110070. lajstromszámú szabadalom • Kazánokhoz vaó tűzcső és füstcső, valamint eljárás ezeknek beszerelésére
. Megjelent 1934. évi jun in s hó 1-én . . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110070. SZÁM. — Ve/a. OSZTÁLY. Kazánokhoz való tűzeső és füstcső, valamint eljárás ezeknek beszerelésére. Gutmann Ferenc mérnök és Schubert Viktor főművezető Wien-lben. A bejelentés napja 1932. évi julius hó 27-ike. Lokomotívkazánoknál és általában tűzcsöves kazánoknál ismeretesek a tűzesövek, illetve füstcsövek végein kiképezett olyan dudorodások, melyek, 5 hogyha a csövek végeit a csőfalnak külső felületén lekarimázzuk, a csőfalnak belső felületére felfekszenek, miáltal ezeknek a csöveknek a csőfalban való alkalmazási helyén elméletileg megfelelő 10 tömítettség érhető el. Az ilyen fajtájú ismert tűzcsöveknél, illetve füstcsöveknél a dudorodásszerű kiképzésnek a csőfal felőli része pontos megmunkálás folytán sík felületet képez, viszont a közönségesen, hen-15 gereléssel készült csőfal sohasem pontosan sík felület, vagyis a dudorodás felületének a csőfalfelületen való tömör felfekvése sohasem érhető el, hanem mindig maradnak rések, ahova a kazánvíz behatolhat és 20 e helyeken a kazánkőnek lerakódása miatt a tömítetlenség általában fokozódik. A találmány szerint ezeknél a tűzcsöveknél, illetve füstcsöveknél szintén dudorodásokat alkalmazunk, azonban az utób-25 biaknak a csőfal felőli felfekvő felülete többé már nem sík, mint eddig volt, hanem egy vagy több körülfutó éles éllel van kiképezve, melyek a felfekvő felületnek a csőfalhoz való szorításakor ez utóbbi felü-30 létébe behatolnak és ezáltal teljes tömítést biztosítanak. Ha most a csőfal felülete egyenletlen is, a körülfutó éles élek a csőfal egyes részein mélyebben, más részein kevésbbé mélyen hatolnak be, következő-35 leg köröskörül teljes tömítést biztosítanak, feltételezve, hogy a csöveknek behúzásakor ez utóbbiakra a dudorodásnak felfekvési felülete irányában megfelelő erős nyomás alkalmaztatott. A mellékelt rajz a találmány két kivi- 40 teli alakját mutatja. Az 1. ábra szerinti kiképzésnél a (c) cső (b) dudorodásának (a) felfekvő felülete az éles Cd) él szerint van kiképezve és az él a dudorodás felfekvő felületét körös- 45 körül határolja. Ez a (d) éles él a (g) csőfal (f) belső felületébe hatol, feltételezve, hogy a csőnek a (g) csőfal (h) furatába való behúzásakor a csőre a másik vég felől megfelelő erős nyomást gyakoro- 50 lünk. Ha most a csőnek behengerelt végét a (g) csőfalnak külső felületén a (k) peremmel képezzük ki, úgy a (d) élnek a (g). csőfal (f) felületébe való nyomásával tökéletes tömítettség érhető el a (g) csőfal 55 (h) furata és a (c) cső közötti résben. A leírt kiviteli alaknál az éles (d) él az (a) felfekvési felület külső határát képezi és a felfekvő felület ettől az éltől befelé homorúan van vezetve.. A esőfal <f) 60 belső felülete és a (b) dudorodás visszaugró felülete között lévő üreg a csővégnek a csőfal (h) furatába való hengerlésekor a csőfalból kinyomott anyaggal megtelik, miáltal a tömítés még fokozot- 65 tabban javul. A 2. ábra szerinti kivitelnél az éles (d) élen kívül egy második koncentrikus (e) éles él is van, melynek átmérője az előbbinél valamivel kisebb. 70 A dudorodás felfekvő felületének még szélesebb kiképzése esetén kettőnél több éles él is alkalmazható. Fontos, hogy. a csőnek a csőfalba való behúzásakor hátulról, vagyis a másik vég 75 felől megfelelően erős nyomás gyakoroltassák a csőre, hogy az éles élek a csőfal anyagába benyomuljanak. Ennek a nyo-
