110193. lajstromszámú szabadalom • Nem mechanikus reakciaszabályozó egyoldalszalagos rövidhullámú átvitelhez

— 4 dául 4000 ciklussal eltérő frekvenciára szinkronizálunk. Minthogy az adó állomáson a beszédfrekvenciáknak megfelelő oldalsávot 1000 periódussal felfelé eltoljuk 5 és megfordítjuk, a kapott eredő frekvenciák a vevő készülékben rendesen érthető beszédet adnak, más szóval ez az egy oldalszalagos vevő készülék nemcsak átalakítást végez, hanem egyidejűleg szabványos 10 vevő készülék módjára működik. Az egyik legnehezebben megszüntethető nehézség onnan ered, hogy rövid hullámok használatánál a vivő vagy bármely más adott frekvencia rövid időre teljesen 15 eltűnik, úgyhogy ha szinkronizáló jel gyanánt csak egy frekvenciát használunk, az eredő szinkronizáló hatás csak időszakos, minélfogva szükséges, hogy a szinkronizáló jelzés nem pillanatnyi, hanem átlagos 20 hatását használjuk. Az ismertetett eljárás foganatosítására való berendezés vázlatát a 6. ábrán tüntettük fel. Az árnyékolt rácsú (A) erősítő cső vezérlő rácsával azt a frekvenciaforrást köt-25 jiik össze, amely a szinkronizáló jeleket adja (például a távol fekvő állomás részben elnyomott vivő hullámát, amelyet közbenső frekvenciára csökkentettünk). Az (A) cső, valamint a (B) helyi rezgés-30 keltő cső kimenő energiáját együttesen a (C) egyenirányító cső rácsához vezetjük és így ennek anodáramkörébcn a szinkronizáló jelzés és a helyi rezgés eredő frekvenciája keletkezik. A (B) csövet mindaddig 35 szabályozzuk, amíg ez az eredő frekvencia majdnem egyenlő a kívánt frekvenciával és az ezen a frekvencián kilépő feszültséget hangfrekvenciára hangolt (D) és (E) áramkörökhöz vezetjük (amelyek egymás-40 sal lazán vannak csatolva). Ezeket az áramköröket mindaddig szabályozzuk, míg a rezonancia-pontok a kívánt eredő frekvencia szembenfekvő oldalain egymástól pontosan egyenlő távolságban nem feksze-45 nek és csillapításukat például úgy állítjuk be, hogy pontosan a kívánt frekvenciánál mindkét áramkör rezonanciagörbéje a csúcsértéknél 6 decibellel kisebb. E feltétel bekövetkezésénél a (H) és (K) egyen-50 irányítók kilépő egyenáramú energiája egyenlő egymással, minélfogva az (F) és (G) pontok között feszültségkülönbség nincsen, ami azt jelenti, hogv az (L) elnyomó cső teljes rácselőfeszültsóge csupán 55 az (M) telep szabványos feszültsége, amely éppen elégséges arra, hogy a cső a karakterisztika alsó hajlásának közepén működjön. Az áramkört oly módon rendezzük el, hogy ha valamely oknál fogva a helyi rez- 60 géskeltő és a szinkronizáló rezgés eredő frekvenciája a kívánt értéktől eltér, a (H) és (K) egyenirányítók egyenlőtlen kilépési energiája az (F) és (G) pontok között olyan értelmű feszültségkülönbséget eredményez, 65 hogy az (L) cső eredő impedanciaváltozása a (B) cső frekvenciáját az eredeti eredő frekvencia visszaállítása végett megváltoztatja. Minthogy a szinkronizáló jelzésnek nem 70 pillanatnyi, hanem átlagos hatását kívánjuk hasznosítani, a (Q) kondenzátorral pár- , huzamosan kapcsolt (N) és (P) nagy ellenállásokat iktatjuk be, ami a frekvenciaváltoztató készüléknek a kívánt időállandót 75 adja. Ezt az időállandót olyan értékre állítjuk be, hogy abban az esetben, ha a szinkronizáló jelzés a leghosszabb időtartamig tűnik el, a (B) helyi rezgéskeltő a kívánt 80 frekvenciától a megengedett számú periódusnál nagyobb számú periódussal nera térhet el. A kívánt frekvenciájú energiát ekkor az (S) áramkörből vezetjük el (6. ábra). 85 A 8. ábra hasonló elrendezést ábrázol, mint a 6. ábra, azonban önműködő erősítés szabályozóval. A 8. ábra jelölései megegyeznek a 6. ábra jelöléseivel, az azonos alkatrészeket azonos betűkkel jelöltük. 90 A jelzéseket a (C) egyenirányító cső bevezetési áramkörébe vezetjük és a következőkben vizsgálat tárgyává tesszük, hogy mi történik akkor, ha a jelek amplitúdója változik, például fading viszonyok esetén. 95 Vizsgáljuk meg először, hogy mi történik akkor, ha a vett jelzések amplitúdója változik. Megállapítható, hogy: 1. Az amplitúdó változás megváltoztatja a (C) detektorcső kivezetési energiáját. Ezt 10Q az energiát az (LFP) erősítő készülékben való erősítés után a (T) transzformátoron át a (H), valamint (K) csövekből álló kiegyensúlyozott detektor rácselektrodáihoz vezetjük. Tegyük fel, hogy a beérkező jelek 105 amplitúdója növekedik, akkor a (H) és (K) csövek anodárama szintén növekedik, ami a feszültségesést az (Rl, R2) ellenállások mentén nö\eli és így a (Q) pont feszültsége megváltozik. Kitűnik ebből, hogy a 11C (Q) pont feszültsége a vett és a (C) egyenirányító cső bevezetési áramkörébe vezetett jelek amplitúdójának változása szerint fog változni. A (Q) pont feszültségét előfesziiltséget adó telepen és a (CK) fojtó- 11E tekercsen át a (C) egyenirányító cső rácsá-