110248. lajstromszámú szabadalom • Szelektív rádióvevőkészülék

_ 4 — szültségesést létesít akkor, ha a rádió­frekvenciájú feszültség csúcsértéke na­gyobb, mint a (D2) anóda és a (C) katóda közötti negatív elöfeszültség, amelyet a 5 (19) megcsapoló-ellenállás mentén kap­tunk. A (11) ellenállás mentén fellépő fe­szültségesést az előző erősítőcsövek elő­fesztiltsé-gének szabályozására használjuk fel és így önműködő intenzitásszabályo-10 zást létesítünk. A (D2) dióda-anóda és a (4) primér­tekercse összekapcsolásának előnye az a szelektivitáskülönbség, amelyet a primér-és szekundérkapcsokon mérünk. A szekun-15 déráramkör a (D2) anóda feszültségét nem szabályozza (kivéve igen korlátozott mér­tékben a primértekercsre való visszaha­tása folytán). A (4) tekercsen a (D2) dióda­anódához menő rádiófrekvenciájú belépő-20 energia az önműködő intenzitásszabályozó hatás folytán megközelítőleg állandó ér­téken marad, azonban, ha a vevőkészülék kissé elhangolódik, akkor az (5) tekercsen át a (Dl) dióda-anódához menő belépő-25 energia a (4) tekercsen átmenő belépő­energiánál kisebb lesz és a hang frekven­ciájú rendszerben olyan hatást vált ki, hogy ott az áram megszakad. E hatás a pályaközti zörejjel szemben 30 való eltérést is növeli minthogy a szekun­dértekeresben általában kisebb zörejfe­szültség lép fel mint a primértekercsben. E különbség olyan naggyá tehető, hogy a vevőkészülék egyedül a zörejre nem rea-35 gál. A szelektivitás nyilvánvalóan élesebb, mint amelyet a vevőkészülék tényleges szelektivitás görbéje mutat, úgy hogy a vevőkészülék rezonancia esetén az oldal­sávokat szokásos módon híven átereszti, 40 azonban 3000—4000 periódusos elhangolás esetén a reagálás megszűnik. A találmány szerinti változtatás abban áll, hogy az önműködő intenzitászabá­lyozó (1)2) diódához vezető rádiófrekven-45 ciát az utolsó középfrekvenciájú (vagy rádiófrekvenciája) transzformátor primér­áramköréből vesszük, ahelyett, hogy azt a transzformátor szekundéi-áramköréből ven­nők. Ez annyit jelent, hogy az önműködő 50 intenzitásszabályozó feszültség eggyel ke­vesebb hangolt áramkörön megy át, mint az egyenirányított feszültség. A rezonan­ciagörbe, amelynek megfelelően az önmű­ködő intenzitásszabályozást beállítjuk, 55 szélesebb, mint a detektor rezonanciagör­béje. Ez más szóval azt eredményezi, hogy a detektált vagy hangfrekvenciájú energia (audio response) elhangolás esetén sokkal gyorsabban csökken, mint az egyenirányí­tott önműködő intenzitásszabályozó fe- 60 sziiltség. A végső hangfrekvenciájú energia elhangolódás esetén tehát gyorsabban csökken, mintha az önműködő intenzitás­szabályozó feszültség az utolsó hangoló­fokozat, valamint az előző fokozatok által 65 befolyásolt áramkörökből tápláltatnék. Amint a rajz mutatja, az önműködő in­tenzitásszabályozáshoz való hordozófeszült­séget a (4) primértekeresbő'l vesszük és a a (6) kondenzátor útján a (D2) diódához 70 vezetjük. Az egyenirányított feszültség a középfrekvenciájú (vagy rádiófrekven­ciájú) erősítőhöz a (12) ellenállás útján visszatápláltatok: ez ellenállás a (15) kon­denzátorral együtt arra való, hogy az ön- 75 működő intenzitásszabályozáshoz a meg­felelő időállandót szolgáltassa. A detektáláshoz való jelfeszültséget az (5) szekundértekercsből vesszük és a (7) megkerülő-kondenzátorral söntölt (8) és (9) 80 ellenállások útján a (Dl) diódához vezet­jük. A hangírekvenciájú feszültséget a (9) ellenállásról a (10) csatolókondenzátor útján vesszük és az első audiocső rácsára vezetjük. Ha azonban jel nem érkezik, az 85 (55) esőnek a (1G) ellenálláson át folyó anódaárama az első audiócsövet az áram­megszakítást okozó előfeszültséggel látja el. Ha, jel érkezik, akkor a (9) ellenállás mentén fellépő feszültségesés az (55) cső 90 (G) rácsának előfesziiltségét az áramelnyo­mási értékre hozza és így az első audiócső­nél az áramelnyomás megszűnik, ligy hogy az érkező jel hatásos. Ez elrendezés­sel teliát a diódadetektálást, önműködő in- 95 tenzitásszabályozást és zörejjelnyomást érünk el. Késleltetett működésű önmű­ködő intenzitásszabályozást természetesen könnyen elrendezhetünk. Bizonyos esetek­ben kívánatosnak mutatkozik, hogy az ön- 100 működő intenzitásszabályozású diódát olyan ponthoz csatoljuk, amely több mint egy fokozattal van a detektor előtt. Ez esetben a egyenirányítás előtt külön erő­sítés előnyös lehet. 105 Szabadalmi igények: 1. Kapcsolás rádióvevőkészülékhez, amely­nek olyan nagy- vagy középfrekven­ciájú erősítője van, amely két diódát és egy triódát tartalmazó elektroncső- 110 höz egy áramkörrendszer útján van csatolva, azzal jellemezve, hogy ez áramkörrendszer primér- és szekun­dérpályából áll és a primérpálya, amely a szekundérpályánál kisebb sze- 115 lektivitású, az első diódához van csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom