110109. lajstromszámú szabadalom • Légcsöves kályha

•y Megjelent 1934. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RRASÁQ SZABADALMI LEI RAS 110109. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. Légcsöves kályha. Lakó Károly géplakatossegéd Szeged. A bejelentés napja 1933. évi február hó 3-ika. 10 15 25 35 A találmány olyan kályha, mely belső szerkezetével lehetővé teszi a tüzelőanyag leggazdaságosabb kihasználását. A találmány, a csatolt rajzon, példakép felvett, kiviteli alakjában van ábrázolva. Az 1. ábra a kályha oldalnézete, részben metszete. A 2. ábra a kályha elölnézete. A 3. ábra a kályha felülnézete, részben metszete és a 4. ábra a fűtőcsövek oldalnézete, a kúposság, valamint az alsó és felső csőfalhoz illeszkedés szemléltetésével. A kályha két (A) ós (B) palástból áll. A belső (A) palástban van elhelyezve az (E) tűzszekrény és az (I) veszteglőtér. Az (E) tűzszekrény áll az (El) tüzelőrostélyból és efelett a lefelé szűkülő, kúpos tűzfészekből, oldalán a (D) tüzelőajtóval és a tüzelőtér felett a (D) tüzelőajtó felső részéből kiinduló (C) terelőlemezből. Az (I) veszteglőtér az (E) tűzszekrény fölött és a kályha belsejében ennek egy oldalán van. E tér a vízszintes (Cl, C2, C3, C4) terelőlemezek, valamint a (G) fűtőcsövek befogadására való. A tüzelőanyag elégetése az (El) rostélyon történik. Az égéshez szükséges levegőt a már ismeretes (F) hamúszekrényen át vezetjük a rostély alá. A tűzrostély felett keletkező, forró gázok és égéstermékek, fölfelé haladva, a homorú (C) terelőlemezbe ütköznek, ami a gázoknak és égéstermékeknek közvetlen a kéménybe jutását megakadályozza s azokat oly irányba kényszeríti, hogy az (I) veszteglőtérben elhelyezett (Cl) terelőlemez alá jussanak; útjuk innen vízszintesen halad 40 a (Cl) lemez végéig, ott felfelé vezet a (C2) terelőlemezig, majd visszafelé halad a (C2) lemez végéig, honnan ismét felfelé irányul. Ez irányváltoztatás minden lemez után ismétlődik, míg végre az út a 45 (H) csőcsonkon keresztül szabad a kéménybe. Az átvonuló gázok és égéstermékek útjukban a függőleges (G) csövek közt haladnak keresztül, azok palástját kívülről 50 érintik és fűtik. A (G) fűtőcső alul-felül nyitott véggel torkol a szobába, bennük a felmelegedés folytán levegőáramlás lép fel; az áramló levegő a csőpalásttól a meleget átvéve azt a szobába közvetíti. 55 A kályha tehát levegőáramlással fűt. A kályha (A) és (B) palástja közt is szabad tér van, alul-felül szabad nyílással. Itt is, mint a (G) csövekben, a fűtés közben levegőáramlás indul s így az (A) 60 palástból kisugárzó meleg a levegőt felmelegíti. A levegő áramlani kezd, miáltal a külső (B) palást nagyobbmérvű felmelegedését korlátozza s így lehetővé válik azt zománcozott lemezből előállítani. 65 A zománcozás előnye az, hogy színét a bútorzat vagy fal színéhez tudjuk alkalmazni. A (B) palástnak felső vízszintes (Bl) lapja rácsszerűen van kiképezve. A kályha (A) palástját öntött vaslemezek 70 alkotják, melyek az érintkezésnél össze vannak csavarolva. Az oldallemezeken kiálló peremek, illetve vezetékek vannak a (C) terelőlemezek illeszkedési helyéül. Az (A) palást (A2) alsó lapján, az egyik 75 vége felé, az (El) tüzelő rostély számára, nagyobb nyílás van, másik vége felőli része csőfalalakú úgy, hogy befelé nyúló