrányuk, hogy a kartotékben való lapozásnál olyankor is meglazulnak, amikor ezt nem kívánjuk. E kapcsok egyik megoldásánál a könnyebb kezelhető-5 séget azzal igyekeztek elérni, hogy a szárak szorítóeszközeit gömbalakban képezték ki, ami által azonban a hosszú és nagyon keskeny, oldalsó nyelvhasítékok a rögzítő hatást oly mértékben csökkentik, 0 hogy e lovasoknak oldalra vagy felfelé való könnyű eltolhatósága nem (kerülhető el. Ismeretesek az olyan lovasok, melyeknek rugalmas szorító szárai és a kártya 5 szélénél felfelé álló nyelve járulékos szorítást fejt ki. Néhány ismert megoldásnál a kapcsok a lapra, felső széléhez képest, közel merőleges szorító hatást gyakorolnak. Ezeknek, többek között, két lényeges hátrániyuk van. Elsősorban a lovasnak a kár- 40 tyúkra lapokra vagy más efféillákre való elhelyezésével szemben a szélek nyíró ellenállást fejtenek ki, miáltal a kártyavagy lapszélek, különösen ismételt váltásnál, könnyen megsérülhetnek. A kártyák 45 sérülése a lapok beszakadásához vagy behajjlítáisáhozi vezethet. E lovasoknak levétele, pl. nyírva szorító megoldásoknál, szintén hátrányos. Ezek a lovasok továbbá mégsem tartanak eléggé szorosan, amit a 50 mai kartotékberendezésektől megkövetelünk, melyeknek a fokozott igényeknek meg kell felelniök. E lovasoknak a kártyákról való lehúzásával az oldalsó, egyenes nyelvszéleknek és a szárak alsó szélé- 55 nek csupán egyszerű, a legtöbb ilyen kapcsoknál nyíró szorító hatása működik szemben. A felső nyelvvégek a lapot nep. szorítják meg és többnyire visszahajlították, az átellenes szárakban levő nyílás 60 szélétől nagyobb távolságban vannak vagy pedig a megszorított kártyaszélhez közel derékszögben haladnak. A találmány az ismert lovasoknak hátrányait, különleges kiképzése és tulajdon- 65 ságai folytán, teljesen kiküszöböli, amenynyiben az egyik szárnak egy vagy több, ismert módon,, felfelé irányuló szorítónyelve, felső széleivel, sarkaival, csipkézetével, fogaival, domborulataival vagy hajlásaival 70 vagy más effélével, a megszorított lapot, lkáryát vagy más effélét, a felső széle alatt, a másik szárnak ezeknek lényegében megfelelő nyílás- vagy vályuszélére a lap szélének lényegében megfelelő irányban el- 75 reteszelően szorítja, nyomja vagy szúrja vagy a lap vagy kártya lyukasztásaiban elreteszeli és a lovast nem szándékolt le-