110187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektronsugár segélyével való hangfeljegyzésre
Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. , MAGYAR KIRÁLYI Í^BS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110187. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Eljárás elektronsugár segélyével való hangfeljegyzésre. Dr. von Hartel Hans fizikus Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napja 1932. évi április hó 20-ika. Hangoknak Braun-féle csövek segélyével való feljegyzésére nézve már kísérleteztek és pedig oly formában, hogy a fluoreszenciafolt fényerősségének ingado-5 zását intenzitás - írásra használták fel. Ezen eljárás szerint az elektronsugár a fluoreszkáló rétegen egy nagy kerek fluoreszenciafoltot hoz létre, melyből azonban kifelé a hangíráshoz, pl. egy 10 fényrekeszen át csupán egy Sávszerű keskeny rész érvényesül. Az eredmény természetesen az a kísérletileg is igazolt tény, hogy a fényerősség a hangfeljegyzés eredményessége szempontjából nem ki-15 elégítő. A találmány szerint ezt a hátrányt úgy küszöbölhetjük ki, hogy az elektronsugárral nem kerek, hanem a hangíráshoz szükséges sáv irányában megnyúlt fluo-20 reszenciafoltot létesítünk. Ilymódon lehetővé válik, hogy ezen fénysáv fényrekeszszel vagy más módon tovább már nem szűkítendő s így a megkívánt fényerősségű. A fluoreszenciafolt célszerűen a rács 25 és az anóda alábbiak szerinti kiképzésével érhető el. A mellékelt rajzlapon az eljáiíás foganatostásához való hangíró lámpa példaképem kiviteli alakja látható és pedig az 30 1. ábra a lámpa hosszmetszetét, a 2. ábra ennek perspektivikus nézetét, a 3. és 3a. ábrák a rács különleges kiviteli alakját végül a 4. ábra a lámpa karakterisztikáját mn-35 tatja. A fluoreszenciafolt felületi világosságának növelésére az 1—2. ábrák szerint az íl) lámpában a (3) rács, mint a (2) katódát körülvevő, negatív előfeszültségű 40 hengerköpeny van kiképezve. Ez a hengerköpeny az elektronsugarat koncentrálja s így a sugár te riogat egységében az elektronok számát emeli. A (3) henger az anóda felé eső végén előnyösen, a sugárirányra merőleges, szintén negatív előfe- 45 sziiltségű (4) lappal VÍO lefedve, melynek a fluoreszenciafolt alakját mutató (5) nyílása van. Lehetséges azonban oly megoldás is, melynél a (4) lap a (3) hengerköpennyel nem függ ösösze s a két rész 50 különböző, negatív, illetve pozitív előfeszültségű. A fluoreszenciafolt alakjának meghatározása céljából a (6) anódának szintén van (7) nyílása, mely célszerűen ugyan- 55 olyan alakú, mint a (4) rácslap (5) nyílása. Lényeges azonban, hogy az (5) és (7) nyílások hossziránya a (4) rácslapban, illetve a (6) anódon a (8) fluoreszkáló rétegen képződő fluoreszcenciakép hossz- 60 irányához képest keresztirányban legyen elrendezve, mivel megállapíttatott, hogy egyező irányú anóda- és rácslapnyílásoknál a (10) fluoreszcenciakép ezekre keresztirányban áll. Ennek következtében 65 ezek a nyílások a film legördülési irányába mutatnak. A (10) fluoreszcenciakép különös alakja következtében most már különleges optikai felszerelés nem szükséges, hanem ele- 70 gendő a (8) fluoreszkáló réteg s a (15) film között a (11), (14) kvarzrétegek s a (12) ezüstréteg elrendezése. A (12) ezüstrétegnek a keskeny (13) nyílással kell ellátva lennie, melynek szélessége pl. nem 75 több, mint (20u) nagyságú. Ezenkívül fontos, hogy az ezüstréteg és film közötti (14) kvarzréteg vastagsága ne legyen nagyobb, mint az ezüstréteg (13) nyílásának szélessége, tehát kisebb legyen, mint (20u), 80
